Kápolnapuszta tragédiája fájdalmas emlék és nagy tanulság (videó, galéria)

Címkék#megemlékezés #kegyeleti áldozat #Vértes #Kápolnapuszta #orosz katonák

Ahogy minden évben, úgy március 16-án vasárnap is újra élettel telt meg, ha csak egy órára is, a lemészárolt falu környéke, és az utódok által mindig rendben tartott temető. Kápolnapuszta tragédiája fájdalmas emlék és egyben egy nagy történelmi tanulság is az utókor számára, immár 80 éve.

Palocsai Jenő

Kápolnapuszta tragédiája fájdalmas emlék és nagy tanulság (videó, galéria)

Fotó: NAGY NORBERT

Az év 364 napján bakancsosok, járnak csak a Vértes egyik gyönyörű, ám drámai eseményeket átélt völgyében. Valaha, a második világháború végén, 1945 márciusában egészen más bakancsok léptek be erre a területre. Az orosz katonák először csak azzal a céllal érkeztek a száznál is kevesebb lakost számláló, apró sváb településre, hogy élelmet raboljanak a helyiektől. Kápolnapuszta lakossága ezt jelentette a csendőrségen, és a szovjetek visszatérve kiirtották a település minden 15 évnél idősebb férfi lakosát. Így pecsételődött meg Kápolnapuszta sorsa.

Valaha ha nem is nyüzsgő, de vidám és szorgalmas élet zajlott ebben a vértesi völgyben. Kápolnapuszta férfilakosságát kiirtották, a többiek a szomszédos településeken leltek új otthonra.
Fotó: PJD / Forrás: PJD

Magyar és német ajkakról szólt a dal

Minden év március 16-án megemlékezést tartanak Kápolnapusztán, hogy az utókor ne feledkezzen meg sem az elkövetett bűnről, sem áldozatok és családjaik fájdalmáról. Ilyenkor újra élettel telik meg Kápolnapuszta földig pusztított területe és bármilyen ellentmondásos, de élettel telik meg a település temetője is. Újra zene szól, újra német és magyar ajkakról szól a nóta, de már csak szomorú dalok követik egymást, és virágok, koszorúk.

Semjén Zsolt hangsúlyozta, hogy A megemlékezésnek két értelme is van. Az egyik, hogy megadjuk a kegyeleti tisztességet az áldozatoknak, a másik az, hogy levonjuk a történelmi tanulságokat.
Fotó: NAGY NORBERT

Kápolnapuszta leszármazottai köztünk vannak

– Számos olyan történelmi megemlékezés van, amikor régi korok eseményére emlékezünk, amik akár évszázadokkal korábban történtek és amikről csak a történelemkönyvek lapjairól ismerjük a az eseményeket. És vannak olyanok is, amelyeknek szemtanúi, vagy azok leszármazottjai még köztünk vannak és elmesélik azokat a napokat. Én Gánton és Csákberényben nőttem fel és Kápolnapuszta történetét többektől hallottam. A második ukrán front felderítői itt raboltak, amit tudtak, és egy borjút is elloptak. Az akkori csendőrség elfogta őket, de az egyik felderítő megszökött és később ő hozta a falura a második ukrán front katonáit, akik kiirtották a település férfi lakosságát – emlékezett vissza beszédében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki hozzátette:

A régi kertek virágai ma is emlékeznek

– Gyerekkoromban, amikor itt jártam, már csak a pincék voltak meg és elmesélték ezt a történetet. Akkor én megjegyeztem, hogy milyen szép hagymás virágok vannak itt, és akkor az volt erre a felelet, hogy: Igen, a régi kertek virághagymáiból kinőnek még a virágok. Erre én azt mondtam: A virágok emlékeznek. Azóta sok idő telt és most már nem csak a virágok emlékeznek, hanem szabadon emlékezhetünk mindannyian. Van valami nagyszerű abban, hogy itt most kegyelettel megemlékezhetünk az áldozatokra, de van valami nagyon lovagias abban, hogy a szovjet emlékmű itt állhat, igaz arany csillaggal a tetején. A magyar nemzet lovagias nemzet és más nemzet katonáit is tiszteli, és ez így helyes. A megemlékezésnek és a koszorúzásnak két értelme is van. Az egyik, hogy megadjuk a kegyeleti tisztességet az áldozatoknak, a másik az, hogy levonjuk a történelmi tanulságokat. A háborúkban mindig az ártatlanok halnak meg, azok, akiknek semmi köze az egészhez. Természetesen azon szovjet katonák, akik legyilkolták az itt élő ártatlan embereket, azok halálos bűnt követtek el, de nem állítható, hogy minden katona bűnös – hangsúlyozta Semjén Zsolt, aki beszélt arról is, hogy milyen fontos a lokálpatrióták szerepe.

80 éve az ember elfelejtett ember maradni

– Amióta szabadon tehetjük, minden évben eljövünk ide Kápolnapuszta temetőjébe. Ebben a völgyben ma pontosan 80 éve az ember elfelejtett ember maradni. Az irgalmat és az emberséget elnyomta a gyűlölet, az értelem helyét az erőszak vette át, és ártatlanok szenvedése mellett sokan váltak özveggyé, árvává. A halálra rémült civil lakosságra már csak a rettegés és a gyász maradt. Ezen a helyen nem csupán az egyéni sorsok dőltek el, vagy törtek meg, hanem egy kicsi sváb település jövője is megpecsételődött, egyetlen nap alatt. A kommunista megtorló hatalomnak még ez sem volt elég. Egy évvel később a kitelepítés sem kímélte a már egyébként is szétszaggatott családokat. De a történelem tanít minket arra, hogy asz igazságtalanság ellen mindig fel kell szólalnunk, hogy a közöny legalább akkora bűn, mint ez elkövetett igazságtalanság. A múlt sebei lassan begyógyulnak, de nekünk kötelességünk emlékezni, emlékeztetni – fogalmazott Krausz János, Gánt község polgármestere.

Az értelmetlen pusztítás, a gyilkolás sátáni tett

A kápolnapusztai megemlékezés fontos része a közös ima az áldozatokért.

– Amikor az ember egy megszentelt helyre lép, megrendül a lelke. Találkozik a szenttel, megtapasztalja Isten közelségét. Amikor az ember a bűnnel találkozik, megborzad a lelke, tapasztalja a gonosznak a Sátánnak a hatalmát, jelenlétét. Az értelmetlen pusztítás, a gyilkolás sátáni tett. Imádkozzunk ez elhunytakért, a legyilkoltakért, hogy Isten adjon nekik új örök életet és mennyei boldogságot, és persze imádkozzunk a hozzátartozókért, üldözöttekért, hogy találják meg azt az életet, amit Isten nekik szánt. De imádkozzunk a megemlékezőkért is, és azért, hogy amire ma itt emlékezünk, azt soha ne kelljen senkinek megtapasztalni – imádkozott a megjelentekkel közösen Spányi Antal megyéspüspök.

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő és Spányi Antal megyés püspök is koszorúzott
Fotó: Nagy Norbert

A zenével, énekekkel, versekkel gazdagított megemlékezés végén koszorúkat és virágokat helyeztek el a jelenlévők, egy néma főhajtással búcsúzva a temető hősi halottjaitól és a kiirtott településtől.