Nádasdladányi otthonában köszöntötték a 95 éves Tollner Józsefnét

Visszagondolva így vall a mögötte hagyott időkről: – Volt jó is, rossz is. Hat gyereket fölneveltünk, férjem is, én is dolgoztunk. Mindig nehéz munkát végeztem. Tehenészetben is dolgoztam, 22 tehenet fejtem.

Inotán, a kohóban is dolgozott Éva néni, onnan 55 éves korában, korkedvezménnyel ment nyugdíjba. A háborúk és '56 is az emlékeiben él, de azok nagyon nehéz idők voltak – mondja. Fiatalon beállt szolgálni, cseléd lett egy módos parasztcsaládnál. Ezért egy hónapra 15 pengőt kapott, 20 pengőrét meg adtak egy kövér kacsát – idézi vissza a fiatal éveit az ünnepelt. – Ne sírja vissza senki azokat az időket! – teszi hozzá. Az említett családnál cselédeskedett, s amikor átértékelte a fizetsége összegét, akkor gondolta úgy, hogy otthagyja őket. Másnap a csendőrök visszavitték őt ahhoz a családhoz.

1955-ben Csőszpusztán esküdtek meg Jóska bácsival. Neki az első felesége – szülés közben – meghalt. Összesen 6 gyerek, 17 unoka, 21 dédunoka és 6 ükunoka alkotja Éva néni népes családját.

Mostanság úgy telnek a napjai, hogy "kiszolgálják" – mondja némi furcsa hangsúllyal –, de csak azért, mert a gyerekei megfőznek helyette, féltik, nehogy főzés közben baj történjen vele. Az olvasással már nemigen foglalkozik, inkább csak a televízió tölti ki a mindennapjait. A téli időszakot nem szereti, mert ilyenkor a benti lét nagyon más. Amikor kimehet kapálgatni, rendbe tenni a virágoskertet, udvart rendezni, már jobb a hangulata. Férje két éve örökre eltávozott, Ő is szép kort megélt: betöltötte a 99. életévet.

Tollner néni egyedül él, de nincsen egyedül, a gyerekek, családtagok sűrűn látogatják. Két éve féltőn vigyázza minden lépését egy kutyus – és mint meséli, még éjjel is addig piszkálja gazdáját, míg fel nem kel hozzá pár szóra, ezzel is megbizonyosodva arról, hogy minden rendben van.