Barkácsolós gyerekek – Mit kell tudnia egy szerszámkészítő lakatosnak?

Tilinger Zoltán a Váci Mihály Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium gépészet ágazatának szakoktatója. Az ágazaton belül részben egymásra épülő szakmák vannak. Közös alapképzés után választhatnak szakirányt a diákok. A szerszám- és készülékgyártás központi szakmája a fémipari mesterségeknek.

– Ha valakinek azt mondjuk, hogy szerszámkészítés, akkor ő ásóra, kapára, kalapácsra, fogóra gondol. Ám a szakmában a szerszámkészítő egy olyan szerszámot készít, amivel egy bizonyos terméket lehet előállítani. A szerszámkészítés két alapvető ága a hideg- és a melegalakítás. A hidegalakításban hideg anyagot munkálunk meg, tehát lemezt – magyarázta Tilinger. – A melegalakítás mint szerszámkészítés típus: a fröccs­öntés. Most nem az „Alibi bárra” gondolunk – viccelt az oktató –, hanem arra, hogy a csigával felszerelt fröccsöntő gépbe a darálékot beleöntik egy tölcsérbe, azt megmelegítik, a csiga közben hajtja előre a darálékot, és amikor a végén eléri a megfelelő hőfokot, akkor óriási nagy nyomással belepréseli egy mintába. A műanyag kitölti a mintát, és amikor a gépet széthúzzák, meghűl a minta, kipottyan a műanyag alkatrész. Bármi, ami műanyagból van, a hosszabbítóktól kezdve az autók indexéig – mondta.

A műanyagból készülő, nagy mennyiségben szükséges, nagy értékű szerszámok elkészítésének feladata tehát a szerszámkészítőké. E szakma tudói úgynevezett készülékeket, célgépeket és idomszereket is előállítanak.

– A szerszámkészítés a legprecízebb szakma a fémipari szakmákban. Ezeknek a szerszámoknak módfelett pontosan kell dolgozniuk, és tartósnak kell lenniük ahhoz, hogy érdemes legyen pénzt fektetni az elkészítésükbe – indokolt a mester, akit arról is kérdeztünk, mit tanulnak náluk az „elsősök”, vagyis például a következő tanév 9. évfolyamában startolók.

– Először villanyszerelési és kézi forgácsolási alapokat tanulnak. Megtanulják a villamos, illetve a mérőeszközök használatát. 9. évfolyamban általános, nem szakmaspecifikus alapképzést kapnak, 10. évfolyamtól kezdve mennek ki külső gyakorlati helyekre. Jellemzően egy hetet ott, egy hetet az iskolában töltenek – tudtuk meg.

Tilinger Zoltán maga is a Váciban tanult, 1979-ben végzett szerszámkészítő szakon. Mint mondta, érdekes osztálytársai voltak, és hasított a többi évfolyam is, így ma azt tapasztalja, hogy ismerős pályatársai a vezetői az iskolájukkal kapcsolatban álló gyakorlati helyeknek. – Tudom, hol, milyen oktatók vannak – jegyezte meg. – A külső oktatóknak is mestervizsgával kell rendelkezni, a nagy részüket én vizsgáztattam.

A szerszámkészítők képzése 3 évig tart. Ha a szakmunkásvizsga után úgy döntenek a diákok, akkor ráadás 2 év alatt érettségit is szerezhetnek a Váciban.

– 80-90 százalékban a diá­kok ott is maradnak, ahol gyakorlati helyen voltak! Ez előny mindenkinek, nem kell egy új hellyel – a Józsi bácsikkal, a munkakörülményekkel – megismerkedniük, és előny a munkáltatónak is, mert a képzés alatt már olyan irányba terelhették a diákot, hogy aztán a képességeinek megfelelő munkát adják neki, nincs szükség betanítási időre.

– Nemcsak szakmával kell foglalkoznunk, nevelnünk is kell azt a gyereket – fogalmazott a tanár. – Érezze jól magát, legyen diák, legyen rossz is akár, nekem nincs ellenemre, ha egy gyerek csibész! Ha megöregszik, mint én, akkor nem arra fog emlékezni, hogy ötös dolgozatot írt, hanem arra, hogy „hú, mint csináltam az udvaron…”

Beszélgetésünk végén arról faggattuk a mestert, hogy kiknek testhezálló a szerszámkészítés, illetve a gépészet ágazat szakmái:

– Azoknak, aki szeretnek bütykölni, akik szeretnek szerelni. Gyerekkoromban én is bütyköltem, szereltem állandóan. Azért lettem szerszámkészítő, mert az unokatestvérem is az lett. Öt évvel volt idősebb nálam, ő volt a példaképem, ő volt nekem a minden, 4,5-ös átlaggal idejöttem szakmát tanulni a Váciba… – mondta. – Én otthon mindent javítottam. Csapágyas gokartot csináltam gyerekként mindenkinek, a Kossuth utcában laktam, a Bástya presszó fölött, gangos folyosó volt, állandóan barkácsoltunk, a templom mellett gokartozott az egész gyerekcsapat. Deszkából összeszegeltük, csapágyat szereztünk, azokat felhúztuk a tengelyére, ráültünk, és azzal gurultunk le a templom mellett, csakúgy szikrázott a márvány! Így lettünk barkácsolós gyerekek – emlékezett.

Precízség, pontosság, fantázia és térlátás is kell a szerszámkészítő szakmához. – Fantázia, hogy el tudják képzelni a rajz alapján, hogy mit kell elvégezniük és térlátás, mert látniuk kell, hogy működéskor mi mivel fog összekapcsolódni – mondta még Tilinger Zoltán.

[embed]https://www.feol.hu/gazdasag/helyi-gazdasag/a-szakik-tudjak-a-finomsagokat-4497967/[/embed]