Beszélgetés Steixner István Magyar Kézműves Remek díjas bőrdíszművessel

– Mesterhármas. Tavaly harmadik alkalommal. Idén viszont nem hirdették meg, pedig örültem volna, ha negyedjére is megvan. Úgy voltam vele, hogy akkor idén előtérbe kerülhet a család, a kislányom, nem mentem rendezvényekre, csak egy-két helyre, ahová meghívtak. Ilyen volt Brüsszelben egy piac, ahol adománygyűjtés is volt, én is felajánlottam dolgokat, pár óvodába mentem el ingyen játszóházat tartani, nem is tudom hány zsáknyi bőrt ajánlottam fel különböző táborokba, ha már nem tudok elmenni, és jó helyre fog kerülni. Egy hónapja felkértek, hogy az Ügető Szilveszteren tartandó divatbemutatón vegyek részt. Több divattervezővel összeálltam, és én fogom a táskákat szállítani férfiaknak és nőknek is. Már ott is vannak. Nagy megtiszteltetés, hogy februárban átvehetem a Szakmai Elit Kézműves Nagykövete címet a 28. Szakmai Elit díjkiosztó gálán. Kaptam már jövőre egy-két izgalmas felkérést, és találtam már néhány pályázatot is.

– Már mondhatjuk azt, hogy a brand befutott. Viszont mer nagyot álmodni. Milyen tervekkel indul neki a következő évnek? 
– Több rendezvénnyel, mert kell a kikapcsolódás is, hogy ne mindig csak a tervezőasztalnál üljek. Ez mindenképpen fontos. Jövőre valóban nagyszabású terveink vannak, amit már három-négy éve dédelgetek. Főként olyan hírességeknek fogunk Steixner ajándékot küldeni, akiknek magyar felmenőik vannak, és csak egy fotót kérek cserébe. Mint például Harrison Ford, Jamie Lee Curtis, vagy Drew Barrymore. Mondjuk, készítenék Fordnak egy Indiana Jonesos táskát. Attól függetlenül, hogy nem tudom, Stallonénak van-e magyar felmenője, de hát imádom. Mivel az egyik kedves modell barátnőmről, Edináról már többször írták az évek alatt, hogy kiköpött Katalin hercegnő, úgy voltam vele, hogy miért ne csinálhatnék Katalin hercegnőnek is egy táskát? Mondhatnám úgy is, hogy számomra kedvelt hírességeknek, ismert embereknek szeretnénk küldeni bőr termékeket. Nem tudom, mi fog ebből kisülni.

– De a cél az, hogy a Steixner világmárka legyen? 
– Így van, és úgy gondolom, hogy a hírességek ezt elő tudják segíteni. Mindenképpen tervben van, hogy a Pradával felveszem újból a kapcsolatot, a személyes kontaktja megvan. Most nyáron bejelentkezett egy Floridában élő divattervező, akinek ötletei vannak, és megkért, hogy alkossunk közösen, jelezte, hogy mindenképpen januárban megejtjük a találkozót. Próbál az ember több vasat tartani a tűzben. Az biztos, hogy egy új, bővített weboldallal fogunk kijönni tavasszal. Új alkotásokkal, új termékkörökkel. Például maga az utazótáska mindig is tetszett, mint vonal, vagy vannak a zakótartó táskák például, az egy elegánsabb vonal, meg is terveztem ezeket. Szeretnénk egyfajta almárkát is létrehozni, ahol ugyanazokból a minőségi alapanyagokból készítenénk egyszerűsített darabokat. Azzal egy szélesebb piacot tudnék megnyitni. Mondhatnám azt is, hogy a classic, az eredeti száz százalék Steixner emelné a basic-et, és az egyszerűsítettet basic pedig fordítva.

– Az igényesség, a szemlélet ugyanaz marad, csak az egyik tisztán kézzel készül, a másik gépekkel is? 
– Így van, talán egy kicsit egyszerűsítettebb motívumkinccsel. Úgy gondolom, hogy ez egy jó vonal lehet, de hát nyilván még nem kristályosodott ki, de ha kézzel-szívvel-lélekkel csinálja az ember, akkor biztos, hogy tudunk majd egyről a kettőre jutni.

– Ha világmárkává akar válni, akkor az európai, illetve amerikai nagyvárosokban ott kéne, hogy legyen üzlettel. 
– Na, erre még nem tudok válaszolni. Az biztos, hogy egy manufaktúra jellegű környezetet, csapatot szeretnék teremteni, de nem hiszem, hogy szükségem lenne arra, 40-50 emberrel dolgozzak. Miért ne lehetne, mondjuk egy kis profi 3-4 fős csapat, amiben mindenki tudja a saját és a másik dolgát. Nyilván ugyanúgy alkotnék, de persze vezetném, irányítanám a csapatunkat. Ha hiteles, jó minőségű a termék, akkor nem kell nekünk több héten át készülő darabokat azonnal legyártani.

