A Vancsó családnál nem pusztán jópofa, divatos díszlet a szalmabála

Lucifer, a mérges racka kos és szelíd párja is megfér a tarka baromfisereglettel

Tabajdon tovább folytatták a hagyományos életmódot, mint sok helyütt, a paraszti családokban a termelőszövetkezeti időkben az iparba kényszerült pénzkereső férfiak, de a lányok, asszonyok is igyekeztek eleiket követni ebben. Aztán okosan arra is rájöttek, hogy a puha diktatúrában, az államszocialista időkben már megengedett háztájizás mennyi többletjövedelmet hoz, igaz, némi önkizsákmányolással. S ki nevezte akkor élelmiszernek az ételt, amelyet az asztalra tett az édesanya, nagymama? Ilyen iparias szóval ki illette volna a paprikás csirkét, a vasárnap reggeli tojásrántottát, az éléskamrában lógó füstölt kolbászokat, sonkát, a bödönben a házi zsírt, amely a házikenyérre kenve a kertből kirántott újhagymával fenséges eledel!

Itáliai kakas, fekete baranyai tyúk, ez őshonos magyar fajta

Ám vidéken is rohamosan megváltoztak a konyhai és étkezési szokások, ráadásul az élelmiszer-alapanyagok viszonylag olcsók ahhoz képest, hogy mennyi a vesződség velük. Már aki ráér ilyesmivel bíbelődni. Olyan családot kerestünk, ahol az életforma része a jószágtartás, az önellátás. Vancsó László és felesége, Dancsi Szilvia szívesen mutatták be, hogyan élnek, s beengedtek otthonukba.

– Tíz szem tyúkkal kezdtük – mondja a csupa gömbölyűség és csupa mosoly fiatalasszony. – Otthon is tartottunk állatokat, anyától, mamától tanultam a házimunkát. Mindig volt nálunk sütemény, torta, a három testvéremmel azt láttuk, hogy hozzátartozik a mindennapjainkhoz a kert, a baromfiak, a sütés-főzés. Amikor az édesanyám megbetegedett, gyorsan megtanultam azt is, amit korábban nem kellett. A férjem megismerkedésünkkor azt mondta, hogy az álma egy nagy udvar, ahol egy berni pásztorkutya és két racka szaladgál – meséli Szilvia, s megtisztel bizalmával, találkozásuk, szerelmük és házasságuk történetével. Közben házi disznóságokból varázsol ízléses kínálatot egy erdélyi fatálon, a maguk füstölte szalonna, sonka, kolbász ínycsiklandó látványt nyújt a friss paprikával, paradicsommal. Az asztalon derék méretű házi lekváros palacsinták, a kakaót nem ők termesztették, vidulunk rajta.

A Pest megyei Acsára valósi László két fiát egyedül nevelte, amikor megismerte Szilviát.

Ahogyan anyáink tették évszázadokon át

A nagyfiú, Tamás ma már Skóciában, egy süteményüzemben dolgozik, ide tér haza Tabajdra, a fiatalabbik, Dávid kertész Felcsúton, itthon is ő a kertfelelős. Szilvia is elvált, kilencéves kislánya, Réka segít anyukájának a konyhában, a hároméves Zsombor, a közös gyermek mindenki szeme fénye. László hidegburkoló-mester, vállalkozóként a fővárosba szólítja többnyire munkája. Bizakodással és lendülettel újrakezdett közös életükbe a nemrégiben megvásárolt családi ház átalakítása, szépítése is beletartozik, mindenre jut idejük. Reggelente korábban kel, hogy ellássa az állatokat, s általában ő vágja le a konyhára való csirkét, kacsát, de felesége is megteszi. Jól bánnak állataikkal, de ne is bonyolítsuk. A maga természetességével vezeti a háziasszony a konyhát, ahogyan anyáink tették évszázadokon át, persze a modern eljárásokkal ötvözve. A két rackán, Linán és Luciferen kívül nem adnak nevet háziállataiknak, hogy ne legyen erős a kötődés. Szilvia a művelődési házban dolgozik, művelődésszervezői és tanítói végzettsége van, a munkahelyi közelség teszi lehetővé család­anyai teendőinek nyugalmasabb ellátását.

Általában két-három hízó röfög az ólban, most csak egy piheg a melegben, a tiszta szalmán

– Tavasszal megtelik a két keltetőgépem, érkeznek a tojások postán, az ismerősöktől. Fácán, liba, kacsa, pulyka, tyúk, amit eltúlzunk, tovább­ajándékozzuk pelyhes korukban – viszi a szót Szilvia, míg László sorolja, hányféle faj vagy fajta (?) szárnyas foglal helyet a takarosan elszeparált, lehálózott ólakban.

– Itáliai kakas, fekete baranyai tyúkok, ez utóbbi őshonos magyar fajta, a kihalástól tenyésztették vissza. És brahma tyúk, orpington baromfiak, aranyfácán, toulousi libák, magyar tarka kacsák, bronzpulykák, fehér, szürke és bütykös ludak, parasztpulykák, mandarinrécék – hallgatni is érdekes. Általában két-három hízó röfög az ólban, most csak egy piheg a melegben, a tiszta szalmán. Lucifer, a racka árgus szemmel figyel, csavart szarvával döngeti a kerítés oldalát, ő megtámadja Lászlóékat is, de engedi, hogy lefogják, még soha nem történt sérülés. Lehet, hogy látszatra ilyen vad? Párja, Lina békésen barátkozik, s a pulykák sem csíp­nek, még Zsombort is beengedik magukhoz. Két kutya őrzi a házat, a bernipásztor-álom megvalósult. Bent nagy ékszerteknős úszkál a sekély vizű akváriumban, a szakállas agáma a gyerekek kedvence, s öt macska zárja a sort. László kockás papíron, mérethelyes rajzon mutatja terveit a kerti tavacskáról, a pihenő és „wellnessrészlegről” az udvaron. Lépésről lépésre haladnak. A fényképezéshez jókedvvel állnak a szalmabálák mellé, kézbe kerül a vasvilla. Náluk ez az egész nem a falusi élet romantikus díszlete csupán.