Kutyatámadás volt, vagy vadállatok ölték meg a pónit?

A Lajoskomáromi Hubertusz Vadásztársaság gyakorló vadászaként mi a véleménye a bodajki kutyatámadás részleteiről, vagyis hogy kutyadámadás áldozata lett a póni, netán aranysakálok végeztek vele?

Még a vadmalacot is elragadja az anyja mellől

– Az aranysakál nem csinál ilyet, erre még nem volt precedens. Birkákat lehet, hogy visznek el, és akár képesek egy vadmalacot is elragadni az anyjától, sőt egy egyes források szerint akár még fiatal dámszarvasborjút is leterítenek, de az aranysakál nagyon intelligens jószág, amely felméri a prédáját. Tudja, hogy mire támad, és közben felméri a saját erejét is. Pontosan ki tudja számolni, hogy mit ejthet el, ha kettesben támadnak, és mit, ha hárman, s azt is, hogy mit ejthet el, ha egyedül van. Nem fog az erején felül vállalni semmilyen küzdelmet. Én nem láttam még olyat, hogy egy sakál olyan jószágot támadjon, ami nagyobb és erősebb, egészségesebb nála. Az őzet valóban megtámadhatja, de azt is csak akkor, hogy ha egy idősebb, beteg, legyengült példányt talál, és akkor is csak úgy, ha többen vannak a sakálok.

A kutyatámadás talán, aranysakál nem?

Mennyire jellemző a sakálokra, hogy akár róka módjára bemerészkednek a lakott területekre, családi házak udvarára?

– Nálunk erre sem volt még sosem példa, pedig van nálunk nem egy, nem kettő sakál. Évente 20-30 példányt lő és fog a hivatásos vadász, de lakott területen még sosem találkoztunk aranysakállal. A településhez közeli erdőben igen, de a faluban nem, mert nagyon, hangsúlyozom, nagyon óvatos állat, és nem mennek át kerítéseken. Nem vállal ekkora kockázatot, mert rettenetesen kifinomult ragadozó. Nagy, nyílt területeket sosem használ, a kitett, mezőgazdaság által művelt földekre nem megy rá. Mindig a fasorokon közlekedik, vagy árkokban, völgyekben vagy tómederben, hogy ne lehessen rálátni. Ez az állat körüljárja a lehetséges prédát, ha van rá mód, akkor akár a teljes 360 fokot bejárja, ha érez valamit, és minden szélirányban ellenőrzi, hogy mi az, amit neki meg lehet támadni. Nagyon kifinomult, alapos, s nagyon kifinomult a szociális közösségi viselkedése, az egymáshoz fűződő viszonyuk, a családtagok közötti kommunikációról nem is beszélve.

A fiatal egyedek, a pionírok külön járnak

A bodajki esetben a család nagy kedvencének a nyakát felhasították a támadó ragadozók fogai, így az áldozat kivérzett a gazdája ölében tartva a fejét. A sakálok hogyan végeznek az áldozatukkal?

– Általában olyan prédát választanak, ami megfelel a méreteikhez. Ha mégis megtámadnak egy nagyobb állatot, egy öreg, beteg őzet akár, akkor csak csapatban teszik. A falka tagjai együttesen lefogják az áldozatot, megfogják a torkát és megfojtják, majd azonnal nekiáll enni a falka, és rögtön minden húst felzabálnak. Egy éjszaka alatt meg tudnak enni egy egész őzet. A nagyobb falka 4-5 fős, de gyakran csak 2-3 egyed alkotja a kisebb családokat, ám ezek összedolgoznak. A fiatal egyedek azok, akik külön járnak, ők az úttörők. A pionírok helykeresők, nagyobb területeket is bejárva elcsatangolnak a falkától, illetve az eredeti szálláshelyüktől, Ők azok, akik elindulnak, kirajzanak s át bokrokon és nádason új helyeket keresnek.

Csak éjszaka lehet őket puskavégre kapni

Hogyan lehet őket mégis megfigyelni, becserkészni és akár elejteni?

– Gyakorlatilag csak éjszaka lehet őket elkapni, sötétben, de még a holdvilág milyensége is befolyásolhatja a sikert. Sportvadászok alig ejtenek el sakált, vagy ha mégis, akkor leginkább hajtáskor, mert egyébként nem is látni őket. A hivatásos vadászok mindent elkövetnek az állomány létszámának csökkentésében. Ők éjszaka mennek vadászni rájuk, hogy néha egy-egy legalább terítékre kerüljön.