Múltidéző: A gombamód szaporodó szürke panelek színes világa

Ha a panelrengetegbe visz minket a múltidéző, az azért jelent sokak számára nagy élményt, mert a legfiatalabb panelházak is minimum három generáció számára jelentették az otthont, vagyis azt a fészket, amiből kirepülhettek, és ahova szükség esetén visszatérhettek, vagy ha nem tették, hát kerestek egy másik, a megszólalásig hasonló fészket valahol a közelben.

A kulcsos gyerekek korszakának kezdete

Amíg a fiókák csak pihések voltak, a nagykerekű babakocsival tolta őket a féltőn óvó pár, aztán eljött az idő, és a betonházak között, ahol igenis csodák vártak mindenkire, hiszen a cserehomokot, ponyvafedést sosem látó homokozóban az új generáció megismerte a világot, vagyis a barátságot, a szerelmet, és mindezt azzal a félfelnőtt magabiztossággal, amit a nyakában hordott kulcs kölcsönzött neki.

Midőn eljött az az idő, hogy próbálgathatták a szárnyaikat, addigra minden más kamaszkori probléma is előjött a fiatal panelok fiatal lakóiban. Olyankor úgy érezték szűk nekik az a tér, ahol lenni kénytelenek. Likó Marcell például a következőképpen értékelte a vékony, de mégis áthatolhatatlan falakkal körbevett életet: „Ülök a múltamon / körötte vasbeton / a tapéták alatt /szomszédok alszanak”.

A panelok valóban nem voltak akkoriban szépek. A falak belül vékonyak voltak, kívül meg szürkék, de az egyre szaporodó panelos közösség, illetve annak tagjai, és az újra és újra érkező fiatal generációk meghozták a színeket a szürkeségbe. És nem csak az élet folyt egyre gazdagabban panelfalak között, hanem az oktatás is. Bölcsődék, óvodák, iskolák és középiskolák emelkedtek ki a semmiből, hogy újabb szintet tudjon lépni a város.

Aztán megnőttek az évről évre kilombosodó fák is, és ma el sem lehet képzelni nélkülük a megyeszékhelyet, sőt, talán a legkeresettebb ingatlantípus a panel, melyről elmondhatjuk, hogy fél Fehérvár abban nőtt fel.

A múltidéző elfeledett neveket keres

Valaha olyan utcákban, tereken, lakótelepeken álltak a panelépületek, mint a Velinszky, a Lenin, a Münnich, a Kun Béla vagy akár a Május 1. Vajon a jelenlegi panellakók tudják-e ott „az otthon nevű részen, a panelrengetegben”, hogy mi volt a közterület neve akkor, amikor megépültek az azóta már színes szigetelőanyagba szorított, azbesztmentesített galambdúcok?