Amit az úrhidai sáfrány termesztő nem tud a növényről, az nincs is

Azt gondolom egy nap alatt nincs egy perc, amit semmittevéssel töltene. A napokban nyílt kiállítása a szabadbattyáni általános iskolában Angyal permetezővel címmel, ahol egyébként oktat is. Mikor beszélgetni kezdünk, mégis azonnal a kertjéről kezd mesélni. A csőtollal készült képeit már láttam, kíváncsi leszek a kertre is.

Horváth Lénárd korábban csak dísznek használta a hétvégi kertben a sáfrányt. Bár fogyasztották, mint fűszert, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Egy egészségügyi probléma fordította figyelmét a sáfrány és ezen belül a növény áldásos hatásai felé.

Miközben egyre szaporodott az állomány lett belőle lassan vállalkozás, ami kijelenthető: mára már nem csupán vállalkozás, de szenvedély is. A tanárember egy bácsitól vette a területet, amin már évek óta gazdálkodik. Az idős ember azzal a kikötéssel adta el neki a kis földet, hogy a rajta lévő gyümölcsfákat nem vágja ki, azok végelgyengülésben kell, hogy elpusztuljanak.

Az új tulajdonos tartotta magát az adott szóhoz és hűségesen gondozta a meglévő gyümölcsöst a volt gazda fürkésző tekintetétől övezve. De milyen érdekes a természet. Tavaly az idős ember elment örökre, immár lélekben is az új gazdára hagyva ültetvényét. Talán az ő keze által ültetett barackfák ezt megérezhették és el is hagyták magukat. Az elmúlt év során sorra kellett ritkítani az állományt, ami már csak néhány egészséges, ámde nagyon idős példányt számol.

Bár a tanár-művész-őstermelő gazda azt mondja, a kihalt fákat pótolja majd csonthéjasokkal, de az igazi elköteleződés mégiscsak a sáfrány.

Kérem, hogy adjon a növényről pár szóban némi ismertetést és ebben a pillanatban vesztem el az utolsó szót. A tanár úr levegővétel nélkül képes beszélni a telepítésről, a keleti növénytermesztési kultúra fantáziátlanságáról. A pockok és az őzek dézsmálásáról. Minden szavából érezni, ha ma valaki azt mondaná neki, hogy 24 órából 25-öt kellene ötször ekkora területen gazdálkodni, csak mosolyogna.

Pedig a sáfrány nem éppen a hiszti mentes növények közé tartozik. Napra pontosan kell tudni, hogy mikortól szabad és kell nedvességet biztosítani a számára. Vagy éppen óvni az esőtől. Takargatni folyamatosan, mivel növény ide vagy oda, a sáfrány még el is mászkál. Minden évben több centit képes a felszín felé elmozdulni és akkor a gazda futhat az ültetvénye után.

Ezek a sáfrányok kordában vannak tartva, olyannyira, hogy a legmagasabb minőséget produkálják azaz 5-ös kategóriájú gyógyszerészeti minőségben kerülnek a fogyasztókhoz. Nem csak pusztán kísérletez a sáfrány tökéletes termesztésével, de a további hasznosításával is foglalkozik. A szárított növény már önmagában is nagyon kelendő, de a gyümölcsökkel vegyített lekvárok és a sáfrányból készült energetizáló ital is rendkívül ízletes és még egy szó sem esett jótékony hatásáról, ami pedig rendkívüli a daganatos megbetegedések kezelésében.

Az elkötelezett sáfrányokkal-suttogónak megígérem, amint az ősszel kivirágzik ez a varázslatos növény, eljövök és megcsodálom, mert elmondása szerint páratlan látványt nyújt egy virágzó sáfrány ültetvény.