2024.12.16. 17:00
Útban a világhírnév felé...
Maguk építette hajóval a föld körül címmel közölt cikket a Hírlap 40 éve. A Szent Jupát azóta már világhírű lett, hiszen magyarként, vitorláson elsőként kerülték meg a Földet. Itt azonban még a nagy kaland előtt állt.

A két cimbora: a kormánykeréknél Gál József és Fa Nándor.Bebizonyosodott, hogy jóban, rosszban, vészhelyzetben is számíthatnak egymásra.
Fotó: Neményi Ágnes - FMH/Archív
„A vitorlás, amely próbaútjai során novemberben és decemberben az egész Balatont bejárta, nem valamely szeszélyes nyugati milliomos szeme fénye, hanem két fehérvári fiatalember büszkesége. A 30 esztendős Gál József és a nála két esztendővel idősebb Fa Nándor vette fejébe, hogy ezzel a hajóval (Szent Jupát) föld körüli utazásra indulnak. Magyaroknak ez a vállalkozás mindezidáig még sohasem sikerült. — Valamikor 1979 őszén született meg az elhatározás — mondja Fa Nándor. — Józsival tizenöt éves barátság köt össze bennünket. Egy este valahogy szóba jött a föld körüli vitorlás utazás ötlete, s egy-kettőre kiderült, hogy ez mindkettőnk gyermekkortól fogva dédelgetett álma. Ott nyomban elhatároztuk, hogy megcsináljuk!

Fotó: Neményi Ágnes - FMH/Archív
A két cimbora nem az a fajta, amelyik beéri az álmodozással. Inkább a tettek emberei, miként azt az elmúlt öt év eseményei bebizonyították, összedobták minden pénzüket, pontosabban pénzzé tettek mindent, amit lehetett és 1981-ben, a füredi hajógyártól vásároltak egy „Balaton 31” típusú tengeri jachtot, azaz egy üres hajótestet. Mert magát a beépítést — márpedig ez az igazi munka — kezdettől ők akarták megcsinálni.
— Öt-hat évnyi távlatban gondolkodunk – mondta nyolcvanegy őszén, még a nagy munka kezdetén Gál József. – Ezalatt minden energiánkkal az utazásra készülünk. Lépésről-lépésre szeretnénk a célhoz közelíteni, mivel meggyőződésünk, hogy fokozatosan, mindig csupán a soron következő feladatra összpontosítva, minden nehézség legyőzhető. Nos, az elképzelés fényesen bevált, a nagy mű gyakorlatilag kész. Számításaik szerint fejenként legkevesebb 10-10 ezer órát fordítottak a hajóépítéssel kapcsolatos teendőkre, a kétkezi, rendszerint aprólékos, nagy szakértelmet igénylő munkára, az időrabló anyagbeszerzésre és ügyintézésre..." (Részlet a 1984 decemberi cikkből)