A Fiatal Vállalkozói Díjas Gotthárd Imre mesélt az indulásról, kihívásokról és terveiről

– 2002-ben fogalmazódott meg az a gondolat bennünk a testvéremmel, Andrással, hogy vállalkozást kellene indítani. Eredetileg CNC esztergályos a képzettségem, s a munka mellett végeztem el a főiskolát. Először egy multinacionális cégnél kezdtem el dolgozni, és mivel elég agilis és motivált voltam, egyre feljebb lépdeltem a ranglétrán. Később több helyre hívtak is bennünket. A kínálkozó lehetőségek kapcsán jött az ötlet, hogy miért ne fogjunk bele mi magunk is egy vállalkozásba? – mondja az indulásról Gotthárd Imre, a fehérvári GIGA 2003 kft. ügyvezetője, akit a közelmúltban nyerte el a Fe­jér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Fiatal Vállalkozói Díját.

Mit tartott kezdő vállalkozóként a legfontosabbnak? És mit tart annak most?

– Kezdetben az volt a fontos számunkra, hogy jó vevőink legyenek. Most már ennél is fontosabbnak tartjuk a megbízható, jó kollégákat, akik nélkül nem tudnánk elérni a kitűzött célokat.

Egyből sikerült sínre tenniük a vállalkozást?

– 2003-ban indultunk, mindössze egy CNC géppel, majd néhány esztendő leforgása alatt sikerült további gépeket is munkába állítanunk. Ekkor azonban beütött a válság. Ebben az időszakban volt olyan vevőnk, aki fél évig egy darabot sem rendelt tőlünk.

Mivel foglalkozik jelenleg a cége?

– A cég CNC forgácsolt, esztergált és mart alkatrészek gyártásával, továbbá cél­gépek tervezésével foglalkozik. A jövő tanévben már jó eséllyel lesz duális képzésben részt vevő tanulónk is, és nem csak olyanok, aki a gyakorlatot töltik nálunk. Jelenleg 115 főt foglalkoztat a cégünk.

Mi jelenti jelenleg a legnagyobb kihívást az önök cége számára? A negyedik ipari for­radalom? A munkaerőhiány? A versenyképesség megtartása?

– A legnagyobb kihívást a munkaerő hiánya jelenti. Szinte versengünk a munkavállalókért. Nehéz megtartani őket, és megfelelő motivációt biztosítani a számukra. Azt gondolom, hogy az Ipar 4.0-ban, a digitalizációban mi eléggé elől járunk.

A céget fivérével, Andrással közösen vezetik. Mi a titka a jó „négykezesnek”?

– András viszi az operatív részt, ő felel a termelésért és a kollégákért. Én pedig viszem a bizniszt, tehát én azokért a kapcsolatokért felelek, amelyeket a vevőkkel, a kormányhivatallal, a partnerekkel tartunk fent. Ő az, aki kreatív és aki meg tud oldani egy problémát. Én meg inkább az az ember vagyok, aki a megoldás köré tudja építeni azt a rendszert, amivel az hosszú távon is működőképes lehet. Bizalmunk egymás iránt töretlen. Egyébként a vezető munkatársainkat is igyekszünk bevonni a döntésekbe.

Mennyi szabadideje van, és mit csinál olyankor?

– Most már szerencsére egyre több szabadidőm van. Persze kezdetben voltak olyan évek, amikor szinte éjjel-nappal dolgoztunk. Ez akkoriban elég nagy fizikai és szellemi megterheléssel járt. Ma már tudjuk, hogy mennyire fontos, és figyelünk is arra, hogy megfelelő arányban álljon egymással a munka és a szabadidő. Én a szabadidőm nagy részét egyébként a gyermekeimmel töltöm. András és én is szívesen sportolunk. A fivérem terepfutásokon szokott részt venni, én atletizálok, konditerembe járok és futok. Néhány éve beleszerettem a Spartan Race versenyekbe. A legújabb szerelmem pedig az országúti kerékpározás.

Melyek a legfontosabb célkitűzései az üzleti, illetve a magánéletben?

– A legfontosabb célkitűzésünk az, hogy továbbra is szeretnénk fenntartani egy stabil hátterű vállalatot, ahol továbbra is kellően motivált csapattal működhetünk együtt. A saját bakancslistámról egy dolgot említek, ez pedig az angol nyelv még magasabb szinten történő elsajátítása.

Egy másik fiatal cégvezetőtől hallottam: kortársaiban kevés a vállalkozókedv, hiába van adva számukra a lehetőség. Az illető szerint ennek az az oka, hogy félnek a kudarctól…

– Manapság, úgy gondolom, sokkal könnyebb vállalkozni, mint korábban. A lehetőséggel élni kell. A spanyolviaszt pedig nem a kezdődnek kell feltalálni. Elég megkérdezniük a tapasztaltabbakat.