Példaként áll nőtársai előtt

2017.08.24. 07:00

Megjelent az első női mentőápoló a fedélzeten!

Talán fel sem tűnt a betegeknek, de a mentőautókon női ápolók eddig nem teljesítettek szolgálatot. Somogyváriné Bedő Edit Fejérben az első, aki példaként áll most nőtársai előtt.

S. Töttő Rita

Jogi, munkavédelmi, munkabiztonsági akadálya sosem volt annak, hogy az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kivonuló ápolói között nők is teljesítsenek szolgálatot, erre ez idáig azonban mégsem került sor. A nők mentőtisztként vagy mentőorvosként voltak eddig jelen a mentőautó fedélzetén. A mentőápoló, mint fogalom és munkakör tehát kizárólag a férfiak kiváltsága volt – egészen addig, amíg Csató Gábor, az OMSZ főigazgatója ki nem jelentette: a jövő évi béremeléseken és az autók cseréjén túl akár már idén több nő kerülhet a mentőautókra. Ezzel nyitottabb mentőtársadalmat vetített előre és azt, hogy a nők, akik szerettek volna részt venni a mentésben, erősítik majd a szolgálat csapatát.

Ezt az ígéretet és lehetőséget hallotta meg a sárbogárdi Somogyváriné Bedő Edit, aki azonnal jelezte is a fehérvári mentőállomáson, hogy szeretne kivonuló mentőápolóként részt venni a munkában.

Országos viszonylatban is az elsők között, Fejér megyében pedig abszolút elsőként került hát ápolóként mentőautóra Edit augusztus elején, akinek régi vágya teljesült ezzel.

Egy férfiak uralta közegbe mindig nehéz nőként bekerülni, de még nehezebb a hétköznapok kihívásai közepette teljesítenie. Kimondva, kimondatlanul is tény, hogy egy nő ilyen helyzetben férfitársainál többszörös erőfeszítéseket téve érheti csak el a kollégák elismerését, megbecsülését vagy egyáltalán az elfogadását. Edit azonban azt mondja, őt minden kollégája segítette, s noha hamar mélyvízbe került, a korábbi félelmek eddig nem igazolódtak be. Az, hogy fizikailag bírja-e a terhelést – egy súlyosabb beteg emelését például -, sokszor felvetődött kérdésként, de megegyeztünk abban: ez is épp úgy csapatmunka kérdése, mint akármilyen más helyzet. Viszont az tény, hogy egy nő bármilyen területen is „kerül helyzetbe”, csak jót tehet. Kell a női energia – mondja Edit.

– Elvégeztem előtte a mentőápoló iskolát, ezt követően engedélyezték a felvételemet. Nagy segítségemre volt ebben Nyerges Zsuzsanna, a fehérvári irányítócsoport vezetője és László Gyula, megyei vezető mentőtiszt – tudjuk meg Edittől, aki a fehérvári mentőállomáson mesél magáról az esti műszak előtt. Férfiöltözők, férfiak uralta pihenők mellett haladunk el, mire találunk egy nyugalmas helyet, ahol az egyetlen kivonuló női mentőápoló mesélhet magáról. – Egészségügyi iskolát végeztem Szekszárdon, ahol volt egy komoly vonatbaleset a kilencvenes években. Több ismerősöm is volt akkor a szerelvényeken. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy mentőápoló lennék – emlékezik vissza a hölgy, akinek persze akkor még ez az álma nem teljesülhetett. Elsodorta aztán az élet: férjhez ment, gyerekeket szült, dolgozott civilként, majd betegszállító autón dolgozott, végül ápolónő lett a kórházban. A kórházi munka azonban egészen más, mint a mentősöké, akiket mindig új, gyakran váratlan helyzetek elé sodor az élet, amelyeket meg kell oldaniuk. Ezen a pályán nagyobb szerepet kap az adrenalin, az új helyzetek felismerése, kezelése, a határozott, azonnali döntések meghozatala. Ez a „feszült” hangulat volt az, ami vonzotta Editet a mentőautóra.

Fotó: Koppán Viktor Dávid / Fejér Megyei Hírlap

– Az, hogy kimegyek mentőautóval és azonnal tudok segíteni, nagy hatással volt rám – vallja be Edit, aki egyébként az irányítócsoportban mentésirányítóként dolgozik. És tizenéves gyerekek felelősségteljes anyukájaként azt is kijelenti: ha úgy érzi, nem fog menni, akkor nem erőlteti. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyitva akar hagyni egy kiskaput, amin ki lehet jutni, ha úgy hozza az élet. Mindenképpen szeretné kipróbálni az áhított pályát. – Volt már 24 órás szolgálatom, amelyen nyolcszor vonultam. Volt traumás sérültem, belgyógyászati problémával küzdő betegem is, szóval több mindenben részt vehettem már. Eddig nem akadt olyan helyzet, amit fizikailag ne tudtam volna megoldani a kollégákkal együtt.

Gyermekei és párja nagy támasza az elmúlt időszakban: – Mindig mondják, milyen büszkék rám. Folyton kérdezik, aznap milyen feladataim voltak, érdeklődnek és támogatnak – mondja a mosolygós ápolónő, aki azért bevallja azt is: családja félti őt. – Párom a szakmában dolgozik, tudja pontosan, hogy vannak olyan agresszív helyzetek egy mentőápoló életében, amelyekkel nőként nehezebb megbirkózni. Ilyen például az, amikor a beteg a mentőápolón vezetné le a feszültségeit – árulja el Edit. Más szempontból viszont gyakran kap pozitív visszajelzéseket betegektől, hogy milyen kedvesen, aranyosan bánik velük. Ez a női energia lényege, amire mindenhol szükség van. Egy női mentőápolónak nem kell férfiként viselkednie, ugye? – kérdezem, amire a válasz, persze, hogy nem. Viszont, teszi hozzá Edit, azért azt, hogy ő a főnök egy adott – válságos – helyzetben, mindenképpen kifejezésre kell juttatnia. Ettől azonban még nem kell férfiassá válnia a női mentőápolónak. Viszont a mentőápoló munka lényege, hogy nem lehet rágódni a korábbi eseteken, hamarosan ugyanis újból „csengetnek” az állomáson és menni kell tovább.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában