Lesz-e munkaerő a vendéglátásban, honnan és mennyiért?

Április 24-én, közel fél év után újra kinyithattak a vendéglátóipari egységek teraszai. Érthető módon ők legalább annyira várták ezt a pillanatot, mint az emberek nagy része. Ám nem mindegyik helynek sikerült veszteség nélkül átvészelnie az elmúlt hónapokat. Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke a HR portálnak úgy nyilatkozott, hogy a Covid-járvány előtt a vendéglátásban dolgozó mintegy kétszázezer ember közül még óvatos becslések szerint is 70-80 ezren, de akár 100 ezren is elveszíthették az állásukat. Pontos számok ugyanakkor nem ismertek. Ezek a munkavállalók az elmúlt időszakban máshol kerestek munkát és mivel a pandémia korántsem zárult le, nem múlt el a vendéglátásban a bizonytalanság sem.

– Nálunk a személyzet megmaradt, de ez nem azt jelenti, hogy elegendő is lesz a szezonra. Próbálunk embert felvenni, de egyelőre csak alkalmi kisegítőket találtunk, akik egy-egy napot tudnak vállalni – nyilván így is vannak bejelentve –, hogy a meglévő alkalmazottaknak ne kelljen megszakadniuk bizonyos időszakokban – mondta lapunknak Fodor Zsolt, a székesfehérvári Pátria Kávéház és Étterem üzletvezetője, aki arról is beszélt, hogy ebben az időszakban főként a Balaton elszívó ereje érvényesül a vendéglátásban a munkaerőpiacon, ám ez nem új jelenség. Az üzletvezető egyetértett abban, hogy a járvány leginkább negatív következménye a vendéglátásban a bizonytalanság, ami viszont továbbra is megvan.

– Mi a második hullámban nem küldtünk el senkit. Hitelt vettünk fel, hogy megtartsuk az embereinket. Márciusban hárman felmondtak, mert bizonytalannak látták a vendéglátás jövőjét. Szerencsére egy-egy pincér és szakács tanulónkat fel tudjuk venni a helyükre. Egy-két pincér még lehet, hogy kell a nyáron, nem biztos, hogy fogunk találni – válaszolt kérdésünkre Ritter Judit, a Szárcsa Hotel és Étterem tulajdonosa, üzletvezetője, aki nem túl optimista a jövőt illetően. Úgy véli, mivel az emberek jó részének megrendült az anyagi helyzete és sokan félnek is, ezért csak nagyon lassan indul újra be minden. Ami a turizmust illeti, külföldi vendégre sem lehet még számítani, a rendezvények terén pedig az oltás fogja vissza az emberek egy részét.

A Korona Étterem-Pizzafaló is átvészelte a pandémiás időszakot, sőt, tartalékait fejlesztésre mozgósította a tulajdonos és vezető Mónos István. Még gyorsabban és többet szállítottak ki, hiszen erre volt lehetőség és igény is, mondta el, akinek így senkit nem kellett elbocsátania.

– „Érdemes” volt korrekt­nek lenni, a csapatom többsége tizenöt-húsz éve velem dolgozik, s természetesen mindig mindenki be van jelentve. Minden lehetséges támogatást megigényeltem, s meg is kaptam a nehéz időkre: a dolgozóim bértámogatását, a kisvállalkozói támogatást. Nagyon sokat segített a kiszállított ételek áfájának huszonhét százalékról öt százalékra történő csökkentése – hangsúlyozta Mónos István.

– Mindenkinek tudtam adni munkát, igaz, a négy felszolgálónk közül ketten csupán az állami bértámogatást kapták meg, de állományban maradtak. Visszavárunk titeket mondtuk, s a nyitásra azonnal vissza is tértek.

A teraszon minden vendéget fogadnak, a zárt térben elkérik a védettségi igazolványt, számolt be róla a tulajdonos. Volt olyan, hogy az asztaltársaság fele bent ült, a másik fele kint, a jogkövetés egyértelmű Mónos István számára, hangsúlyozta.

Neki ez esetben nincs választása, fogalmazott a szokásos egyenes modorában, ám a vendég dönthet: beoltatja magát, s van igazolványa, vagy nem, s akkor nem ül be az étterembe.

Szerinte a nyitást követően a szakképzett munkaerő megtartása és megtalálása lesz a legnagyobb kihívás a szakmában. A berobbanó kereslet során már tapasztalható, hogy a fővárosban és a frekventált helyeken olyan béreket kínálnak a szakácsoknak, de a többi szakképzett vendéglátós foglalkozásúaknak is, amelyekkel ő például nem tud versenyezni. A csapatszellem azonban érzékelhetően erőssége a régi, jól működő helyeknek.