A felcsúti Noll Erika hosszú távú terve a békén hagyott kert

A felcsúti portán rengeteg konyhakerti palánta, egynyári virágok, fák, gyógynövények – szemet gyönyörködtető a látvány a viszonylag kicsi helyen. Aki komolyan akarja magának megtermelni a paprikát, paradicsomot, hetekkel korábban megvette és elültette a palántákat, ám Erikánál még sokan keresnek ilyen-olyan különleges fajtát: erőset, gömbölyűt, pirosat, sárgát, felfutó kicsit, körte alakút, óriási szívet. S az ezer színben pompázó nyári virágok! Régi fajták és újak, Erika a latin nevüket is tudja, az iskolában ez követelmény volt, s mivel ez a szenvedélye, a kísérletezés mindennapi igénye. A népi nevű gyógynövények a másik kedvencei, ezt a sejtjei emlékezetében hordozza. Talán a nagypapától...

– Mióta megszülettem, sosem akartam más lenni, mint kertész – mondja, s izgalmas felcsúti családi mese bontakozik ki története nyomán. Regényt lehetne írni róla, a Nollok históriája is amolyan 20. századi magyar történelmi lenyomat.

– Dédapám, az első Noll Márton Amerikából jött haza, az ott keresett pénzén földet vett, megalapította az első kertészetét, a Noll-tanyát. Tíz gyermeke született az „amerikásnak”, többségük már itthon. Legidősebb fia, Márton, az én nagyapám még kint jött a világra, talán tizenkét esztendősen tért haza. Kiskoromban vele gyűjtögettem az erdei vadnövényeket, szárította őket, tudta, mire valók – kerekedik ki az igaz mese, ahogyan ugrunk az időben. Mert aztán a kommunista államosításban elvették a virágzó tanyát, a Nollok szétszéledtek, de sokuk Felcsúton maradt, s többen kertészkedtek a házuk udvarán, az ólak mögött, ahol tudtak, és sikerrel. Ahol most Erika lakik, a következő legidősebb fiú, Erika édesapja, a harmadik Noll Márton építkezett. Az utcában alig volt ház, kerítés sem, a szülők nagyfejű krizantémokat termesztettek, szigorú kemikáliás eljárással, híre volt szépségüknek.

– Az első gyermeke Mártonnak azonban lány lett, én – vonja meg vállát Erika, de a kertészvér akkor is öröklődött. – Alig tudtam járni, a kezembe nyomtak néhány paradicsompalántát, tűzdeljem, s én azt meg nem untam! – már nevetünk a sorson, amitől édesanyja sem tudta eltéríteni. Könnyebb pályát válasszon, ládacipelés, hajnalban kelés, napi 8-10 óra földes munka, hajnali fagyok, nyári forróság… Ám hiába. (Erika öccse lett Márton, s Felcsúton az első „amerikás” Mártonnak sok tisztes ivadéka viseli nevét.)

– A vegyszer nélküli gazdálkodásra törekszem, bioszereket használok, s a növénytársításokkal fékezem és védem ki a betegségeket – mutatja a pompás udvar gazdagságát a szakember. Szakembernő… Van ilyen?

– A jó nevű Varga Márton Kertészeti Szakközépiskolában érettségiztem dísznövénykertészként (a Márton néven kicsit eltűnődünk; lássuk be, ez sem mindennapi egyezés…), majd kitanultam a virágkötészetet. Télen koszorúkat, adventi díszeket kötök a magam örömére – és most a nyári cserepeinek fantáziadús összeállításában gyönyörködünk. Júliusi születésnapokra. Három-négyféle különleges pozsgás és egyéb, nem túlburjánzó növény egymás mellett, lírai látvány.

– A paprika és a paradicsom közé rukkolát, kamillát, borágót ültetek, becsalogatja a beporzó rovarokat, s elűzi a betegségeket – oszt meg néhány titkot Márton nagyapa hagyatékából. – A katicabogár imádja a kaprot, tele a kert kaporral, azok meg katicagyerekekkel, s azok megeszik a levéltetveket. – Mutatja az üvegházat, s a régi faszéntüzelésű kemencét, a banyát, amivel nem sütnek, hanem fagyban fűtenek a palántáknak. Gyomirtót nem használ Erika, hanem kapál.

– Divatba jött a konyhakert, már a Covid előtt. Ismerek olyat, aki a pázsitját felásta, s jószerivel mindent megtermelnek a konyhára. A vegyszermentes ételek iránti igény fellángolt, amit a járvány felerősített. Megmondom őszintén, mi már küzdöttünk a kertészet fenntartásáért hat-hét éve, s szinte berobbant az igény. Magaságyás, óriáscserép, minden megy. Az eladott palántáink hetven százaléka paradicsom és paprika, a többi egyéb konyhakerti növény és fűszer- meg gyógynövény – vonunk gyors leltárt.

– Ötfajta koktélparadicsomot kínálok, a gyerekek miatt viszik a szülők, s húszfajta másikat a befőzőtől a zalai törpéig. Van citromsárga, rózsaszín és zöld paradicsom, a fekete az ínyencek kedvence. Csak chiliből tizenkét fajta palántát termesztek a jalapenótól a szellemchilin át a méregerős skorpióig. A kápia újabb sláger, de nagyon. Édes, piros.

Erika magokat vet, keres, szerez, kísérletezik, örül a fűszernövények népszerűsödésének. Jó lenne, ha visszavinnék a palánták kis műanyag edénykéit a vevők, még környezettudatosabb lenne a láncolat, hangsúlyozza. Az egynyári növények termesztése szintén szerelem, a zöld palánták kavalkádja mellett a virágok tarkasága inspiráló a lelkesedő amatőr kertészeknek.

– A kedvenc virágos növényem? – tűnődik a kérdésen Erika. – A kamilla, a borágó és a koktélparadicsom – ad erikás választ. És egy kertészvallomást. – Hosszú távú tervem: a békén hagyott kert. Úgy ültetem össze a növényeket, hogy utána maguk dönthessenek és választhassanak életről, növekedésről. Egymás mellett.