Harminc éve rajtolt el Fa Nándor

„Olyan hajókkal, amelyek biztosan kibírják az irdatlan távot, és olyan vitorlázókkal, akik kellően tapasztaltak és bátrak ahhoz, hogy szembe nézzenek a váratlan veszélyekkel”, írta a Fejér Megyei Hírlap hasábjain Sipos József, a sportrovat vezetője, aki csaknem minden rajtnál és kikötésnél ott volt előtte és utána. Mielőtt útnak indult volna, Nándor telefonon adott interjút, beszélt egyebek mellett arról, milyen reményekkel bont vitorlát.   

– Az elmúlt éjszaka is dolgoztunk, újra ellenőriztünk mindent a hajón. Sok mindent változtattam, elsősorban a vereteken, most már mindennek megvan a maga helye. Annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban is van még tennivaló, azt mondhatom: elkészült a hajó, minden működik rajta, kedvemre való az egész.  

Fa Nándor úgy vélekedett, hogy a K&H Bank Matáv – már akkoriban is megszokott volt, hogy egy hajó a fő támogató nevét viselje – legalább tíz százalékkal gyorsabb lett, mint a korábbi vitorlás, az Alba Regia, például azért, mert az árbócot is könnyebbre cserélték. A többiekről azt mondta, közülük a legjobbak a franciák. Azt jósolta, nagy csata várható a hat legjobb hajó között az élen, közéjük sorolta saját magát és a magyar vitorlást is. 

– Borzalmasan hosszú az út, huszonnégyezer mérföld, három és fél hónap – latolgatott Nándor. – Úgyhogy ebbe nagyon sok minden belefér. Vannak itt nagyon jó hajók, szuper szkipperek, de mindenkivel történhet bármi. Persze velem is. Mint ahogy szokott is.  

Aztán elindult. De mielőtt felidéznénk, mi történt vele harminc évvel ezelőtt, gondolatban utazzunk még korábbra, amikor ez a máig tartó nagyszerű történet elkezdődött. 

„Greenwichi idő szerint hajnali 2 óra 30 perckor a Szent Jupát felborult. Az volt életem legrosszabb ébredése. Arra eszméltem, hogy a védőponyva felett kirepülök az ágyamból, nekivágódok, majd megpördülök az asztalt tartó csuklónyi acélcsövön, és becsapódok a másik ágyra Józsi nyaka közé. Jött velem az a fél köbméter víz is, ami a kajüt nyitott fél ajtaján át zúdult a hajó belsejébe. Felborultunk...", írta visszaemlékezésében.  

Kétszer borultak fel ők ketten, Fa Nándor és Gál József a Szent Jupát vitorlással, amikor első magyarokként, délről megkerülve a Jóreménység- és a Horn-fokot, a klasszikusan nehéz útvonalon megkerülték a Földet. A hajó 716 nap alatt 70 ezer kilométert tett meg 1985. szeptember 26-tól 1987. szeptember 12-ig.  

– Meghatározó út volt, amely a szándékom ellenére új pályára helyezett – mondta Fa Nándor. Ugyanis, ott, a Szent Jupát fedélzetén, a Horn-fok közelében volt éppen, amikor először hallott a BOC Challenge nevű, egyszemélyes földkerülő vitorlásversenyről, és eldöntötte, hogy a következőre benevez. Ő lett az első magyar, aki egyedül kerülte meg a vitorlásával a Földet. 

– Össze se lehet hasonlítani azt a kort, amikor mi még nekiugrottunk a világnak fénymásolt autótérképekkel és egy szextánssal, és a mait, amikor már olyan a meteo-routing, hogy tíz napra előre tudom az időjárást, és számítógép alapján végzek mindent. Ez űrtechnika ahhoz képest, hogy az ember eleinte egy teknőben kiment a vízre, aztán igyekezett hazaérni. Nagyon nagy pályát járt be ez a szakma és azon belül én is. 

Nándi 1953-ban született Székesfehérváron, először birkózott az ipari tanulók sportklubjában, majd 17 évesen kezdett el kajakozni Agárdon, a Köfém egyesületében. Tíz év után váltott át a vitorlázásra, és 1983-ban mint ranglistaelső a válogatott keret tagja lett. A versenyzéstől a világkörüli út gondolata fordította el – hogy aztán sok év múlva ismét versenyezni kezdjen, de már egészen másként, mint tette azt korábban. De akkor ők ketten a Velencei-tó partján építeni kezdték vitorlásukat, és senki sem vette túlságosan komolyan őket.  

– Egyre inkább kívülről szemlélem azt az időt, és miközben markáns hatást gyakorolt rám, egyre jobban úgy érzem, mintha valaki mással történt volna. Eltávolodott tőlem az a régi esemény, s az a tudat, hogy én voltam. Néha magamat kell szembesíteni azzal, hogy bizony azt az egyik fiút, aki ment fejjel a falnak, Fa Nándornak hívták. Ha ma nézem azt az időszakot, azt a hajót, azt a tudásszintet amivel belevágtunk, azt kell mondjam, le a kalappal. És nagyon rácsodálkozom arra a vak, hatalmas önbizalomra, ami eltöltött minket. 

