82. rész

2022.07.16. 11:31

Az én kedves kis falum - Sárosd

Sosem volt könnyű az élet a dél-fejéri településen, de a gyakran kietlen táj sokakat magával ragadott az elmúlt századokban és napjainkban, így a többször is elnéptelenedett település ma már közel három és fél ezer fős közösség otthona.

Palocsai Jenő

A településen keresztülhaladó út a katolikus templom mellett halad el, de a református gyülekezet kápolnája is impozáns látvány

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

Egyes források szerint 1272, mások szerint kereken 1300 az az évszám, melytől adatolható Sárosd neve. Akkoriban egészen másmilyen volt a táj, hiszen csordogáló vizek szabdalták, köztük a Sárvíz, és ennek megfelelően kiváló, buja zöld termőföldek vették körül a települést. A terület, illetve a Sárvíz szabályozása azt is eredményezte, hogy az egész határban létező, egykor vadban és halban dús vizek az 1850-es évek végére eltűntek, azaz kiszáradtak, és bő füvet termő rétekké váltak. A valaha víztükrökkel szabdalt részeket nem feledték a lakosok, ezért is maradtak ránk olyan nevek, mint az 1859-re kiszáradt Kendertó, illetve a Kónyilapos, a Hamvaylapos, valamint a Téglató, igaz, ez utóbbi mesterséges képződmény, ahol a feljegyzések szerint a téglagyári munkások csákánya egy régi világ rejtélyes nyomait tárta fel. 

Sárosd középkori történelme a kunok történelmével volt összefüggésben, hiszen a hantosszéki kun kapitányság települései közé tartozott. Földesurai közül a legismertebbek a Sulyok és a széplaki Bottka család, akik a 15-16. században töltöttek be jelentős szerepet. 

A viszonylag fiatal horgásztó sokak számára közkedvelt pihenőhely, és a sportolók is gyakran járnak arra
Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

A településen gyakran nem volt könnyű az élet, különösen a török hódoltság idején, melynek végére a falu szinte elnéptelenedett. A helyiek, a Bottka család tagjai azonban kitartottak és el is nyerték jutalmukat, ugyanis a hódoltság megszűntét követően újra birtokba kerülhettek. A pozitív változásoknak azonban nem sokáig örülhettek, ugyanis három Bottka leány, Erzsébet, Julianna és Magdolna 20 évre elzálogosították a hozzájuk tartozó pusztákat. A 17. század legvégén érkezett a területre Heister Siegbert császári tábornok, hogy több településsel együtt magának követelje. A Bottkák tiltakoztak ez ellen, de hiába, mert végül a terület nem lett sem az osztráké, sem a kunok leszármazottaié, hanem átkerült Eszterházy Ferenc kezébe. Fejér vármegye főispánja 1702-ben 2288 forintot fizetett ki érte, kereken 300 esztendeje, vagyis 1722. június 23-án. A lakosság száma továbbra is elenyésző volt, de amennyire tudtak, kitartottak a sok rájuk rótt munka és adó ellenére is.

Az Eszterházy család mindent elkövetett, hogy újra lakókkal népesítse be a falut, de ez a folyamat még sokat váratott magára. Rosszabb gazdasági években még az éhínség is felütötte a fejét a településen. A mezővárosi rangot cseszneki Eszterházy Imre igényelte meg és Mária Terézia királynő meg is adta azt 1761-ben, így attól kezdve négy vásárt is tarthatott Sárosd. Ezzel egyidőben elindult a magyar tanítási nyelvű oktatás is, ahol a református és katolikus gyermekek mellett már a kezdet kezdetén is jelen voltak a cigány családok gyermekei. A forradalmi időkben, a 19. század közepén újabb éhínség ütötte fel a fejét a térségben, ám ettől függetlenül a szakemberek egybehangzó véleménye szerint a nehézségek ellenére Sárosd 110 esztendei mezővárosi léte a település múltjának egyik legszebb fejezete.

Az Eszterházy-kastély kúria volt. Most idősek otthona működik a valaha szemet gyönyörködtető épületben. Jó lenne, nemcsak Sárosdnak, ha a kastélyprogramok közé ez az épület is beférne...
Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

Az újkori változások azonban kifejezetten pozitív irányba tolták Sárosd szekerét, ugyanis kis hullámzásoktól eltekintve lakosságának száma folyamatosan emelkedett, míg végül elérte a mai, 3300 feletti létszámot. Egyre több család gondolta és gondolja ma is úgy, mint annak idején az ősök, hogy Sárosdon élni érdemes. A falu rendezvényei, kézművesei, sporteseményei, főzőversenyei számos érdeklődőt vonzanak, de igaz ez a 114 méteres csúcson álló római katolikus templomra és a plébánia épületére, Gyimesi Károly helytörténész régészeti gyűjteményére és Sallay László műhelyére is. Utóbbiban az angol királynő által is nagyra tartott, patkolt tojásokat készíti a népművészet mestere. A látnivalók és értékek sorából kiemelkedik a műemlék jellegű Esterházy-kastély, mely napjainkban szociális otthonként működik. A mai kastély elődje egy XVIII. században épített kúria, melyet később többször átalakítottak és bővítettek. Először a XIX. század közepén építették át Weber Antal tervei alapján, majd az 1880-as években, végül Möller István tervei szerint 1920 körül. Az olvasók által választott, Sárosdra leginkább jellemző épület a legtöbb említésben úgy szerepel, mint Eszterházy László kastélya.

 

 

Van, aki tősgyökeres, mást „ide csábított” az élet

Oláh Istvánné tősgyökeres sárosdi. Elárulta: – Nekem már a szüleim is ebben a községben születtek és én is itt mentem férjhez és építettünk házat. Nagyon megfelelő hely arra, hogy itt éljünk, és mivel folyamatosan fejlődik a falu és egyre szebbek, rendezettebbek a közterületek, ezért semmiképpen nem mennénk el innen sehova. A település legtöbbször csendes, de gyakran vannak rendezvények, ahol a fiatalok is megtalálják a maguknak való szórakozást.

Oláh Istvánné
Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

Nagy Ibolya a fiatalabb generációhoz tartozik. A településhez kötődő viszonyáról így vallott: – Én kiskorom óta itt élek, és soha meg sem fordult a fejemben, hogy máshol is lehetne, mert itt minden van, ami kellhet. Faluprogramok, oktatási intézmények, sőt, hamarosan bölcsőde is lesz, de talán, ami számomra a legfontosabb, a horgásztó. A gyermekeimmel rendszeresen kimegyünk oda sétálni, horgászni, feltöltődni.

Nagy Ibolya
Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

Az, hogy a helyben született, nevelkedett lakosok számára valódi otthon Sárosd, talán nem is meglepő, ám Czédula Ferencné gyökerei más földbe kapaszkodtak és csak 1976-ban került a településre. Mint elmondta: – Engem ide csábítottak, így itt mentem férjhez, azzal a tudattal, hogy minden szempontból megfelel Sárosd a családalapításra, hiszen már akkor is volt orvosi rendelő, fogászat, gyógyszertár, oktatás, és minden, amire szükség lehet. A két gyermeket itt neveltem és bár a fiamat is elcsábították, ahogy valaha engem, csak őt Várpalotára, a lányom itt telepedett le a családjával. A helyi civilszervezeteknek is tagja vagyok, például a népdalkörnek, gyakran veszek részt a főzőversenyen a Gesztenyefasoron és ha bárki erre jár, mindenképpen látogassa meg a kézműves házat és a kovácsműhelyt.

Czédula Ferencné
Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában