Mert mindig van remény!

Az NA, a Narcotics Anonymous a minden drogtól való teljes absztinencia programja felépülő függőknek, olyanoknak, akik megpróbálnak segítséget nyújtani egymásnak és igyekeznek tiszták maradni. Nyitottak bárki számára, aki úgy érzi, szüksége van a többiek társaságára, közösségére. Sokan akkor jönnek el, amikor már nincs kihez fordulni és nincs hová menekülni önmaguk elől. Csak egy feltétele van a tagságnak: a használat abbahagyásának a vágya. 

A szervezet honlapján így írnak:

„A drogokat arra használtuk, hogy elkerüljük a valóságot, a fájdalmat és a szenvedést. Amikor a drogok hatása elmúlt, rádöbbentünk, hogy a problémáink megmaradtak és csak súlyosbodtak. Úgy próbáltuk ezt az érzést tompítani, hogy újra és újra használtunk: több drogot, gyakrabban. Segítséget kerestünk, de nem találtunk. Az orvosok gyakran nem értették a problémánkat. Gyógyszerekkel próbáltak meg segíteni. Férjünk, feleségünk és szeretteink mindenüket odaadták nekünk, és belefáradtak a reménykedésbe, hogy hátha abbahagyjuk a droghasználatot és jobban leszünk. Próbáltuk helyettesíteni a drogokat, de ez csupán meghosszabbította a szenvedésünket. Megpróbáltuk a drogokat szociális mennyiségre csökkenteni, de nem jártunk sikerrel. Amikor mélyen legbelül beismerjük magunknak, hogy tehetetlenek vagyunk függőségünkkel szemben, nagy lépést teszünk meg. Nekünk is egy nappal kezdődött, amikor úgy döntöttünk, hogy használat helyett felhívunk egy felépülő társat és elmegyünk egy gyűlésre.” 

A „Van még remény” elnevezésű székesfehérvári csoport egy héten kétszer tart gyűlést a Mártírok útja 2-es szám alatt, a vasútállomással szemben lévő egyik épületben: szerdán 18 óra 30-tól és pénteken 19 óra 30-tól, ezen kívül a fehérváriaknak szerdánként 17 órától lehetőségük van online módon részt venni egy ilyen találkozón.

A honlapon István elérhetősége szerepel, aki szívesen segít annak, aki hívja a 06 30 315 4388-as telefonszámot. A gyűlés után vele beszélgettem. 

– Mi az, amiben támogatást tudtok nyújtani azoknak, akik megkeresik a csoportot?

– Mi egy segítő közösség vagyunk annak érdekében, hogy valaki tiszta tudjon maradni akár élete végéig – mondta István. – Mert az, hogy nem használok drogokat, önmagában kevés, mert ha nem változok meg, akkor idővel visszaesek és ugyanúgy a drogokhoz nyúlok, mint korábban. Mi nem segíthetünk a leállásban, de abban igen, hogy a hozzánk forduló tisztán éljen, megpróbálja minél jobban élvezni az életét, annak minden feltételével együtt. Korábban nekem is mindig az volt a legnagyobb gondom, hogy igazából csak reagáltam az életre és sokáig nem ismertem fel, hogy nem a drog a probléma: én saját magam vagyok a probléma! Márpedig, ahogyan én reagáltam a drogokra, arra ráment a párkapcsolatom, a munkám, az életem, minden.

– Valamilyen vezető vagy a szervezetnél?

– Dehogy, szó sincs róla, nem vagyok én itt semmi ilyesmi, önmagamért vagyok itt, ugyanúgy, mint mások. Egyébként nálunk csak megbízott szolgálók vannak. Éppen azért tetszik nekem ez a közösség, mert nincsenek vezetők, csak önkéntesek, olyanok, akik jelentkeznek a szolgálatra, hogy akár gyűlésvezető, büfés, vagy például takarítói feladatokat lássanak el. Nem fogadunk el pénzt, sem más külső támogatást, nincs állami normatívánk sem. Közösségünk teljesen önfenntartó: van egy dobozunk, amit a gyűlések végén körbeadunk, és mindenki annyi pénzt dob be, amennyit éppen gondol, vagy tud.

– Bárhonnan jöhetnek hozzátok?

– Mi most Székesfehérváron beszélgetünk, de az országban Szegedtől Debrecenen át Győrig szinte mindenhol megtalálhatók vagyunk, Budapesten például majdnem minden nap van gyűlés, akár online elérhetőséggel is. A honlapunkon ezekről részletes tájékoztatással szolgálunk. Hangsúlyozom, hogy nem leállni segítünk, hanem tisztán maradni: mert ha magam nem változok meg, akkor előbb vagy utóbb ismét drogokat használok. Én is ebbe estem bele, hogy oké, leálltam, futott tovább az életem, de valójában nem változtam meg, ezért hét év után visszaestem. Első körben tizenhárom évig használtam drogot, majd hét év szünet következett a visszaesésig, most pedig már tizenegy éve újra tiszta vagyok. Egészen pontosan tizenegy éve, öt hónapja és tizenhét napja. 

– Szakemberek segítenek nektek?

– Nem, itt nincsenek szakemberek. Azonban páratlan az értéke annak, ha egyik függő segít a másiknak. Ha őszintén beszélek önmagamról, azzal egy másik ember azonosulni tud, egyszerűen megtalálja magát a történetemben. Nagyon érdekes, hogy ez az egész drogkarrier – én inkább betegségnek hívom – mindenkinél ugyanaz. Azonos sarokpontok vannak, ugyanazok történnek, nagyon hasonló fájdalmak, nehézségek jelennek meg, ezért könnyen lehet azonosulni egy másik függővel, aki őszintén beszél önmagáról. Itt nincsenek pszichiáterek, pszichológusok, ez egy egyéni tapasztalatok alapján működő, önsegítő közösség. Rengeteg mögöttünk az önismereti munka, mert nem csak arról van szó, hogy elmegyek a gyűlésekre: ez egy tizenkét lépésből álló program, egy lépéshez pedig esetenként ötven kérdés tartozik. Olyan önismeretet lehet tanulni, amivel le lehet élni egy életet, amivel fel lehet ismerni az érzéseket, lezárni, jóvátenni a múltat, bocsánatot kérni másoktól a régi hibákért, azoktól, akiknek korábban ártottunk. Fantasztikus folyamat ez, de egyben kőkemény önismereti munka. Ez a változás programja, amely tele van lelki elvekkel: őszinteséggel, nyitottsággal, hajlandósággal, elfogadással, megadással. Ha mindez sikeresen beépül egy függő életébe, akkor minden jobb lesz.  

– Nyáron, augusztus 11-től három napig egy nagy Európa-találkozótok lesz Budapesten, ahová kétezer résztvevőt vártok. Az, hogy Hollandiát és Dániát megelőzve ti nyertétek el a házigazda szerepét, azt jelenti, hogy megelőztük e két országot a drogfogyasztás tekintetében?  

– Szerencsére nem. Sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon jó csapatot állítottunk össze. Az eseményt az ELTE lágymányosi campusában rendezzük meg. A magyarországi országos találkozókra általában két-háromszázan szoktak eljönni, mi most legalább ezerötszáz, kétezer résztvevőt várunk.

– Mi lesz a legfőbb üzenet?

– Az, hogy bármelyik függő abba tudja hagyni a használatot, eltűnhet a használat utáni vágy és találhat egy új életutat: ez a „hope”, a remény üzenete. Mi azon vagyunk, hogy minél több még mindig aktív függő, aki meghallja ezt az üzenetet, fogadja el, hogy lehet másként élni. Számomra is elképzelhetetlen volt, hogy lehet másként élni. Amikor drogoztam, sok embert láttam leállni, de valójában inkább csak szert váltottak. Aki előtte heroint használt, utána füvezett, ha füvezett, később alkoholt ivott, és nem is gondolt arra, hogy tisztán is lehet élni. Az „NA” éppen abban segít, hogy bebizonyítja, lehet tisztán élni, ezért mi a teljes absztinenciában hiszünk. Az a közösség és rengeteg felépülő függő tapasztalata, hogy ha bármilyen drogot használunk, ismét beindítjuk ugyanazt a folyamatot. És mindig elég szomorú a vége ennek a történetnek: kórház, börtön, vagy halál. Én még nem láttam olyan boldog családapát, aki naponta hatszor szúrta magát. Ilyen nincs. De van remény ebben az élet nevű történetben, csak tenni kell, folyamatosan dolgozni kell érte: gyűlésekre járni, találni egy segítő társat, megtenni a lépéseket, vállalni a szolgálatot.