Frissen Fejérből

2022.06.26. 15:30

A függőség hálójában - Három megrázó életút, ahol évekig a kábítószer volt az úr

Rossz családi háttér, gettó, toxikus kapcsolatok, kilátástalan helyzet. Szinte minden történet így kezdődik, ahol a későbbiekben jelentős szerepet kap a kábítószer. Nagyon vékony a határ a kipróbálás, és a függőség között, hiszen könnyű élvezni azt az illúzióvilágot, ahol a drogok által "megszűnnek" a problémák, és minden "jó". De ez nem így van. A rideg valóság ennél sokkal szörnyűbb. Élet-halál harc nap mint nap, egy mókuskerék, amiből iszonyatosan nehéz kiszállni. De van kiút, és ezt mi sem bizonyítja jobban mint Ákos, István és Krisztián története, akiket a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban látogattunk meg.

Bagotai Zsanett

Három férfi, három életút, de egy közös, évekig a drog diktálta a tempót nekik

Forrás: Bagotai Zsanett / feol.hu

Kis zötykölődés után meg is érkeztünk a ráckeresztúri épülethez, amelyet rendkívül nyugodt környezet vesz körül, amire valljuk be, nagy szükség is van. Takaros kis épület, a falak között azonban elképesztő történetek, nehéz sorsok, és még gyerekek, akik tizenévesen nem az éppen népszerű játékokkal játszottak, hanem a különböző kábítószerek rabjaként élték az életüket. A tisztelet, amivel fogadtak példaértékű volt, a szemükbe nézve pedig láttam, hogy ők igenis meg akarnak gyógyulni, és jó emberekké akarnak válni, hogy aztán később segíthessenek másoknak. 

Következett a körbevezetés, ahol Soós Ákos volt a segítségemre. Egy életvidám, mosolygós 22 éves fiú, ami viszont a mosolya mögött van, megrázó. Udvariasan visszavezetett a bejárathoz, majd egy térképen mutatta be milyen utat fogunk bejárni, hol telnek az ő mindennapjaik. 10 hónapja él itt, és úgy érzi végre jó irányba halad az élete. Először a hálószobákat mutatta be, ahol hárman osztoznak egy szobán. Ahogy a folyóson sétáltunk a következő helyiséghez Ákos elmondta, hogy bátyja által került kapcsolatba a drogokkal. Hetedikes korában pedig őt is elérte a káros szenvedély, hiszen testvére nem éppen jó példát mutatott. Herbállal kezdett, de sok mindenbe belekóstolt. Teljesen elveszítette önmagát, kábult állapotban teltek a mindennapjai, és a halállal is nézett farkasszemet, nyakon szúrta magát, amikor teljesen kilátástalannak látta a helyzetet,  és eluralkodott rajta a depresszió. Az utcáról is össze kellett már kaparni, és volt, hogy az ablak széléről rántották vissza. Az őrangyalai azonban mindig vele voltak szerencsére. Nem élt mintacsaládban, édesanyjától teljesen eltiltotta az édesapja, aki sokszor próbálta erőszakkal megoldani a dolgokat. Ha pedig édesanyja ételt vitt nekik, az a kukában landolt, nem ehették meg. Az élet, és a kilátástalan helyzet rossz irányba sodorta, de rájött, hogy ő még tud változtatni, és lehet példa a 6 testvére számára. Boldog életet akart, amit ő irányít, és nem a kábítószerek. Felismerte, hogy segítségre van szüksége, hogy ezt meg tudja csinálni. Ekkor került Ráckeresztúrra, és kezdte meg a rehabot. 2017-ben élte át az első terápiáját, ami 11 hónapig tartott, és nagyon kemény időszak volt. Elérkezünk a gépszobához, ahol megtudtam, hogy három fázisra lehet bontani az otthon működését. Az elsőben természetesen a felismerés, a változás, fejlődés, változás kapnak helyet, a másodikban a felelősség, józanság, aktivitás, megbízhatóság, míg a harmadikban a stabilitás, szabadság, erő, példamutatás. Van gépterem, moziszoba, konditerem, tehát mindenre kapnak lehetőséget. A tempó azonban feszített, be van osztva minden percük, ők látnak el minden feladatot, mint a mosás, takarítás, főzés, és természetesen tanulnak is, Biblia órára is járnak. Ez mind a gyógyulás része, és szükség van rá, hogy az egész napjuk ütemterv szerint haladjon. A legfontosabb, hogy mindennek van következménye. Ha szabályt szegnek, azért vállalni kell a felelősséget, hiszen ez a kinti életben is így van. Mindenről beszélhetnek, ami a lelküket nyomja, erre remek lehetőség a reggeli, illetve az esti csoportos találkozás. Nincsen tabu téma, van hogy nehéz megnyílni, de itt nincs ítélkezés, csak egymás segítése és támogatása, hogy mindenki meggyógyuljon. A körbevezetés végén egy kis kerti tó mellett álltunk Ákossal, ahol feltettem a kérdést, hogy vannak-e még nehéz napok. Nagy sóhaj következett, majd egyetlen szó: persze. 

