Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Enying

Enying első írásos említését a dömösi prépostság birtokösszeírásában jegyezték 1138-ban, majd 1241-től királyi tulajdonban állt. Több birtokosa is volt az idők folyamán. Tulajdonolta a veszprémi püspök, a Rozgonyi család, a Batthyányak, az Ányos és a Török család, de még a Babócsaiak is. 
A Török család birtokába királyi adományként került a XV. században. Mikor a fiatalkorú Török Bálint megörökli apja birtokait, az udvari tanács tiszttartót nevezne fölé biztosítékként, mivel déli birtokán, Nándorfehérvár alatt erősen fészkelődik a török. De gyámjai – köztük Szapolyai János erdélyi vajda, később magyar király – ezt megakadályozták.

1521-ben I. Szulejmán hatalmas sereggel megtámadta a várat és elfoglalta. Könnyű dolga volt, mivel senki nem volt „otthon”, aki megvédhette volna. Büntetésül a király Török Bálintot minden birtokától megfosztotta, így az enyingi területek is visszakerültek királyi tulajdonba. Az 1540-es évek végére a török Enyinget is megszállta és kirabolta, aminek következtében szinte teljesen elnéptelenedett. A település 1720-ban a Batthyá­nyak kezébe került, ettől az időszaktól Enying és az uradalom együtt fejlődtek. Mind a birtok, mind a település ekkor kezdte elnyerni azt a formáját, amit ma is ismerünk. Az 1800-as évek elejétől herceg Batthyány Fülöp jelentős átalakításokba és persze építkezésekbe kezdett. A településre leginkább jellemző épített örökséget, a Batthyány-­kastélyt kibővíttette, gazdatiszti és gazdasági épületeket is létesített. A klasszicista stílusú kastély köré fenséges angolparkot építtetett, amiből mára már csak részek maradtak meg, mint a Petőfi-park, más néven a Cifrakert. A katolikus templom építése is ezekben az időkben történt. Az előző kis templomot 1817-ben, hihetetlen, de egy földrengés rongálta meg. Az új templom építésének ötlete már korábbról, Batthyány Lajostól származott, amit végül fiának, Fülöpnek nagylelkű adománya segített megvalósítani.

Enying ma is álló református temploma 1789–92 között épült barokk stílusban. A település evangélikus templomát a 20. században, 1938-ban emelték. 
A település 1867-től járási székhely. Nem véletlen a dátum. Egészen a kiegyezésig – a mára már Enyinggel majdnem teljesen összeépült – Balatonbozsok volt a járásszékhely. Balatonbozsok ugyancsak régi település, és abban az időben még Veszprém megyéhez tartozott Enyinggel együtt. Pred. Bosus néven említik először 1082-ben. 

1435-ben már a Fejérvári egyház birtokolta. 1488-ban egytelkes nemesek lakták, akiknek csak egy teleknyi földjük volt, amit maguk és családjuk művelt. Talán csak az adómentesség különböztette meg őket a parasztoktól. A település birtokosa a Jankovich család volt és még néhány kisebb nemes. A balatonbozsoki emberek a szabadságharcból is kivették a részüket. Állítólag a Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Az 1848-as adatok szerint négyszázan laktak a településen, és a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség, csattogtak a szövőszékek. A Budai postaút is a településen vezetett keresztül – amíg a dombóvári vasútvonal el nem készült –, ezen az útvonalon szállították a gabonát délről felfelé, Veszprémbe. 
A balatoni turizmust még hírből sem ismerték, amikor Bozsokon már minden harmadik ház vendégfogadóként üzemelt. Az átutazók rendszeresen itt pihentek meg. A fogadók világa egészen az 1930-as évekig virágzott. 
Az 1880-ra Veszprém és Dombóvár között megépült vasútvonal újabb lendületet adott a településeknek. Enyingen megépült az állomásépület, a század végére már posta, ­távíró hivatal és takarékpénztár is működött. 

