Az ázsiai országokban halászatra is használják

2021.12.20. 20:00

Többmilliárdos károkat okoznak a madárvilág csúcsragadozói, a kárókatonák

Tartós és kemény mínuszokért fohászkodnak a tógazdák, mivel a kormoránok népies nevükön a kárókatonák pusztításától csak a jégpáncél tudja megvédeni a halakat.

Dávid Erzsébet

Egy-egy kárókatona napi fél-, egy kilogramm halat eszik meg

Forrás: Knap Zoltán / Bors

A mintegy 30-40 ezresre becsült vándorló, kóborló „fekete sereg” hihetetlen mértékű károkat okoz: a becslések szerint éves szinten mintegy 4500- 5000 tonna halat falnak fel a termetes madarak, amivel a jelenlegi átlagos halárakon számolva, hárommilliárd forintnyi veszteséget okoznak az országnak. A számok nem túlzók: egy-egy kárókatona ugyanis napi fél-, egy kilogramm halat – egyes szakemberek szerint még ennél is többet – eszik meg. Mégpedig a nemesebb, értékesebb fajtákból, s miután meglehetősen válogatós, csak élő, saját maga által fogott, hengeres testű halakra – süllőre, kecsegére, márnára, balinra, csukára – van gusztusa.

 Nemcsak a felfalásukkal okoz kárt, hanem azzal is, hogy vadászat közben éles csőrével tucatnyi halat „megtép”, megsebez, pusztulásukat, megbetegedésüket okozva. Megzavarja, stresszeli a téli pihenésre bandába verődött, már elvermelt, vagy vermelésre készülő halakat, a nádasokba, a sekély vizekbe űzi őket, ahol azok „megfáznak” és legyengülnek. Az ófrancia nyelvben tengeri varjúnak is nevezett kormorán hihetetlenül jó vadász. Állandó mozgásban maradva, másfél percig is képes víz alatt maradni, s akár ötven méter mélyről felszínre vinni a zsákmányt. A táplálékszerzésben magányosan is felülmúlhatatlan, – ezt több ázsiai országban ki is használják, s halfogásra idomítják – de halásztechnikája csapatban igazán félelmetes. A közös halvadászatra gyakran ötven-száz kormorán is összeverődik, „hadrendbe” rendeződik, és egy-egy öbölbe, nádasba szorítva a hidegebb vízben már lassabban mozgó halakat, kegyetlen vérengzést végez közöttük. De nemcsak a vizek lakóit pusztítja, a természetet is. A tavak környékén maró ürüléküktől mészfehér, pusztuló vagy már halott fák jelzik a pihenőhelyeiket. Ezek után nem kérdéses, hogy a halgazdák mindent megtesznek az elűzésükért. Milliókat költenek a védekezésre. A megye legnagyobb halgazdaságában, az Aranyponty Zrt.-ben évi 10 millió forint körül van a kárókatonák által okozott halkár, s legalább ennyibe kerül az ellenük való küzdelem is. 

Gázágyúkkal, riasztó pisztolyokkal próbálják távol tartani a tavaktól őket, és a szabályokat szigorúan betartva, gyérítéssel csökkenteni a számukat. Az utóbbi nem egyszerű, mivel az agyafúrt madár messziről „kiszúrja” a puskás embert, s lőtávolon túl menekül – mondta el a gazdaság vezérigazgatója. Lévai Ferenc hangsúlyozta: a kormoránok garázdálkodása nemzetközi probléma. Ezért az ellenük való védekezést is több országra kiterjedő összefogással lehetne csak eredményesen megvalósítani, mégpedig a legnagyobb költő és fészkelőhelyek populációinak a gyérítésével. Ez azért is volna fontos, mert egy-egy madár 10-12 éves koráig költ, s évente 2-4 fiókát nevel fel. Folyamatosan növekvő számuk csökkentéséért azokkal az észak-európai országokkal kellene együttműködni, ahol a legnagyobb és túlszaporodott kormoránállományok vannak. 

Lévai arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy kormoránok mellett az ugyancsak erős halpusztító, de védett kis kormoránok is megjelentek a tavaknál. Egyelőre csak riasztani lehet őket, de a MAHAL (a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet) szeretné elérni, hogy engedélyezzék a gyérítésüket is. A megye másik „halas” gazdasága, a dinnyési Ivadéknevelő Halgazdaság sem mentes a kormoránok okozta gondoktól. Mint Szabó Krisztián ügyvezető igazgató elmondta, úgy tűnik, a tavakhoz érkező fekete sereg évről évre népesebb. Szerinte elképzelhető, hogy ennek egyik oka a tengerek túlhalászása lehet. S mivel a nagy vizekből már nehezebben jutnak zsákmányhoz a madarak, a halastavakhoz vándorolnak, ahol főleg most, amikor az aszály miatt alacsony a tavak vízállása, terített asztal várja őket. Dinnyésen is tetemes – évente több millió forintos kárt okoznak – annak ellenére, hogy havonta legalább 400 ezer forintot költenek az ellenük való védekezésre. Gázágyúkat működtetnek, a szabályokban rögzített kvótán belül gyérítenek, egy dolgozójuk pedig csak a riasztásukkal foglalkozik. Megkérdeztük, hogy az alacsony vízállás miatt a szokottnál több kormorán érkezett-e a Velencei-tóhoz? Pálinkás Imre, a MOHOSZ ottani vezetője szerint eddig nem. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában