Elemi módon hatni a nézőre – Nemes Márton készülhet a 2024-es Velencei Biennáléra

Nemes Márton 2013-ban kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd 2018-ban diplomázott Londonban, a Chelsea College of Arts-on. A festőművész Esterházy-díjat nyert 2019-ben, és műveivel már számos jelentős nemzetközi és hazai kiállításon szerepelt. Budapesten az acb Galéria, Hong-Kongban a Double Q Gallery képviseli. 

A Velencei Biennálé nemzeti biztosa, Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója szakmai zsűri döntése alapján választotta ki a jövő évi tárlaton szereplő művészt és a kurátort, vagyis Kopeczky Rónát. A Ludwig Múzeum közleménye tartalmazza a zsűri indoklását, amelyből idézek: „Nemes Márton a fiatal festőgeneráció egyik leginnovatívabb és legsikeresebb képviselője, aki műveiben a kép 21. századi újraértelmezésével kísérletezik a hagyományos festészet határait anyagban és térben kitágítva.”

A művészt a részletekről kérdeztük.

 – Mióta dolgoztok együtt Kopeczky Rónával, és hogyan alakult ki a pályázat arculata?

– Rónát régóta ismerem, de a közös munka gondolata tavaly született meg. Felkértem, hogy pályázzon velem a Biennáléra, a pályázati anyagon pedig három hónapot dolgoztunk. Fantasztikus szakembernek és csodálatos embernek tartom. A pályázat arculatát Kozma Dániel tervezte, aki szintén egészen kivételes tehetségű grafikus. Szuper kis csapat jött össze, és nagyon élveztem a közös munkát.

– Mit foglal magában az általad tervezett multimédiás kiállítás?

– A teret külön termekre osztottuk, ahol a frekvencia szerint csoportosítjuk a színeket, hangokat és formákat az alacsonytól a magasig. Három sávra bontott ambientek szövik össze a teret hangzásként, ehhez társulva ledfallal, lézer projektrorral, dmx színes lámpákkal működő képinstallációk adják a fényhatást, és az apszis térben ventillátorokkal generált légmozgások teszik teljessé az érzékelési spektrumot.

– Mennyire dolgozol a hagyományos festészet eszköztárával, mennyire merítesz az elődöktől?

– Az egész munkásságom a klasszikus táblaképen alapszik, de mostanra ez már kiterjedt egy nagyon széles eszköztárra. A mai napig festek akrillal és ecsettel is hagyományos módszerrel, de ezek a vászon felületek csak kisebb részeit képzik a műtárgyaknak. Régebben nagyon sokat merítettem az elődökből. Legnagyobb példaképeim Bak Imre és Keserü Ilona.

– Milyen extrább, mai eszközöket használsz, miket építesz bele a munkáidba és miért?

– Ledfalak, ventillátorok, színpadtechnikai elemek, és most lejújabban hangszórók is alkotóelemeivé váltak a munkáknak. A festészetben valahogy mindig is a Mark Rothko szerű transzcendens érdekelt. Egyfajta spirituális energia, ami a színek frekvenciájának a rezgéseiből jön. Valami olyan vibrálás, ami elemileg hat a nézőre. Ezeket a rezgéseket kezdtem kiterjeszteni a színekből a fény, a hang, és a légmozgás felé. A rezonanciákat kutatom. 

– Mit gondolsz, merre vezet a festészet, a képzőművészet útja a XXI. században?

– Ez egy jó kérdés. Szerintem, ahogyan a világ, úgy a művészet is keresi az új paradigmát. Az emberek szeretnének hinni valamiben, és ez a valami szerintem egyre inkább a spiritualitás felé vezet. Meditáció, elvonulás, hangfürdő – ezek egyre gyakrabban jönnek fel a környezetemben, és így az én életemben is. Az emberek keresik azt a fajta lelki többletet, amit nem lehet pénzért megvenni. Szerintem a művészet képes lehet valami ilyen fajta energiát sugározni. Én ezt az energiát keresem a festészetemben, és azt gondolom, hogy ez tendenciává is növekedhet hamarosan a szakmában.

– New Yorkban élsz. Hogyan vezetett oda az utad?

– 2015-ben voltam először New Yorkban ösztöndíjjal, akkor határoztam el, hogy nekem ott élnem kell. Persze egészen más valahol pár hetet tölteni, mint életvitelszerűen lenni. Sokkal nehezebb, mint gondoltam. Egyszerre ad, és elvesz. Nagyon inspiráló, a világ élvonalában érzed magad, de közben iszonyúan magányos, és elképesztően drága. Húsz millió ember él ott, és tényleg egy vagy a rengetegből. Nem vagy különleges, mert mindenki különleges körülötted. De London sem volt egyszerű az elején, így ennek is idő kell, mire beindul. Jelenleg kétlaki életet élek, New York és Budapest között ingázom 2-3 havonta. Székesfehérvárra sajnos csak ritkán jutok el.

– A Biennálé jövőre lesz. Hogyan zajlanak az előkészületek? 

– Elképesztő mennyiségű szervezésre és logisztikára lesz szükség. Kell találnom egy nagyon nagy méretű műtermet erre az időszakra, ahol kivitelezni tudom az anyagot. Budapesten fogom csinálni a nagy részét. A műtárgyak elkészítésén kívül meg kell szervezni a logisztikát, a szállítást, a kommunikációt, katalógust kell tervezni, intézni kell a kinti programokat és a többi. Hatalmas munka lesz. De nagyon jó lesz. Én nagyon várom, hogy ott állhassak a térben, és átélhessem a kész installáció hatását.