Weöres Szabolcs vízbe dobta a kutatóbóját

November 18-án Szabolcs sikeresen megvarrta és megragasztotta a nagyvitorlát, majd kicserélte eltörött széljelzőjét. Sietve tovább indult a Kanári-szigetektől, ahol a szabályoknak megfelelően állt meg Las Palmas kikötőjében, miközben csapata csak távolról nézhette a munkát. Azóta menet közben sikerült megerősítenie az ott megjavított nagyvitorlát, ami nem volt egyszerű, hiszen a felülethez képest csak korlátozott mennyiségű ragasztóanyag állt rendelkezésére. Végül az A7-es vitorla egy korábban szétszakadt darabjából vágta ki a javítóanyagot, ügyelve a megfelelő szálirányra. Abból két megerősítést, „foltot” készített, azt ragasztotta fel a nagyvitorlára. Most már csak reménykedhet abban, hogy a déli vizeken a javított anyag kibírja majd az iszonyú szélterhelést.

Szabolcs rendben átjutott az Egyenlítő vonalán – közben megfelelő módon áldozott Neptunnak –, és ma már a déli féltekén hajózik a Jóreménység-foka felé. Sebessége tíz csomó körüli, ami még mindig csak a fele az élen haladók robogásához képest, ezért hátránya folyamatosan növekszik. Mivel mérsékelt sebessége arra lehetőséget adott, harmadszorra is felmászott a tengerszint felett harminc méterre lévő árbocra, hogy további megerősítő munkálatokat végezzen a vitorlán. Tegnap megkapta az üzenetet arról, hogy dobja a vízbe a környezetvédelmi célokat szolgáló bóját, amely ezek után több évig sodródik majd az óceánban. A berendezés kéthetente több ezer méter mélyre merül, hogy adatokat gyűjtsön a vízről és a tengeri élővilágról. Szabolcs a magyar csapat tagjainak, távolból szurkoló sokszáz honfitársának és más nemzetbéli tisztelőjének biztató üzenetei mellett halad. Bár okkal lehet hullámzó a hangulata, büszkeséget érezhet, hiszen az elmúlt három hét minden nehézsége ellenére továbbra is kitart és következetesen folytatja az útját.

A verseny rövidesen a korábbinál is nagyobb kihívások elé állítja a mezőny tagjait, akik korábban sebességükkel csúcsokat döntöttek, de már fáradtak, hiszen félóránál többet nem nagyon lehet pihenni, aludni egy olyan hajón, amit minden oldalról ütnek a hullámok – főleg húszcsomós sebesség mellett. Ráadásul egymásra is fokozottan figyelniük kell, mert néha veszélyesen közel kerülnek a hajók egymáshoz. Az elsők – Richomme-al az élen hét francia és egy brit szkipper – közelítenek a Prince Edward-sziget felé, miközben a középmezőny még a Jóreménység foka felé halad, fokozatosan délre ereszkedve, nehogy csapdába ejtse őket egy anticiklon.

A jelenleg nyílegyenesen délnek tartó Szabolcs és a többiek pozícióját, a hajók helyzetét IDE kattintva láthatják.

A mezőny korábban soha nem látott mértékben széthúzódott, jelenleg 3850 mérföld a távolság az első és az utolsó között, pedig még csak a verseny negyedénél járnak a hajók, elemzett Fa Nándor vasárnap a szolovitorlazas.hu-nak. Ekkora távolságbéli különbségek alakultak ki a hagyományos és az új hajók viszonylatában, miközben utóbbiak egymást váltogatva kergetik egymást az élen. Nándor hozzátette, nem mindig tudhatjuk, van-e sérülés, mert taktikai okok miatt sok versenyző ezt elhallgatja, más viszont nem: egyikük például forró vízzel borította le magát a nagy hullámzásban. 

Mindenkinek akad már több-kevesebb baja, van, aki a kormánnyal, más a generátorral, elektromos ellátási hiányosságokkal küzd. Nem elég ilyen körülmények között a vitorlázó tudás, a technikai problémákat is orvosolni kell. Nándor elemzésében nagyon dicsérte a hölgyversenyzőket és érdekességként, szinte fizikai csodaként említette, hogy három repülő hajó például nem tud nagyobb sebességével sem pozícióelőnyt szerezni a hagyományos vitorlásokkal szemben. Most kezdődik az igazi verseny, ami már nem csak a sebességről, de a túlélésről is szól, zárta elemzését Fa Nándor.