Alvási szokásaink vajon tükrözik, hogy milyen a kapcsolatunk a párunkkal?

Meghitt érintések 
A kapcsolat elején szinte mindannyian összebújva alszunk a párunkkal. Ennek oka, hogy a szerelem lángol, minden gondolatunk a másik körül forog, ha tehetnénk, minden pillanatot együtt töltenék. – Nem úgy gondolunk magunkra mint „én” és „ő”, a „mi” sokkal jobban illik ránk. Az összetartozás érzése ilyenkor nagyon új és intenzív. Ebben az időszakban jellemző, hogy szívesen alszunk kiskifli-nagykifli pózban. Tökéletesen kifejezi az összetartozást, hiszen a testünk legnagyobb része így érhet hozzá a másikéhoz – mondja Makai Gábor pszichológus. 

Fél év után is szorosan 
Jó néhány hónap telik el addig, amíg ez a nagyon szoros egység kezd egy kicsit megbomlani. – Körülbelül hat-nyolc hónap elteltével ugyanolyan fontos a partnerünk, de azért az az összefonódás, ami korábban volt, kezd kissé lazulni, kényelmesebbekké válunk mindketten. Ez megmutatkozik az alvásban is: először szorosan egymáshoz bújnak, de elalvás előtt olyan helyzetbe rendezik magukat, ami komfortosabb. Ebben az időszakban nőként a párunk mellkasára hajtjuk a fejünket, és összekulcsoljuk a lábunkat. Aztán, amikor félálomba kerülünk, akkor változtatunk a testhelyzeten. Ennek főleg akkor van jelentősége, ha a férfi horkol, ugyanis hanyatt fekve erőteljesebb a horkolás, és ez mindkettőnkre nézve rontja az éjszakai alvás minőségét. Megeshet az is, hogy csak hason fekve tudunk békésen szunyókálni, ez pedig nehezíti az összebújást – magyarázza a szakértő. 

Az ébredés is fontossá válik 
– Amint a kapcsolat eléri az első évfordulót, eljutunk arra a szintre, hogy még nagyon fontos a társunk, de szívesen foglalkozunk a saját dolgunkkal is, nem bánjuk, ha időnként külön is töltünk időt. Sőt, ekkor jön el, hogy újra tudunk örülni a párunknak, ha például egész nap nem láttuk. Alvásban ez úgy mutatkozik meg, hogy lefekvéskor összebújunk egy rövid időre, majd szétválunk, és ébredéskor ismét újra közelítünk egymáshoz. Jellemző lehet, hogy elalváskor egymásnak hátat fordítunk, esetleg csak a fenekünk ér össze, de érezzük egymás közelségét – hívja fel a figyelmet a pszichológus. 

Húzzuk meg a határokat! 
– A másfél év sorsdöntő a kapcsolatokban, ilyenkor sok minden eldőlhet. Kezdetét veszi az úgynevezett újraközeledési fázis, kialakítjuk a közelség-távolság optimalizálását. Éjszaka ez úgy mutatkozik meg, hogy olykor messzire húzódunk a párunk mellől, majd újra hozzábújunk. Ilyenkor árul el legtöbbet a kapcsolatunkról, hogy éppen milyen fázisban van. Ha napközben összezördültünk, esetleg neheztelünk a másikra, akkor biztos, hogy a lehető legtávolabbra húzódunk tőle, és még hátat is fordítunk neki. Ha viszont egy csodás napot töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk, romantikus vacsorát töltöttünk el együtt, akkor szinte biztos, hogy összebújunk, legalább addig, amíg félálomba nem szenderülünk. 
Az, hogy hányszor öleljük át egymást lefekvés után, és hányszor vesszük fel az eltávolodó pózt, sokat elárul a kapcsolatunkról, és arról is, hogy merre tartunk, van-e közös jövőnk. Jellemzően ebben az időszakban leginkább egymás felé fordulva alszunk, és akár azzal is szabályozhatjuk a közelséget-távolságot, hogy a kezünket vagy a lábunkat mennyire érintjük a másikhoz. Ha az egyik fél érzi a másik hiányát, akkor a hátához simul – ecseteli Makai Gábor. 
 

Pózok és rítusok - Tudat alatt azzal fejezzük ki az érzéseinket, ahogy alszunk, viszont sokkal meghatározóbb lehet néhány tudatos kifejezőeszköz is. Nagyon fontos, hogy kialakítsunk néhány személyes rítust a párunkkal, amelyek erősítik az összetartozás érzését. Ilyen lehet, hogy elalvás előtt megcsókoljuk egymást, vagy ránk illő módon kívánunk jó éjszakát, megsimítjuk a másikat, esetleg megfogjuk a kezét.