Számtalan dolog vezethet öngyilkossághoz, de képesek vagyunk egymáson segíteni

Az öngyilkosok hídja

Állítólag fennállása óta nincs év, hogy ne választaná életének befejező állomásául ezt a helyet egy-két megfáradt lélek. Az ilyen tragédiák alkalmával felvetül a kérdés, mi vezette őket, amikor döntésüket meghozták. Milyen utat jártak be ahhoz, hogy úgy vélik, nincs más lehetőségük a fájdalmuk, vagy problémájuk más úton való megoldására? A témában Tamás-Zaka Dóra tanácsadó szakpszichológust, képzésben lévő család- és párterapeutát kérdeztük.

Számtalan oka lehet

A szakértő szerint az öngyilkosság egy nagyon komoly és sajnálatos módon igen gyakori jelenség. A depresszió és az öngyilkosság gyakran jár együtt. Annak, hogy valaki miért követ el öngyilkosságot, számtalan oka lehet, de az biztos, hogy valamilyen lélektani krízis után következik be. A háttérben állhat mint rizikófaktor az öngyilkosság szempontjából: feldolgozatlan gyász a korábbi családi veszteségek miatt, a depresszióban való érintettség, vagy a párkapcsolat végének krízise. De ezeken kívül is lehet még több tényező, amiről esetleg nem tudunk, vagy éppen ezeknek valamilyen kombinációja. 

Egy párkapcsolat vége 

A szakítás, különösen egy hosszú távú kapcsolat vége alapjaiban kérdőjelezheti meg a mindennapokat. Véget ér az addigi rutin, felborulnak a mindennapok, gyakran kell fizikailag is eltávolodni a megszokott helytől, esetleg költözni, de okozhat egy szakítás anyagi nehézségeket is. Ennek a feldolgozása éppúgy egy gyászfolyamat és veszteség, mint amilyennek egy haláleset is tekinthető. Azoknál, akiknek a családi történetei közt szerepel már korábban elkövetett öngyilkosság, – vagy arra tett kísérlet – különös figyelemmel kell eljárni. A szuicid kísérlet egy nagyon komoly rizikófaktor, már csak azért is, mert vannak vizsgálatok arról, hogy a befejezett öngyilkosságot elkövetők több, mint harmada már korábban tett rá sikertelen kísérletet. 

Meg kell hallani a segélykiáltást

Aki megkísérel saját kezével véget vetni az életének, nem is igazán meghalni szeretne, egyszerűen csak nem bír tovább úgy élni, ahogy éppen él. Ez tulajdonképpen egy segélykiáltás arra, hogy nincs jól, változásra van szüksége, de ehhez segítség kell neki. Megoldást keres, de nem talál egyedül, vagy épp nincsenek meg a szükséges megküzdési módjai ahhoz, hogy hatékonyan megbirkózzon a nehézségeivel. Ha segítünk, támogatjuk, aki ilyen helyzetben van, az is a megelőzés eszköze lehet. 

A figyelmeztető jelek

Mielőtt valaki öngyilkosságot követ el, nagyon gyakran vonul vissza.  Csökkenti a családtagjaival, barátaival való kommunikációt, nem keresi a társaságukat, inkább egyedül tölti az idejét, izolálódik. Érdektelenné válik azon dolgok, tevékenységek iránt, amiket korábban szeretett, nem űzi a hobbiját, a mindennapjai egyfajta robotikus rutin szerint mennek. Az is megesik, hogy magára haragszik, utálja vagy éppen hibáztatja magát, helyzetét pedig reménytelennek látja. A szomorúság, sírás szintén feltűnhet a környezetnek, ahogy az is, hogy kimerült, fáradt, vagy éppen fogyni kezd az evési- és alvási nehézségei miatt. 

“Minden mindegy” hangulat

Ami a depressziót illeti, hasonló tünetei lehetnek, nem véletlen, hogy az öngyilkosságok kétharmadának hátterében található kezeletlen depresszió. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a hétköznapi nyomottabb, levertebb hangulat még nem jelent depressziót. A diagnózishoz több tünetegyüttes megléte szükséges, és az, hogy azok egy bizonyos ideig fennálljanak. Az érintettség több dologról is feltűnhet: az állandó rosszkedv mellett kiemelkedő lehet például, ha semminek sem tud örülni az adott személy, motiválatlan, „minden mindegy” neki. Gyakori, hogy rosszul alszik, felébred éjjel, esetleg el sem bír aludni, vagy épp az ellenkezője, túl sokat alszik.

A tünetek összessége a fontos

Szélsőséges esetben olyan szinten is megjelenhet ez, hogy ki sem bír kelni az ágyból, még ahhoz sem talál magában motivációt, hogy felkeljen, nemhogy ellássa a munkáját. Valaki felhagy az evéssel és fogyni kezd, mások éppen megnövekedett étvágyat, és ezzel együtt hízást tapasztalnak. Nem tud koncentrálni, szétszórt, meglassult, vagy éppen felpörgött is lehet. Fontos látni, hogy a tüneteket nem önmagukban kell depressziós jegyként értékelni, hanem arra érdemes felfigyelni, ha a személy saját megszokott viselkedéséhez képest változik, és az, hogy több tünet is egyszerre van jelen. 

Segítsünk, ne ítélkezzünk

Tamás-Zaka Dóra azt tanácsolja, ha ilyesmit észlelünk valakin a környezetünkben, érdemes őt felkarolni. Már azzal is sokat tehetünk, ha meghallgatjuk. Érezheti, hogy mellette vagyunk, támogatjuk őt. Fontos, hogy azt olyan módon tegyünk, ahogy az neki jó. Ha ő csendben szeretne ülni a társaságunkban, nyújtsuk neki azt. Ha újra és újra átbeszélni szeretné a nehézségeit, akkor azt. Nincs erre egyetlen jó forgatókönyv, amit, ha követünk, mindenképpen jó lesz a végkimenetel. Ha viszont ilyen módon tudunk egymáshoz kapcsolódni, ha ő maga is nyitott a segítségkérésre, nagy szerepünk lehet abban is, hogy eljuttassuk szakellátásra.