És a történet folytatódott. Nándor tehát a Szent Jupát kikötése után 1988 és 1990 között megtervezte és megépítette az első magyar óceáni versenyvitorlást, a 60 láb hosszú Alba Regiát, amellyel egy év múlva már versenyben, egyedül vitorlázta körbe a Földet, akkor még megállásokkal. Teljesítményét különdíjjal ismerték el, akkor első külföldiként a franciák között a 11. lett.  

Azután átépítette a hajót, hogy alkalmassá tegye egy kikötés nélküli Föld-kerülő versenyre, a Vendée Globe-ra, az lett a K&H Bank Matáv. Egy év megfeszített munkát jelentett ez az általában háromtagú, de nagyobb létszámot igénylő munkák esetén barátokból, korábbi köfémes sporttársakból 10-15 főre kiegészülő csapatnak, hogy a verseny napjára ismét készen álljon a hajó. 

Azt a kihívást – amelynek a rajtja éppen harminc éve volt – 1993-ban, 128 nap alatt teljesítette és 5. helyezettként érkezett célba. Ő volt az első nem francia, aki befejezte a kikötés nélküli szóló földkerülő versenyt, egy életveszélyes, minden erőt és kitartást igénybe vevő úton. Amikor a vízben bármikor ütközhet, eltűnhet a habok között, vagy félőrülten várhatja, hogy kiengedje gúnyos öleléséből egy szélcsend. A kihívást a szólóvitorlázás „Everestjének” is hívják, Antarktisz kerülő versenynek is nevezik. Az első Vendée Globe győztese egyébként az a francia Titouan Lamazou volt, akiből később világhírű festőművész lett. 

Egy csodálatos kép függ a Fa Hajó Kft. székesfehérvári irodájának a falán. A Horn-fok sziklái alatt, 130 kilométeres szélben készült, egy hánykolódó fedélzeten, szinte fekvő helyzetű hajón: azzal nyerte meg a versenyzők számára kiírt fotópályázat első díját. Most már az a kép is harminc éves… Még abban az évben Balsai István polgármester Székesfehérvár díszpolgárává avatta, és megkapta a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje kitüntetést is.  

Következett az 1996-97-es Vendée Globe a Budapest nevű hajóval. Talán az volt a legdrámaibb verseny: mondhatjuk azt is, csoda, hogy túlélte. Nándor kénytelen volt feladni, de mindezzel együtt szerencséje volt, mert az a kihívás több hajós kiesését és tragédiáját okozta. Egy Atlanti-óceánt átszelő kétszemélyes versenyen még megfuttatta a Budapestet és negyedik lett, aztán figyelme a Fa Hajó Kft. ügyei felé fordult és megszervezte a Balaton legnehezebb versenyeit. Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy 15 esztendő után visszatér az óceáni versenyvitorlázáshoz, új hajót épít és részt vesz az IMOCA elnevezésű világbajnoki szériában.  

– Évek óta érlelődött ez bennem. Lassan, de biztosan felépült az igény és a környezet is kialakult a feltételekhez. Uralkodó lett bennem a gondolat, hogy igenis van még lehetőségem. Először a lelkemben hittem el, hogy van még visszatérés. Éreztem, hogy a megkezdett mondatot be kell fejezni... – mondta akkor.  

Az évek során összesen ötször vitorlázta körbe a Földet, ötször kerülte meg a Horn-fokot is – háromszor egyedül, kétszer pedig a társával teljesítette a távot. A Spirit of Hungary nevű hajójával – harmadszor is – elindult a 2016–2017-es egyszemélyes Vendée Globe-on. Csaknem 64 évesen, 93 nap, 22 óra, 52 perc, 9 másodperces idővel 2017. február 8-án a 8. helyen ért célba. Azután jelentette be, hogy visszavonul a versenyzéstől. 

– A vitorlázás, főleg az óceáni vitorlázás már nem része többé az életemnek, legalábbis nem résztvevőként. Menedzserként, tanácsadóként most is jelen vagyok. Számomra most már az alkotás a fontos. Ha nem lennék motiválna, már régen nem foglalkoznék vele, nyugdíjba vonultam volna. De motivál, hogy olyan kikötőket hozzak létre, amely másokat szolgál – mondja jelenlegi életéről.  

Az a harminc évvel ezelőtt kezdődött verseny tette világhírűvé, hozott máig nem megkopott elismerést a hajótervezőnek, a hajóépítőnek, a tengernélküli ország fiának. Aki példaképpé lett, mert bebizonyította, hogy néha a lehetetlen is lehetségessé válik, ha az akarat kellő kitartással, magyar szívvel és szellemi erővel, természet iránti alázattal párosul.