A tánc által talált önmagára

2022.05.23. 14:00

Bakonyi Lili Benigna: Az élet ritmus, a ritmus tánc

Fehérvári, nagyon fiatal, csinos, kedves és rendkívül tehetséges. Ő Bakonyi Lili Benigna, aki alig 21 évesen már többszörös világbajnoknak mondhatja magát. Egyedülálló akrobatikus modern táncával nemcsak a királyok városát, de már a világot is meghódította.

Kecskés Zoltán

Bakonyi Lili Benigna: Ha azt csinálod, amit szeretsz, olyan, mintha a fellegekben járnál

Forrás: Morvai Tamás

Bakonyi Lili Benigna: Ha azt csinálod, amit szeretsz, olyan, mintha a fellegekben járnál

Forrás: Morvai Tamás

Ilyen fiatalon hihetetlen nagy ambíciókkal elképesztő eredményeket tudhatsz a hátad mögött. Hol kezdődött a szerelem, ami a tánchoz fűz? 

– A szerelem 13 évvel ezelőtt kezdődött, amikor beléptem egy számomra teljesen ismeretlen sportág edzésére. Ez volt a fit-kid, amely az aerobik, a női torna, a ritmikus gimnasztika és a tánc egyvelege, de ha úgy tetszik, a fitneszsport „előszobája”. Akkoriban nem gondoltam, hogy egy életre szóló kőkemény, de szenvedéllyel teli kaland lesz belőle. Az első edzésem után tudtam, hogy ez a mozgásforma a részemmé válik. Így is történt, majd 16 éves korom után szintet léptem, úgy éreztem, a fit-kidből mindent kihoztam, amit lehetett, és változtatni szerettem volna. Ekkor talált rám az akrobatikus modern tánc mint rokon sportág. Mindkettőt sikerült megszeretnem, ami két véglet igazából. Az akrobatikusat, ami a torna látványos elemeire épül, és a modern táncot, ami a mélyebb érzelmek kifejezését helyezi előtérbe és a lágyabb mozdulatokra épít. 

Ezt követően egyértelmű volt, hogy a továbbtanulásod is ebben az irányban történik? 

– Bevallom, engem igen nehéz terelgetni, mert elég határozottan tudom, hogy mit szeretnék. Az első edzőim indítottak el ezen a vonalon: Lővei Mária és Major Gábor, a székesfehérvári AlbaFit SE edzői, Tombor Tímea, a Táncélet KSE-Step And Style Táncstúdió vezetője és Király Béla, a budapesti Style And Passion Dance vezetője. A sportágat pedig annyira megszerettem, hogy végül itt ragadtam. Mind a mai napig nagyon hálás vagyok nekik, mert a támogatásuk nélkül most sehol sem tartanék. Emiatt az érettségi és a felvételik után úgy gondoltam, hogy a több irány közül rábízom az életre, melyik utat választja nekem. Így kötöttem ki a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, női szertorna edzői szakon. 

Jelenleg Budapesten élek és sportolok, de mindig megpróbálok visszajönni Fehérvárra, sokat kaptam ettől a várostól. Úgy gondolom, hogy a budapesti akrobatikaedzőmet is meg kell említenem a többiek mellé: Selmeczi Bánk volt válogatott tornász. Amikor elköltöztem Budapestre, nem tudtam, hogyan tovább, milyen edzőtől fogom megkapni azt a szakmai és emberi tudást, amit itt Székesfehérváron kaptam. Az élet Bánk edzésére sodort be először, és azonnal tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok. 

Forrás: Morvai Tamás

Nagy szeretettel beszélsz a táncról. Miket kaptál ettől a világtól? 

– Egész életemben kívülállónak éreztem magam. Mindig kilógtam a sorból, máshogy gondolkodtam, mint a többiek, sokkal hevesebb érzelmekkel éltem az életemet, emiatt nagyon sok elutasítás, csúfolódás, meg nem értés és megvetés vett körbe. Viszont amikor táncoltam, ezek mind eltűntek. Olyan érzés volt, mintha a helyemen lennék, és olyan mind a mai napig. Eltűntek a kételyeim, lehettek érzelmeim, önmagam lehettem. Nem ítélt el senki, és ami a legfontosabb, adhattam valamit az embereknek. Amit pedig át szerettem volna adni, azt megértették. Ha szóval kellene mondanom, hogy mit adott nekem a tánc, akkor ez a szó a ,,család” lenne. Egy olyan család tagja lehetek, ahol bárki önmaga lehet, akár határozott, akár visszahúzódó, akár kicsit furcsa. A tánc mindenkinek hagy helyet a szívében. 

Miként emlékszel az első világbajnoki címedre? 

– A legelső világbajnoki címemet 16 évesen szereztem Rómában. Amikor megkaptam az eredményt, először fel sem fogtam. Hazafelé a repülőúton sírtam el magam és dolgoztam fel, hogy ez mit is jelent. Kaptam egy visszaigazolást arról, hogy valamit jól csinálok, és a legjobb kezekben vagyok. Az az érzés leírhatatlan volt. A munka eddig mindig kifizetődött, amit éveken át beletettem. Annál nagyobb elismerés szerintem nincs a világon, mint amikor megtérül, amit beleteszel. 

Ha tíz év múlva beszélgetünk majd, szerinted hol fog tartani a karriered? 

– Addig szeretnék versenyszerűen táncolni, amíg a testem engedi és egészséges maradok. Bár a barátaim szerint olyan vagyok, aki 80 évesen is majd ropja a táncparketten. Eredményekben már elértem, amit szerettem volna, így a legfőbb célom, hogy élvezzek belőle minden egyes másodpercet, s a közönségnek tudjak valamit adni. Tíz év múlva, remélem, a tanítványaimat is köszönthetem majd az órákon, és átadhatom nekik a tánc szeretetét. Mert ez a legfontosabb: szeressék azt, amit csinálnak, és ha szeretik, akkor bármire képesek. Az edzői képesítés mellett a sportpszichológiai terület is vonz, szeretném azt a képzést is elvégezni a jövőben. Nem tudom, melyik lesz a fő ága az életemnek, de mindkettő fontos számomra, bármelyiket szívesen csinálnám. Bevallom, ha az élet is így szeretné, örülnék, ha egyszerre tudnám munkámnak nevezni mindkettőt. És természetesen szeretnék családot alapítani.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában