Őshonos halfajt telepítettek a Velencei-tóba

Nemrég 533 kilogramm mennyiségben, negyed kilogramm átlagtömegű, úgynevezett széles kárász halfajt telepített a Velencei-tóba a vízterület horgászati hasznosítója, a Magyar Országos Horgász Szövetség. A dinnyési kirendeltség vezetője, Pálinkás Imre elmondta: az intézkedés fő célja a faj őshonos állományának fenntartása.

– Azt kérjük, hogy a horgászok fokozottan ügyeljenek a példány fajának meghatározására, mert a széles kárász az ezüstkárásszal ellentétben a vonatkozó jogszabály szerint nem kifogható, azaz nem megtartható státuszú halfaj, így fogása esetén mielőbb vissza kell engedni a vízbe – hívta fel a figyelmet rá Pálinkás Imre. Hozzátette: a megkülönböztethetőséget nehezíti, hogy a két faj hibridizációjával a különbségek hajlamosak összemosódni, ezért több jegy kizárásával vagy meglétével határozható meg a faj nagy biztonsággal.

A széles kárász fő megkülönböztető jegyei az ezüstkárászhoz képest: felső állású szája van, kevésbé húsos ajkú, mint az ezüstkárász, különösen az alsó ajaknál szembetűnő a különbség. Legalább 32 pikkely található az oldalvonal mentén, a hátúszó pedig kifeszítve íves, domború, nem egyenes vagy homorú, mint az ezüstkárásznál. A hátúszó kemény úszósugara, az úgynevezett bognártüske durvábban fogazott, a fogak száma pedig legalább 20 darab, míg az ezüstkárásznál ennél kevesebb. A szája alatt általában kis tokaszerű kiugrás figyelhető meg. A hasi és farok alatti úszók a széles kárásznál általában nem fehéres-szürkés színűek. Zömökebb felépítésű, általában magas hátú halfaj.

– A színezete nem mérvadó, hiszen az ezüstkárász is lehet aranyszínű, a széles kárász teste is lehet ezüstös színű – figyelmeztetett Pálinkás Imre, aki szerint alapvetően az a jobb eljárás és általános szabály – ha valaki nem ismeri fel biztonsággal, milyen halfajt is fogott –, ha az adott halat egyszerűen visszaengedi a vízbe. A Velencei-tavon 1974‐ig rendszeres volt a halászat, azonban a vízterület abban az évben teljes mértékben horgászkezelésbe került. A szakemberek utoljára 2017-ben kilenc terepnapon, összesen 38 mintahelyen végeztek el halfaunisztikai adatgyűjtést, amelynek során összesen 11 928 halegyedet fogtak és határoztak meg, amelyek 19 fajt képviseltek. Nem előfordulási gyakorisági sorrendben ezek voltak: angolna, bodorka, amur, vörösszárnyú keszeg, balin, küsz, karikakeszeg, dévérkeszeg, compó, ezüstkárász, ponty, réticsík, fekete törpeharcsa, harcsa, csuka, naphal, sügér, vágódurbincs és süllő.

Remélhetőleg a következő felmérésnél már a széles kárász neve is nagy számban szerepel majd az adatok között.