Élete nem könnyű, Szabó Anna munkái mégis pozitív emberről árulkodnak

Más-kép – Szabó Anna montázsai. Ezen a címen találhatjuk meg Szabó Anna formákban és színekben gazdag képeit közösségi oldalán. Annának azonban nem csak a képei mások – ő másképp él, másképp boldogul, másképp alkot, mint egészséges társai. Születésekor ugyanis oxigénhiányos állapotba került, ami kihatott a központi idegrendszerére, a beszéd- és a mozgásfejlődésére. Ezt már akkor tudták a szülők, csak az volt kérdéses, hogy Anna milyen mértékben lesz testi fogyatékos. (Az elméje teljesen ép.) Az évek során kiderült, a mozgásával komoly gondok vannak, sokáig babakocsiban kellett tolni, és beszélni sem tudott. 

Az, hogy ma úgy beszélgetek Annával, hogy ha nagyon figyelek, megértem, mit mond, hosszú és komoly fejlesztés, munka eredménye. Nagyon sokat köszönhetnek a budapesti Mozgásjavító Általános Iskolának, ahol Anna egészen 18 éves koráig tanulhatott, fejlődhetett. Megtanult járni és beszélni. És ugyancsak segítségükre voltak a Pető Intézet fejlesztései. Felnőttként már Sövénykúton és Nyírjesen képezték a sérült lányt, aki nagyon szép emlékeket őriz Sövénykútról – ezt az édesanyától, Nyirán-Szántó Judittól tudtam meg, aki állandó támasza Annának. Segít ellátni a mindennapi teendőket, de önállóságot is hagy lányának, akinek gondozása szinte minden idejét leköti. Ám Anna is folyamatosan mesélt a maga módján. 

Azt például már tőle tudtam meg, hogy öt év bentlakás után, 2015-ben költözött vissza Székesfehérvárra Budapestről. Szerette volna lefoglalni magát, ezért elkezdett fotókkal, montázsokkal bíbelődni, mivel elég jól ismeri ezeket a szerkesztőprogramokat. A montázskészítés pedig végül a szenvedélyévé vált, hiszen óriási élményt jelent számára, amikor eszébe jut egy téma, majd meglát egy-egy jó fotót, s elképzeli, hogyan lehetne kialakítani a képet. Elkezd keresgélni, egymás mellé, alá, fölé helyezni a képeket, így alakítja ki a montázst az érzelmei, a fantáziája által diktált módon. Alkotás közben olykor annyira lelkesedik, hogy szinte alig tudja megfogni az egeret, mozgatni a kezét. 

Annának ugyanis ez alapvetően sokkal nehezebben, körülményesebben megy, mint azoknak, akiknek teljesen egészséges a kezük. Van például, hogy izgalmában megfeszül a karja, és ilyenkor a kézfeje sem tud jól mozogni. Gépelés közben pedig alapvetően segíti a jobb kezét a ballal. Ezért tart viszonylag sokáig, több órán keresztül egy-egy montázs elkészítése, amelyekről néhányan azt gondolják, néhány perc alatt megvannak… Másoknak lehet, de Annának nem. Ráadásul a képet ki is kell találni, játszani kell azzal, hogyan illeszkednek egymáshoz a formák, a színek, harmóniát kell teremteni. Ez utóbbi Anna számára igen fontos: a sok nehézség ellenére szeretne pozitív üzenetet közvetíteni képeivel, illetve ilyen érzéseket kelteni a befogadóban. 

Eddig négy kiállítása volt: az Aranybulla Könyvtárban, a Gárdonyi Géza Művelődési Házban, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban és a Vörösmarty Mihály Könyvtárban. A képekre sok pozitív reakció érkezik, leginkább az interneten keresztül. Anna szeretne tovább fejlődni, még sok-sok montázst létrehozni, kiállítani, hogy a belőle áradó optimizmust, életörömöt megossza másokkal.