Élnek a hagyományok Pákozdon

Egy csoport tagja, szőnek, agyagoznak és kirándulnak is, néha kiállításokra járnak. 
– Nagyon szeretjük egymást, számon tartjuk, kivel mi van – meséli az asszony, aki sokaknak örökre Lujzi néni marad, hiszen húsz évig volt az óvoda dajkája. Jó ideig mindenkit ismert a községben, de egyre több a betelepülő, Pákozd változik, fejlődik. 
Sosem felejti, amikor édesapja elhozta az óvodából, ahol krepp-papírból készítettek tojást. Közel hetvenéves, de ez az emlék kitörölhetetlen maradt. Aztán ő is húsvéthoz méltó ajándékokat készített a gyerekekkel, verseket tanultak. 

– Nálunk itthon ilyenkor sonka, kalács és torma szokott az asztalra kerülni, de nem ragaszkodunk ehhez, mindig azt főzünk, amit szeret a család. Van, aki tartja a böjtöt, olyan is, aki nem annyira. Én mindig azt mondtam, és a szüleimtől is azt hallottam, hogy nem azzal vét az ember, amit leenged a torkán, hanem azzal, amit kienged: egy bántás nagyobb bűn, mint húst enni nagypénteken. 
Máté evangéliumában ez pontosan így szerepel: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából.” 
– Három lányunk van, nálunk hétfőn reggeltől délutánig jöttek a fiúk. Most már ez elmúlt, hiszen a lányok felnőttek, de a faluban él ez a hagyomány. Nekem mindig nagy élmény volt, amikor a kis óvodás fiúk eljöttek locsolkodni a dadus nénihez. Minap üzente valaki, hogy már egyetemista, és nem biztos, hogy ideér…