1895-ben az enyingi uradalmat a Csekonics család vásárolta meg. Bővült tovább a vasút. Gróf Csekonics Endre az Enying környéki birtokain 1923-ban gazdasági kisvasutat létesített. A hihetetlen vagyonnal rendelkező família új színt hozott a kastély és a település életébe. Befolyásuk, szerteágazó kapcsolataik és ismeretségük volt a világban. A szóbeszéd szerint a svéd nagykövetség munkatársai is rendszeres látogatói voltak a kastélynak. Még Raoul Wallenberg svéd diplomata is vendégeskedett a családnál. Ami már korántsem legenda: a II. világháború alatt Szent-Györgyi Albertet, a Nobel-díjas orvost bújtatták itt a németek elől, mivel elfogására személyesen Adolf Hitler adott parancsot. 
A háborút követően a hatalmas Csekonics-birtokot elkobozták a családtól és a helyiek között felosztották. Később ezek a földek beolvadtak a megalakult termelőszövetkezetbe és az állami gazdaságba. 
Az 1950-es években újra­rendezték a megyéket, és az eddig Veszprém vármegyéhez tartozó Enyinget és Balatonbozsokot Fejér megyéhez csatolták, majd 1966-ban közigazgatásilag is össze­kapcsolták a két települést. A rendszerváltást követően, 1992-ben a települést városi rangra emelték, mára a térség közigazgatási, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kulturális központja lett. 

Akár beköltöztek, akár ide születtek, álmaik otthona Enying

Frank Annamária számára a legfontosabb, ha akarják, akkor részesei a Balatoni őrületnek, de ha nem, akkor csak arrébb mennek 10 kilométert. Szeret itt lakni, nem is tervezi a költözést. A családja számára is ideális helynek tartja. Pár perc alatt kint van a természetben, ha a másik irányba indul, akkor meg a szőlőhegyen, mégis mindezt egy városban. A legszívesebben a Petőfi parkban, a nagy fák árnyékában szeret időzni. Lenyűgözi a kastély történelme, kertjének hatalmas, öreg fáit varázslatosnak tartja. A római katolikus templom impozáns épülete közel áll hozzá. Gyerekként volt része felmenni a templomtoronyba. A szíve mégis munkahelyére, az általános iskola épületéhez húz, ami hajdanán a járásbíróság épülete volt. Pincéjében, még mindig megtalálhatók a börtönthelyiségek.

Molnár Angelika óvodapedagógusként dolgozik. Azt mondja, az intézmények egyértelműen összekapcsolódnak, programokat szerveznek közösen. Ami leginkább ideköti az az egymással való törődés. Minden korosztály számára megtalálhatóak olyan programok, ahol jól érezhetik magukat. Enying-Balatonbozsok él, azon a részen sok időt tölt el, legtöbbször a kutyájával. A család lovagolni is erre szokott, a szőlőkből az egész várost belátni. A megújult főteret a szemben található Batthyány kastéllyal és a katolikus templommal, ki nem hagyná egy városnéző sétából. A mögötte található a Petőfi Park, – amit a helyiek csak Cifrakertnek neveznek, a város lakói és a közösségek is használnak – szintén kiváló hely egy kellemes sétára, elindulva az Újvárosi-tó felé.

Buchwaldné Izsai Éva néhány éve költözött férjével a városba, miután négy gyermekük kirepült a fészekből. Férje idevalósi és annak édesanyja ma is itt él. Úgy érzi, itt megtalálták álmaik otthonát. Szeret Enyingen lakni, mert minden elérhető, nem kell a közeli nagyvárosokba utazni. Nagyon szép a város arculata, egyre szépül. Amikor Pestről jönnek az unokák, nagyokat kószálnak, sétálnak a parkban és a játszótéren. A Cifrakert a kedvence, ahol a kutyájával gyakran sétál és a Batthyány kastély angol kertje, a gyönyörű ősfákkal vagy a az új dísztó és a környéke. Nagy élménynek tartja megnézi, körbejárni.