Nemcsak a közrend, de a szórakoztatás szolgálatában is aktív

Nagy Ferenc zászlós, a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Bűnügyi és Helyszínelő Alosztály bűnügyi technikusa másodállásban a szórakoztató zene művelője. A police.hu egy kimondottan tartalmas összeállításban számolt be munkatársukról.

Édesapjának köszönheti hogy rendőr

– Édesapám rendőrnek szánt, ami komoly motivációs tényező volt. A zenélés felé is ő terelgetett, és a családon túl ma is ez a két döntés határozza meg az életem. Hálás vagyok apámnak, és örömöt is érzek, mert büszke volt rám – vázolta, és hozzátette, akkor is felcsillant a szeme, amikor rendőrnek jelentkezett. – A felvételimet követően választhattam, a miskolci vagy a budapesti rendőr-szakközépiskolában szeretnék-e tanulni, és az utóbbi mellett döntöttem. 2001 júliusában a Pécsi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára szereltem fel, bár ez csak két hónapig tartott, mert átkerültem a közlekedésrendészetre. Ezután kezdett érdekelni a helyszínelés, járőrként a kollegáknak be is segítettem, és amikor 2002-ben létrejött a helyszínelő és akció osztály, engem is bevettek. Elvégeztem a szaktanfolyamot, továbbképzésen is részt vettem, és 2008-ban bűnügyi technikus lettem. Ma is ez a beosztásom, csak három éve már a Dunaújvárosi Rendőrkapitányságon szolgálok.

Szívszaggató volt a holttest azonosítása

– Soha nem volt problémám azzal, hogy munka közben az érzelmeimet kikapcsoljam, de 2012. július 11-én ez nem ment könnyen. Pécsi rendőrként engem is felkavart Bándy Kata rejtélyes eltűnése, és magam is attól tartottam, a fiatal rendőrségi pszichológus már nincs az élők sorában. Aggodalmaskodtam, amikor bejelentésre reagálva Vajda Márk zászlós, rendőrségi orvos kíséretében elmentem a Délibáb utca bokros részére, ahol három fiú látni vélt egy ruhátlan nőt. Ő volt az. Most is magam előtt látom, és most is megszakad érte a szívem, az viszont elégedettséggel tölt el, hogy a munkámmal hozzá tudtam járulni az elkövető azonosításához – mondta fejét csóválva, miközben egy régebbi szakmai kihívását idéz fel. – Tavaly nyáron egy középkorú férfi holttestét vetette partra a Duna Adonynál, és mivel semmi nem volt nála, én kaptam feladatul, hogy próbáljak meg legalább nyomtöredéket venni valamelyik ujjáról, ami vízi hulla esetében nem egyszerű. Talán ez volt az eddigi legnagyobb odafigyelést és ügyességet igénylő munkám, de valahogy összejött, ami azt is jelenti, hogy az azonosításhoz elegendő volt.

Kántorból lett szórakoztató zenész

– Tízévesen kezdtem zongorázni. Gemzsére jártam át egy tanárnőhöz, Magdikához, és nyolcadikosként már olyan magabiztosan játszottam, hogy templomban is kántorkodtam. Négy évvel azután, hogy pécsi rendőr lett belőlem, összeismerkedtem egy ottani profival, a zongorista-énekes Buza Istvánnal, és az ő indíttatására fordultam a szórakoztató zene felé. Mindketten szintetizátoron játszottunk, és hamarosan fel is léptünk a bogádi falusi bálon. Ott éreztem rá, hogy nekem ebben a műfajban van keresnivalóm, és megalakítottam a Nagy Fecó Bandet, ami azóta is játszik változó felállással, de szólóban is vállalok fellépést. Arra is volt már példa, hogy kolléga lakodalmában szórakoztattam a násznépet, de arra is, hogy kolléga ajánlott ismerősének, rokonának.

Zene, generációkon át

– Két gyerekem is érdeklődik a zenélés iránt, mármint egyelőre, mert a legkisebb még nagyon pici. A nagyobbik fiam dobol, a tinédzserlányomra, Nagy Regina Martinára pedig sokan emlékezhetnek, mert 2021 őszén ő volt a magyarországi X-Faktor addigi legfiatalabb versenyzője. A második élő show után nem jutott tovább, de így is a javára vált, és ma is sokan felismerik. Mindkettőjükre büszke vagyok, és színpadi előadóként olyan kellemes érzéseket kívánok nekik, amilyeneket immár 22 éve én is megélek – foglalta össze Nagy Fecó, akinek pillantásán is látni, elégedett ember. – Nincs hiányérzetem, és kedvemre való, hogy a hivatásommal és a hobbimmal is az embereket szolgálom. Jól kitalálta ezt nekem az édesapám.