2022.05.01. 15:00
Török Ferenc nélkül ma nem lehetne shotokan karate Fehérváron
Az egyik legismertebb japán harcművészet a karate, mely szó hallatán biztos mindenkinek eszébe jut Daniel LaRusso, kitalált karakter története. Most viszont vonatkoztassunk el, sokkal izgalmasabb, és mérföldekkel közelibb sztoriról van szó!
Török Ferenc, 5. danos mester
Forrás: F. Tímea / feol.hu
A karate, szó szerinti fordításban üres kezet, míg értelem szerint fegyver nélküli, tehát pusztakezes harcmodort jelent, melyben a karatéka saját testét használja fegyver gyanánt. A gyermekek többsége minden bizonnyal kipróbálta már életében legalább egyszer a harcművészetet. Ha belegondolunk, ez egy nagyon különleges szókapcsolat; hogy kerül össze a harc és a művészet? Talán úgy, ahogy Török Ferenc és a karate. Szenvedélye a keleti küzdősport, már 1965-ben kezdetét vette, bár akkor még cselgáncsként, azóta is rendületlenül része az életének. A fiatalabb generációk számára talán megdöbbentő lehet, de a ‘70-es évek közepéig nemhogy könnyű dolguk, de szinte lehetőségük sem volt azoknak, akik ilyen művészeteket szerettek volna elsajátítani. Évekkel később, 1977-ben azonban egy budapesti hirdetés mindent megváltoztatott, a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem. Na de ne szaladjunk ennyire előre!
Az Okinawán 1868-ban napvilágot látott Gichin Funakoshi alkotta shotokan, illetve a fudokan karatét oktatja másodmagával Ferenc az egyesület keretein belül az ifjú harcosoknak, ehhez azonban rögös út vezetett. A Székesfehérváron működő Japán Harcművészeti Egyesület gyökerei bár 1981 tavaszára nyúlnak vissza, valójában sokkal korábban elkezdődtek.
A ma már 5. danos mester harcostársa, Kozma Katalin könyvtárosként dolgozott az egyik fehérvári iskolában, neki sikerült összehoznia egy kis csapatot a felső tagozatos diákok közül, akik érdeklődést mutattak a karate tanok megismerésére és tanulására. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, s így, nekik köszönhetően hamar híre ment ennek a lehetőségnek, hiszen bárki csatlakozhatott a foglalkozáshoz. Azonban ez okozta az első próbálkozás vesztét is, az igazgató is tudomást szerzett róla, aki azonnal megtiltotta a gyakorlást az épület falain belül. Így a mag kénytelen volt a szabadban edzeni tovább az elmét és a testet, a vasúti töltést mellett, egy réten.
Alig pár hónap elteltével már felnőttek is csatlakoztak a csoporthoz. Török Ferenc sok pártolói segítséget kapott a fehérvári kyokushin karate vezetőjétől, Kovács Ferenc mestertől, és így a körülbelül 20 fős shotokan csapat az Ikarus sporttelepen is gyakorolhatott. Télen a nyitott tornatermek lehetősége volt segítségükre, hogy megfelelő körülmények között tudják tovább űzni ezt a különleges művészetet. Nem kellett sokáig “kallódnia” a karate szerelmeseinek, 1982-ben ugyanis megalakult az Ikarus Művelődési Ház Shotokan Karate Klubja. Talán ennek volt köszönhető, hogy fénysebességgel emelkedett a tanulni vágyók száma, pillanatok alatt, már közel hatvanan tudtak gyakorolni ott, és sikerült felvételt nyerniük az akkori országos szövetségbe.
A hegytető után viszont majdnem újabb völgy keletkezett, Székesfehérvár sportvezetője ugyanis betiltotta a klub működését. A budapesti karate szövetség akkori elnöke azonban remek megoldási javaslattal állt elő, hogy orvosolni tudják a felmerült problémát. Ez pedig nem volt más, minthogy tanfolyamként működjenek tovább. Ezzel sikerült hosszú távon biztosítani a rendszeres gyakorlást és az edzőtáborokat Velencén. Szerencsére akadtak a csapatban olyan elszánt és áldozatkész fiatalok, akik komolyabban elmélyültek a tanokban, és kilépve megyeszékhelyünk kötelékéből, az ország különböző edzőtáboraiba is eljutottak. Ferenc ez idő alatt szintén tovább képezte magát, és külföldön japán nagymesterek szemináriumait látogatta, s így általa, a tanítványok is egyre több ismeretet tudtak elsajátítani.
Alig pár évvel később, 1985-ben Ferenc elvégezte az alapfokú edzői iskolát, ez pedig azt eredményezte, hogy sikerült országos megmérettetéseken jelentős eredményeket elérnie a klubnak. Úgy tűnt, aranykorba léptek, rengeteg bemutatóval tudták népszerűsíteni a shotokan harcművészetet és nem csak Székesfehérváron. Jelen voltak Soponyán, Kálozon, Tácon és még Nádasdladányban is sikerült létrehoznia Ferencnek és tanítványának, Sándor Bélának kisebb-nagyobb csapatokat. Legnagyobb sajnálatra azonban többségük az évek folyamán megszűnt.
Az újabb mérföldkő 1990-ben érkezett el a számukra, ekkortól ugyanis már egyesületként működnek. Természetesen a nehézségek nem múltak el, mindig van egy új kihívás, amit le kell küzdeni. A legutóbbi ilyen például a koronavírus-járvány volt. Ferenc shihan legnagyobb sajnálatára jónéhányan morzsolódtak le, és a bezártság, illetve a távoktatás nem könnyítette meg az edzéseket.
Hullámvasútként lehetne jellemezni történetüket, sokszor gördített akadályt eléjük az élet, de talán erről is szól részben a karate. Ez ugyanis egy életforma, egy életen át tartó fejlődés mind kívül, mind belül egyaránt. Nem csak fizikai adottságokról beszélünk, nem csak mozgás kezek és lábak által… a karate edzi a lelket, az elmét, a jellemet. Önfegyelemre tanít, kitartásra, tiszteletre és fegyelemre. Ezek pedig felbecsülhetetlen értékek.
A karaténak nincs nemi, vagy korosztályi besorolása. Török Ferenc mester őszinte szívvel ajánlja mindenki számára, hiszen rendkívül széleskörű tudás birtokába juthat általa az ember.