A kozmetikus szakma az örökös fejlődésről szól

Kedves mosollyal fogad Czan­ka Dia székesfehérvári kozmetikus a szalonjában. A találkozó rendhagyó interjúvá alakult, ezt elmondhatom, mivel két olyan nőről volt szó ezúttal, akik szívesen beszélgetnek a kencék, kezelések világáról. Dia persze mint profi, én pedig mint laikus kérdezhettem őt arról, milyen jövője van manapság a kozmetiku­s­szakmának. Közben kellemes pakolással és arcmasszázzsal mutatta be profizmusát s tette igazán kerekké a történetet, emlékezetessé az interjút. Miközben szemügyre veszi az arcbőrtípusomat, és eldönti gondolatban, milyen pakolás tenne jót neki, mesél arról, hogyan is kezdődött a karrierje.

– Angol speciális tagozatra jártam gimnáziumban, de már akkor is nagyon érdekelt a kozmetika, a smink, és mindig szerettem az emberekkel kommunikálni. Ám csak a fő­iskolán jöttem rá, hogy más álmaim vannak, mint amilyen úton akkor elindultam – emlékezik vissza Dia, aki ezt követően felvételizett az Árpád Szakképző Iskolába, ahol 2002-ben végzett. Akkor még kétéves, érettségi utáni képzés formájában tanulhattak a leendő kozmetikusok. – Ötös tanuló voltam, hiszen nagyon érdekelt a szakmai ismeret és minden, ami a kozmetikához köthető, a kémiától a biológián át a higiéniai ismeretekig. A tanáraimat is nagyon szerettem, köztük a gyakorlati oktatómat, Almádiné Szilassy Gabriellát. Sok mindent köszönhetek neki, teljes mértékben felkészített a kozmetikai életre. Az emberekkel való törődést és a szakma minden csínját megláthattam a segítségével. A második – végzős – évben már sokat dolgoztam vendégeken, modelleken is, ami azért is nagyon fontos, mert a kozmetikusnak tudnia kell, hogyan szólít meg egy visszahúzódó vendéget, miként reagál kényes helyzetekben. Ez a szakma rendkívül emberközpontú, s bizony mindenféle személyiségtípussal találkozunk. Ezért is lényeges a kozmetikus hozzáállása, empátiája, aki kicsit pszichológus is egyben. Olyan egyéniség, kisugárzás szükséges, amely bizalmat ébreszt. Ez fontos ahhoz, hogy nyugodt legyen a vendég, amikor a kezeim alá fekszik – világít rá a kozmetikus személyiségének lényegére a szakember, aki ezt igyekszik mindig elmondani a tanulóinak is. Merthogy Dia ma már maga is tanít az Árpádban. Az iskolai munkához azonban nélkülözhetetlen, hogy a szakma gyakorlati oldalát is művelje, vélekedik. De már indulásakor is lehetett tudni, hogy számára ez az út lesz a megfelelő.

– 2002-ben nem a normál szakmunkásvizsgával végeztem, hanem, mivel jól tanultam, elindultam a szakma kiváló tanulója versenyen. Bejutottam az első tízbe, ami azt jelentette, hogy nem kellett külön szakmunkásvizsgát tenni. Ezután a versenyen való jó eredménnyel felvettek a dunaújvárosi főiskola műszaki szakoktató szakára, így lehettem oktató – mesél arról, hogyan válhat valaki oktatóvá és kozmetikussá is egyben. Persze az elmúlt húsz év sem telt fejlődés nélkül: – Ez tipikusan az a szakma, ahol mindig tanulni kell, hiszen folyamatosan változnak a trendek, újdonságok, fejlesztések jönnek, így magam is folyton tanfolyamokra járok.

Dia azt tapasztalja, hogy az új kozmetikusgeneráció között kevesen vannak sajnos, akik a szakmában maradnak. S mire végez a varázslatos arcmasszázzsal, megtudom, kiből lesz hosszú távon is kozmetikus: – Csak abból, aki tényleg szerelmes a szakmájába, és tudatosan úgy tanul, hogy élete végéig ebben fog dolgozni. Sokrétű ez a mesterség, s azt veszem észre, hogy a tanulók kivesznek egy részt a szakmából, és azt végzik. Jó látni a végzett tanulóimat, akik boldogulnak az életben, ugyanakkor pontosan tudják, hogy ha kérdésük van, bármikor fordulhatnak hozzám később is. Ezért is szeretek az Árpádban dolgozni: látom azokat a fiatalokat, akik most kezdve a szakmát, a nálunk tanultakat hasznosítják később is az életben.