Bormustra a csurgói Kaszap Központban, sok és komoly tanulsággal

Nyolcadik alkalommal ültek vasalt abrosszal terített asztal mellé a csurgói gazdák és az általuk meghívott vendégek a Kaszap István Katolikus Ifjúsági és Szabadidőközpont nagytermében, hogy górcső alá vehessék a Móri-árok kevésbé napfényes oldalán termett, aranyló, vagy éppen vöröslő nedűket.

A mintegy ötven vendéggel szemben a főhelyen négy ítész foglalt helyen. Közülük hárman a Móri borvidékről érkeztek. Feladatuk az volt, hogy lépésről lépésre, mintáról mintára haladva végigkóstolják, majd elfogulatlanul bírálják a harminc felsorakoztatott bort. Sáfrán András Csákberényből, a Szabadkai testvérpár, Ákos és Tamás Zámolyról érkezett az eseményre, míg a negyedik tag, Szurok Gábor a helyiek csapatát erősítette.

Vegyes fehérekkel nyitottak

Ahogy azt már megszokhattuk, vegyes fehérekkel kezdődött a mustra, és kissé oxidált volt az első tétel. A bíráló bizottság szerint az alacsony kénszint is közrejátszik az öreg íz korai kialakulásában. Sáfrán András szerint a lassú feldolgozás is lehetett az oka, hogy ilyen tulajdonságokkal bír ez az egyébként fiatal bor. Szabadkai Ákos hozzátette, hogy gyakori hiba, hogy a gazda nem vagy nem megfelelően kénezi a cefrét, vagyis a darált szőlőt.

A vegyes fehérek sorozatában olyan bor is akadt, melyet kénfülledtnek ítéltek a szakértők. Mint megtudtuk, ez nem azt jelenti, hogy magas a kénje, hanem azt, hogy hirtelen kapott egyszerre nagyobb mennyiséget az antioxidánsból. A javaslat szerint egy nyílt fejtés vagy az idő megoldja ezt a kis kezelési hibát, ám a tulajdonos a bírálat során dicséretet is kapott, ugyanis némi forgatást követően kellemes zamatok és aromák szabadultak ki a pohár száján.

Nagy sikert aratott viszont egy mézes-virágos, herbálos illatú vegyes fehér, mely, mint kiderült, a benne rejlő hárslevelű fajtából nyeri a gyógynövényes illatokat.

Bírált a fegyelmezett társaság olyan házasítást is, ahol két, kifejezetten jó tulajdonságokkal rendelkező bor találkozott, a szürkebarát és a tramini. Két juhfark is bekerült a szortimentbe. Az egyikről azt nyilatkozták az ítészek, hogy igazi tüzes, nászéjszakák bora, míg a másik inkább kellemes, 10. házassági évfordulós. Szabadkai Ákos megjegyezte, hogy gyakran meg szokott állni Somlón, és mindig vesz pár üveggel, hogy szinten tartsa a fajtaismeretet.

Sáfrán kihangsúlyozta, hogy a lokális fajták sosem az adott évjáratban jók, legyen az kéknyelű, ezerjó, sárfehér vagy éppen a juhfark. Szükséges számukra az érési idő, hogy összesimuljanak bennük az ízek és illatok.

Az eseményen felhívták a figyelmet, hogy ha magas a sav és azon belül az almasav, nem kell megijedni, ugyanis a tavasszal felmelegedő pincében újraindulhat a bor erjedése, és ezzel párhuzamosan az almasavbomlás is.

A savtartalom emelését leggyakrabban citrom- vagy borkősavval szokták megoldani, ugyanakkor tejsavval is elvégezhető, aminek köszönhetően sokkal krémesebb lesz a nedű, de arra vigyázni kell, hogy a tejsav emeli a PH-értéket.

A száraz fehérektől haladtak az édesebbek felé, megcsodálva néhány rajnai és olaszrizlinget, zenitet és zengőt, is de került a poharakba pölöskei muskotály és zöld veltelini is. Utóbbit az egyik szervező, Rajki Péter alpolgármester készítette, aki, mint elmondta, mindig kevés rügyet hagy metszéskor a tőkén, mert számára fontosabb a minőség, mint a mennyiség.

Az erjedés, illetve az erjesztés témaköre is szóba került. A Sáfrán András által vezetett bírálók egyetértettek abban, hogy az ideális erjedési kezdőhőmérséklet a 16 Celsius-fok, de a legzajosabb forrás idején sem szabad 20 fok fölé melegednie a folyadéknak.

Rozé, vörös

A fehéreket a rozéborok követték a sorban, melyekkel kapcsolatban azt mondták, hogy a rozé lényege a feldolgozás, illetve a készítésével kapcsolatos technológia. Ha nem sikeres a végeredmény, például nem elég friss, gyümölcsös vagy szénsavas, vagy esetleg a vörösboros ízek és illatok dominálnak benne, akkor változtatni kell a technológián.

Vörösborok és rendkívül jó hangulat zárta a szakmai rendezvényt, amelyet a határozatképes képviselő-testület bonyolított le.

Temesvári Krisztián, Fehérvárcsurgó polgármestere elmondta, nagyon elégedett ezzel a hagyománnyal, ugyanis az elmúlt nyolc alkalomnak köszönhetően eltűntek a hibás borok, és a jók is egyre jobbak.