- Nagyon nehéz utazás ez lelkileg, de elképesztően akarom, szeretnék egy új születésnapot, amikor megtalálom a valódi önmagam, egy jó embert, aki jó példát mutat majd a világnak! 

Még csak 22 éves, előtte van a lehetőség egy jó életre, és szeretne is élni vele
Forrás: Bagotai Zsanett / feol.hu

Az otthonban vannak úgynevezett mentorok, akik terelgetik a fiatalok útját, segítenek nekik, hiszen ők is tudják milyen egy függőség hálójában élni. Szülek István történetére egyszerűen nincsenek szavak, megdöbbentő mi mindenen ment keresztül. István is a családi történettel kezdte, nagy meglepődésemre azonban nem a szokásos volt a sztori. Szülei dolgoztak, jó kapcsolatot ápoltak, de a szeretet maga mégis hiányzott az életéből. Korán kezdődtek vele a problémák, 13 évesen intézetbe került. Innen már nem is ment vissza a családhoz. "Barátokat" szerzett, megismerkedett az alkohollal, és hamar ismerős fogalom lett számára a kábítószer is. Sok mindent kipróbált, aztán jött a heroin, és senkinek sem kell talán elmagyarázni, hogy ezt a szert hogyan használják, és mennyire veszélyes. A droggal, és a drogokból élt. Fogyasztotta, és árulta is a szert, így teltek a mindennapjai. És máris benne volt abban a bizonyos mókuskerékben. Hazalátogatott egy családi karácsonyra, ahol jöttek az első elvonási tünetek, és felismerte a függőségét, valamint, hogy segítségre van szüksége. Befeküdt a lipóti elvonóra, itt találkozott Topolánszky Ákossal, aki javasolta neki a ráckeresztúri otthont. Itt 9 hónapot töltött, úgy érezte most már jól van, és abba is hagyta a terápiát. Nem volt jól, azonnal visszaesett, pár órát bírt ki drog nélkül. Újra nekikezdett, visszatért az otthonba, de akkoriban még egészen más volt, hiszen kiszöktek, és csempésztek be drogot. Ma már ez elképzelhetetlen. Nem javult semmit, ráadásul megismerkedett egy lánnyal, akivel együtt folytatták tovább ezt az életvitelt. Így telt el egy újabb év, amikor Istvánt letartóztatták kábítószer terjesztéséért. 10 hónapot ült, de ez sem volt elég tanulópénz. Ahogy kijött, a felesége már a bekészített fecskendővel várta. Ugyanúgy éltek tovább. Újra börtönbe került majd egy év elteltével. A szabadulása után elhatározták, hogy most már tényleg leállnak, de tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. "Na még egy utolsó adag" - mondták. És a feleségének valóban ez volt az utolsó, hiszen túllőtte magát, és belehalt. Innentől kezdve pedig István számára sem volt kérdés, hogy bánatát a szerekbe fojtja. 4,5 év börtön következett, ahol már valamennyire sikerül kitisztulna, és úgy érzi, ott kezdett el felnőni igazán. A börtönben ismét rátalált a szerelem, a pszichológus hölgy személyében. El is vette feleségül, látszólag jól mentek a dolgok. Próbálta máshogy csinálni, mint eddig, jó ember akart lenni. Prevenciókat tartott, hajléktalanoknak segített, a kapcsolatuk viszont zátonyra futott, és 9 év után elváltak útjaik. Ezután egy daganatos megbetegedés árnyékolta be az életét, de szerencsére kigyógyult, ám egészen Írországig menekült, mert nem találta önmagát, nem látott célokat maga előtt. Ez az utazás sem hozta az elvárt boldogságot, és csak újabb fájdalmak gyötörték a lelkét. Hazajött, és találkozott egy régi baráttal. Ez a barát pedig kábítószer-csempészetből élt. A pénzre pedig Istvánnak is szüksége volt, és ismét a rögösebb, illegális utat választotta. Brazíliában csempészett kokaint, ahol lebukott, így egy brazil börtönbe került. Átértékelte az életét, és kapcsolatba került a hittel, egy holland pap révén. Ebben látta a kiutat. Istenhez fordult, hogy ne Brazíliában kelljen leülnie a büntetést, és fél évnyi brazil börtön után szállították át Belgiumba. Három hónap után hazahozták Magyarországra, elengedték, ám ott állt a reptéren, és nem tudta mi tévő legyen. A régi barátokhoz nem akart visszamenni, mert annak sosem lett jó vége. Egy közeli ismerős befogadta, munkát vállalt, és így élt tovább. Tisztán, tisztességesen. Amikor pedig megpillantotta a ráckeresztúri álláshirdetést, tudta, hogy itt a helye. Hogyha valaki, akkor ő tud segíteni másoknak, hiszen senki sem akarja azt a poklot átélni, amit ő. Két és fél éve mentorként dolgozik itt, egyengeti a fiatalok útját, támaszt és segítő kezet nyújt, de ami a legfontosabb, hogy végre boldog, és úgy érzi jó helyen van. 

