Harcművészet

2022.05.01. 15:00

Török Ferenc nélkül ma nem lehetne shotokan karate Fehérváron

Az egyik legismertebb japán harcművészet a karate, mely szó hallatán biztos mindenkinek eszébe jut Daniel LaRusso, kitalált karakter története. Most viszont vonatkoztassunk el, sokkal izgalmasabb, és mérföldekkel közelibb sztoriról van szó!

F. Tímea

Török Ferenc, 5. danos mester

Forrás: F. Tímea / feol.hu

A karate, szó szerinti fordításban üres kezet, míg értelem szerint fegyver nélküli, tehát pusztakezes harcmodort jelent, melyben a karatéka saját testét használja fegyver gyanánt. A gyermekek többsége minden bizonnyal kipróbálta már életében legalább egyszer a harcművészetet. Ha belegondolunk, ez egy nagyon különleges szókapcsolat; hogy kerül össze a harc és a művészet? Talán úgy, ahogy Török Ferenc és a karate. Szenvedélye a keleti küzdősport, már 1965-ben kezdetét vette, bár akkor még cselgáncsként, azóta is rendületlenül része az életének. A fiatalabb generációk számára talán megdöbbentő lehet, de a ‘70-es évek közepéig nemhogy könnyű dolguk, de szinte lehetőségük sem volt azoknak, akik ilyen művészeteket szerettek volna elsajátítani. Évekkel később, 1977-ben azonban egy budapesti hirdetés mindent megváltoztatott, a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem. Na de ne szaladjunk ennyire előre! 

Az Okinawán 1868-ban napvilágot látott Gichin Funakoshi alkotta shotokan, illetve a fudokan karatét oktatja másodmagával Ferenc az egyesület keretein belül az ifjú harcosoknak, ehhez azonban rögös út vezetett. A Székesfehérváron működő Japán Harcművészeti Egyesület gyökerei bár 1981 tavaszára nyúlnak vissza, valójában sokkal korábban elkezdődtek. 

A ma már 5. danos mester harcostársa, Kozma Katalin könyvtárosként dolgozott az egyik fehérvári iskolában, neki sikerült összehoznia egy kis csapatot a felső tagozatos diákok közül, akik érdeklődést mutattak a karate tanok megismerésére és tanulására. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, s így, nekik köszönhetően hamar híre ment ennek a lehetőségnek, hiszen bárki csatlakozhatott a foglalkozáshoz. Azonban ez okozta az első próbálkozás vesztét is, az igazgató is tudomást szerzett róla, aki azonnal megtiltotta a gyakorlást az épület falain belül. Így a mag kénytelen volt a szabadban edzeni tovább az elmét és a testet, a vasúti töltést mellett, egy réten. 

Alig pár hónap elteltével már felnőttek is csatlakoztak a csoporthoz. Török Ferenc sok pártolói segítséget kapott a fehérvári kyokushin karate vezetőjétől, Kovács Ferenc mestertől, és így a körülbelül 20 fős shotokan csapat az Ikarus sporttelepen is gyakorolhatott. Télen a nyitott tornatermek lehetősége volt segítségükre, hogy megfelelő körülmények között tudják tovább űzni ezt a különleges művészetet. Nem kellett sokáig “kallódnia” a karate szerelmeseinek, 1982-ben ugyanis megalakult az Ikarus Művelődési Ház Shotokan Karate Klubja. Talán ennek volt köszönhető, hogy fénysebességgel emelkedett a tanulni vágyók száma, pillanatok alatt, már közel hatvanan tudtak gyakorolni ott, és sikerült felvételt nyerniük az akkori országos szövetségbe.

A hegytető után viszont majdnem újabb völgy keletkezett, Székesfehérvár sportvezetője ugyanis betiltotta a klub működését. A budapesti karate szövetség akkori elnöke azonban remek megoldási javaslattal állt elő, hogy orvosolni tudják a felmerült problémát. Ez pedig nem volt más, minthogy tanfolyamként működjenek tovább. Ezzel sikerült hosszú távon biztosítani a rendszeres gyakorlást és az edzőtáborokat Velencén. Szerencsére akadtak a csapatban olyan elszánt és áldozatkész fiatalok, akik komolyabban elmélyültek a tanokban, és kilépve megyeszékhelyünk kötelékéből, az ország különböző edzőtáboraiba is eljutottak. Ferenc ez idő alatt szintén tovább képezte magát, és külföldön japán nagymesterek szemináriumait látogatta, s így általa, a tanítványok is egyre több ismeretet tudtak elsajátítani. 

Alig pár évvel később, 1985-ben Ferenc elvégezte az alapfokú edzői iskolát, ez pedig azt eredményezte, hogy sikerült országos megmérettetéseken jelentős eredményeket elérnie a klubnak. Úgy tűnt, aranykorba léptek, rengeteg bemutatóval tudták népszerűsíteni a shotokan harcművészetet és nem csak Székesfehérváron. Jelen voltak Soponyán, Kálozon, Tácon és még Nádasdladányban is sikerült létrehoznia Ferencnek és tanítványának, Sándor Bélának kisebb-nagyobb csapatokat. Legnagyobb sajnálatra azonban többségük az évek folyamán megszűnt.

Az újabb mérföldkő 1990-ben érkezett el a számukra, ekkortól ugyanis már egyesületként működnek. Természetesen a nehézségek nem múltak el, mindig van egy új kihívás, amit le kell küzdeni. A legutóbbi ilyen például a koronavírus-járvány volt. Ferenc shihan legnagyobb sajnálatára jónéhányan morzsolódtak le, és a bezártság, illetve a távoktatás nem könnyítette meg az edzéseket.

Hullámvasútként lehetne jellemezni történetüket, sokszor gördített akadályt eléjük az élet, de talán erről is szól részben a karate. Ez ugyanis egy életforma, egy életen át tartó fejlődés mind kívül, mind belül egyaránt. Nem csak fizikai adottságokról beszélünk, nem csak mozgás kezek és lábak által… a karate edzi a lelket, az elmét, a jellemet. Önfegyelemre tanít, kitartásra, tiszteletre és fegyelemre. Ezek pedig felbecsülhetetlen értékek.

A karaténak nincs nemi, vagy korosztályi besorolása. Török Ferenc mester őszinte szívvel ajánlja mindenki számára, hiszen rendkívül széleskörű tudás birtokába juthat általa az ember.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában