Holle anyó megrázta dunnáját, avagy egy kis márciusi "havazás" (videó)

Habár az áprilist szoktuk a köznyelvben, a napi szóhasználatban bolondosnak, olykor szeszélyesnek mondani, az elmúlt néhány óra alaposan rácáfolt erre a közvélekedésre. Aki nem a pince mélyén vagy éppen egy ipari üzem ablaktalan helyiségében volt kedd délután, az minden bizonnyal nagy szemeket meresztett az ablakon kinézve, a kocsiban vagy épp az utcán sétálva.

A tegnapi viharos idő még alig ért véget, a fákat még alig csavarta ki az olykor orkán erejű szél, már jött is az újabb "érdekes természeti jelenség". Nevezetesen az, hogy alig három napra az áprilistól, szép nagy fehér hópelyhekben elindult az égből az áldás. Bár áldásnak most nem annyira nevezném, mert a virágzó őszibaracknak például kifejezetten nem a kedvence a hópehely. Egy sem, de többszáz meg nagyon nem.

Szóval kora délután volt itt pár perces hózápor, ezután egy kis esőféle is, most meg süt a nap hétágra. Hát kérem, változnak az idők. Meg az időjárás is. 

Itt akartam befejezni, de most meg beborult az ég. Holle anyó, légyszi, hagyd abba! Köszi!