Kutató Minnesotából, fehérvári gyökerekkel

– Az érettségi után egy évet katonáskodtam előfelvételisként Szekszárdon, aztán 1986 és 1991 között elvégeztem a veszprémi egyetemet, ahol vegyészmérnöki diplomát szereztem – emlékezett Szabó Miklós. –  Még abban az esztendőben elkezdtem dolgozni az Izotóp Kutató Intézetnél Csillebércen, és hosszú évekig olyan analitikai eljárásokkal foglalkoztam, amilyeneket a pajzsmirigy betegségek és a tumor diagnosztikájánál alkalmaznak. Tizenöt évvel ezelőtt álltam munkába az Olympus nevű japán cégnél, ők Írországban alakítottak ki egy diagnosztikai fejlesztéseket végző központot. Ott lakott az egész család: lányaim még csak négy és nyolc évesek voltak akkor. Idővel Írországból átköltöztünk Észak-Írországba, ahol három évet töltöttem a Randox nevű cégnél, majd 2013-ban kötöttem szerződést a Beckman Coulter amerikai nagyvállalattal, amely a világ harmadik legnagyobb diagnosztikai cége. Már tíz éve Chaska-ban, a minnesotai fejlesztő részlegen dolgozom.
Miklós legfontosabb feladata új diagnosztikai módszerek, új tesztek kutatása és fejlesztése. Olyan analitikai eljárásokon töri a fejét, amelyeknek célja a szívinfarktus kimutatása, valamint legújabban az Alzheimer-kór biomarkereinek kimutatására szolgáló analitikai eljárás fejlesztését is végzi. Idén nyártól már amerikai útlevéllel is utazhat, hiszen állampolgárságot kapott. Feleségének – akit a veszprémi egyetemen ismert meg – és nagyobbik lányának ugyancsak remek munkahelye van az Egyesült Államokban, kisebbik lánya egyetemista. Miklós többnyire szép emlékeket őriz egykori székesfehérvári gimnáziumáról.
– Elsősorban két tanár jut eszembe, az egyik Rimele Géza bácsi, aki másfél-két éven át tanított fizikára és matematikára, valamint osztályfőnököm volt. A másik Torma Károlyné, ő matek fakultáción tanított: nagyon jó szívvel emlékezem rájuk. Komolyan befolyásolták az életről alkotott felfogásomat az akkor született barátságok. Akkoriban nyílt ki előttem a világ, miközben együtt lázadtunk a kádári Magyarország korlátai ellen, mint a fiatalok jó része abban az időszakban. De az már régen történt. Elköltözésem oka mindig a szakmai előrelépés lehetősége volt, mert nálunk nem lehetett egy bizonyos szint felett diagnosztikai fejlesztéseken dolgozni.
Arról kérdezem, hogy milyennek látja Biden amerikai elnök megítélését a saját környezetében, és mit szólnak a munkatársai az ukrajnai háborúhoz? Aztán gyorsan rájövök, hogy Miklóst ugyan foglalkoztatják ezek a témák, de nem olyan feszültséggel a hangjában beszél az ilyesmiről, mint ahogyan azt tesszük mi itthon, Magyarországon.
– Az amerikaiakat kevésbé foglalkoztatja a politika, mint jellemző az Magyarországon. A mindennapi élet és az ahhoz szükséges gazdasági háttér jóval kiszámíthatóbb, és függetlenebb a politikától. Ezért kevesebbet is beszélnek róla. Az államok és az ország irányítása több rétegű, a hatalom nem összpontosul az elnök kezében. Igaz, hogy az utóbbi időben Minnesotában is 10-20 százalékkal drágult az élelmiszer és az üzemanyag, és ezért is csökkent Biden népszerűsége. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az Egyesült Államok az elsők között nyújtott támogatást Ukrajnának. Én magam pedig nem ismerek olyan személyt a környezetemben, aki ezzel ne értett volna egyet. Mindezek mellett a munkahelyen nem téma a politika, sokkal több szó esik a sporteseményekről és az időjárásról.
Szabó Miklós minnesotai otthonában a CNN-t és a helyi FOX 9 esti híradását nézi, és olykor-olykor találkozik hazánkról szóló hírekkel.
– Hozzánk a világ minden tájáról jönnek dolgozni, ezért természetes, hogy különböző kultúrákat képviselünk. Amikor esetleg az akcentusomat hallva megkérdezik, honnan érkeztem, sokan tudják, merre van Prága vagy Budapest, tudnak olyanokról, akik jártak már nálunk turistaként és csodálatos országnak tartják hazánkat.
Az egyik kutatási területéről, az Alzheimer-kor korai diagnosztizálásáról kérdezem, ami nem csak izgalmas tudományos téma, de egyre nagyobb jelentőséggel is bír.
– Amelyik területen én dolgozom, azért próbálunk valamit tenni, hogy a betegséget szűrni lehessen már akkor, amikor annak még nincs semmiféle látható jele. Ha valakinél sikerülne megállapítanunk, hogy 10-20 éven belül nagy eséllyel beteg lesz, időben elkezdhetnénk lassítani a folyamatot. Napjainkban még nincs hatásos Alzheimer-terápia, tehát gyógyítani sem lehet. Dolgoznak ugyan gyógyszergyárak olyan szereken, amelyek azt céloznák, hogy ne alakuljon ki a betegség súlyosabb változata, de én eléggé szkeptikus vagyok az eredményt illetően. Arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, miként bánunk a betegekkel, hiszen az életüket a lehető legkönnyebbé kell tenni. Hála Istennek az emberiség egyre tovább él, ám ez azt jelenti, hogy egyre több és több lesz az Alzheimer-kóros beteg.
Szabó Miklós előtt annyi a feladat, hogy nyugdíjas koráig bőven lesz dolga. Jól érzi magát a minnesotai kutatóintézetben, ahol hosszú távú fejlesztéseken dolgozik, kikérik a szakmai véleményét és annak alapján lépnek. Megbecsülik a tudását és a szakértelmét, számára ez rengeteget jelent. A sikert a tudományos életben nem adják könnyen, és ő mindig készen állt arra, hogy magyarként, egykori székesfehérvári gimnazistaként tiszteletet vívjon ki magának és mindkét országnak, amelyet hazájának érez és nevez.