– Aki egyedi termékeket készít, annál mindig előkerülnek a különleges kívánságok. Mi volt a legextrémebb? 
– Sokféle extrém volt. Kértek már bőr fehérneműt. Mondtam annak idején a hölgynek, aki kérte, hogy ehhez kézzel fogható méretek kellenek. Akkor még nem volt a feleségem, tehát tulajdonképpen izgalommal telve estem neki a kihívásnak. Volt nagyon vicces megkeresés, amikor azt kérdezték, hogy búvárszivattyúhoz tömítőgyűrűt készítenék-e. Pár perc lenne, de már nem aprózhatom el magam, az apróbb darabok már csak baráti körben működnek, meg esetleg, ha játszóházakba megyek. Talán a legextrémebb, egy nyereg volt, amit Texasba kértek cápabőrből. Egy illetőnek a hátára kellett elkészíteni magát a fa alapot, meg a bőr behúzást. Ami még talán izgalmas volt, a méretéből kifolyólag egy egész marhabőr, tehát az egy jó franciaágynál nagyobb, kiterítve olyan 5-6 négyzetméteres marhabőrbe kellett egy hatalmas életfát, neveket, holdat, csillagot, napot, vésni. Elszállítottuk a hölgynek valahová a Balaton-felvidékre, és rá fél évre küldött fotót, hogy ezt az ágya mögé, a falra egy nagy fakeretre felfeszítve fúrták fel. Tehát azért van kihívás.

– Reggeltől estig mindig ugyanazt csinálja. Nem unalmas? Nem fásul bele? 
– Fizikálisan valóban szinte ugyanazt, de miután semmiből nem készül két egyforma, így mindig valami tud motiválni. Vagy a határidő, vagy a pénz, hiszen abból tud az ember fejleszteni, álmokat megvalósítani, vagy egyszerűen pelenkát venni a gyereknek. A legfontosabb viszont, hogy mivel egyedi darabokat készítek, így ahány ember, annyi ötlet, ezért mozgatja meg mindig a fantáziámat. Hozzáteszem az enyémet, az ő saját ötletéhez, és mindig valami új születik. Tényleg nincsen két egyforma.

– Nagyon különleges bőröket használ. Honnan lehet ezeket beszerezni? 
– Az alapok mindig a marhabőrnek különböző vékonyított, festett változatai. Ezeket egy Győr melletti bőrgyárból veszem. Van még három-négy hely, ahová járok anyagokat beszerezni, ahová német, olasz, spanyol bőröket hoznak be. Mindig magam válogatom, keresgélem azokat. Aztán vannak a nálunk nem túl gyakori állatok, amikkel dolgozom, a krokodil, a cápa, a gyöngyös rája, a piton, a kenguru, a béka, a hal. Ezeket különböző platformokon szerzem be, interneten, meg az évek során kialakultak a kapcsolataim. Alapvetően olyan, exkluzív bőrökkel szeretek dolgozni betét gyanánt, a marhabőr mögé odarakva, ami önmagában is eléggé texturált. Ilyen a krokodil, a kígyó is mutatós, de valahogy a rája lett a nagy kedvenc, meg a halbőr. Az utóbbinál a pikkely formája, a rájánál pedig azok a pici kis gyöngyök, gömbök, amik rajta vannak. Ez nagyon jól tud érvényesülni egy adott népiesebb vagy modernebb darab mögött.

– Úgy tűnik, a csúcson van, de hová vezet még az út? Mi lesz önnel húsz, harminc év múlva? Mi a cél? 
– Harminc év múlva hatvannyolc leszek, remélhetőleg még akkor is alkotok. Azt mondom, beszéljük meg húsz év múlva. Nem tudom.

– A sniccer kiesik a kezéből egyszer? 
– Nem. Szerintem a sniccerrel temetnek el. Élt, vágott, alkotott, valami ilyesmi. Nem tudom. Hogy mi a cél? Az biztos, hogy most új célok vannak a gyermeknevelés kapcsán. Rohan az idő, a nagyszüleim is mondták, hogy minél idősebb vagy, annál gyorsabban pörög. Viszont a gyermek meg egy másfajta lassúságot hozott, azt nem tudod siettetni. A melóban tudsz rohanni, meg is tud nyugtatni, örömből tudsz alkotni, de ugyanúgy örömmel lehet a gyereket is nevelni. Azt mondom, hogy egy olyan életet kívánnék mindenkinek, és magunknak is, a lehető legtöbb mindenben, amilyen célokat elhatározunk, abban legyen teljes. Éljük meg a dolgokat a lehető legjobban! Érzelmileg stabilan, boldogan, és manapság ez is fontos, hogy az anyagi biztonság is legyen meg. Minden más, ami efölött van, az már csak plusz. Hogyha kreatív, egyedi dolgokat csinálsz, akkor valami úgy is mindig lesz. De azt mondom, hogy a fentebbnél is van még fentebb. Valóban nem lenne rossz, hogyha lennének üzletek, de szerintem három-négy kollégával is, ha olyat csinálsz, amit szeretsz, bőven ki tud az ember teljesülni. Meg talán nem is kéne annyi stressz, nem? Azért ez újabban kezd körvonalazódni, hogy én nem vállalkozó akarok lenni, aki alkotgat, inkább alkotó vagyok, aki vállalkozgat. Nem akarok világuralomra törni, viszont fontos, hogy büszke legyen rám a gyerekem majd, a feleségem, a családom, a barátaim.

Forrás: duol.hu