Nemcsak fogyasztotta, árulta is, és ennek megfizette az árát, de egy örök életre megtanulta a leckét
Forrás: Bagotai Zsanett / feol.hu

Kapitány Krisztián szintén mentorként dolgozik Ráckeresztúron, és neki is megvan a maga története. Ő 16 éves korában került kapcsolatba a drogokkal, amikor néhány hónapra elszökött otthonról. Apja alkoholista volt, nem éppen mutatott jó példát, rengeteget költöztek, mindig új barátokat kellett keresnie, nem érezte biztonságban magát, a pont az i betűre pedig a szülei válása volt. Ő pedig inkább elmenekült, és rossz baráti társaságot választott magának. Először csak hétvégente, amikor bulizni mentek, akkor került elő az anyag, ami jelen esetben a különböző amfetamin származékokat jelentette. Iskolát váltott, az új helyen pedig elég elterjedt és "menő" volt a drogozás, így sok mindent kipróbált rövid időn belül, és már nem csak a hétvégi bulik alkalmával ejtette rabul a káros szenvedély. Ő is a heroin rabja lett, amihez ha nem jutott hozzá, jöttek a súlyos elvonási tünetek. Az első rehab neki is sikertelen volt, kirúgták. Aztán annyira túllőtte magát, hogy majdnem belefulladt a fürdővízbe. Az utolsó pillanatban mentették meg az életét. Többször járt Lipótmezőn, Csernus Imre osztályán, itt kétszer-háromszor volt egy pár hetes kísérlet, de aki ismeri Csernus munkásságát, és elméletét tudja, hogy ott kőkemény szigor van, és nagyon akarni kell. Átkerült Keszüre, innen is kirúgták. 18 évesen, 15 hónapot töltött Ráckeresztúron, majd utána leérettségizett, sikeres nyelvvizsgát tett, megszerezte a jogosítványt. Úgy tűnt sínen van az élete, de nem volt teljesen tiszta. Élte az életét, teltek a mindennapok. Majd 26 éves korában egy nagyobb visszaesés következett, ami egészen 30 éves koráig húzódott, és ez egy nagyon kemény időszak volt. Ezután újra visszakerült Ráckeresztúrra, és megcsinálta a rehabot, ami szerencsére az utolsó volt. Ennek most már 11 éve, azóta pedig történetével, és tapasztalataival ő is a fiatalokat segíti.

Többször is elbukott, majdnem belehalt, de így is megcsinálta. Mindig van kiút!
Forrás: Bagotai Zsanett / feol.hu

Ha valaki hasonló cipőben jár mint Ákos, István, vagy Krisztián anno, akkor most jól figyeljen, mert üzentek nekik a fiúk. 

- Lehet, hogy klisé és számtalanszor hallottátok már, de soha ne adjátok fel, mert a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút, csak merjetek segítséget kérni. Mindenki hibázik, hoz rossz döntéseket, de csak rajtatok áll a változás, és mindent ki lehet javítani. Keressetek más szenvedélyt, sportoljatok, zenéljetek, vegyétek magatokat körbe olyan emberekkel, akik építenek, és nem rombolnak. Ha pedig segítségre van szükségetek, mi itt vagyunk, kezet nyújtunk.  A drog csak egy illúzió, a valódi boldogság nélküle fog megérkezni az életetekbe! 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában