Áldás vagy átok: milyen hatással lehet gyermekeink fejlődésére a digitalizáció?

Egyre fiatalabb korban kerülnek kapcsolatba a gyerekek a digitális eszközökkel. Mi lehet ennek az oka?

Amikor erről a jelenségről beszélünk, fontos megemlítenünk, hogy ez egy nagyon aktuális téma. Amióta az internet megjelent és a digitális világ számtalan területére betört az életünknek, ezzel elkerülhetetlenül együtt járt az is, hogy a fiatalok, a gyerekeink közel kerülnek a technikához, meg kell vele ismerkedniük. 

Óhatatlanul találkozni fognak vele, és ez egy tanulási folyamat a részükről, ami ugyan annyira fontos napjainkban, mint bármi más, amit oktatnak akár az iskolában. A kérdés az, hogy milyen mértékben találkoznak vele, és hogyan zajlik a megismerési folyamat; magukra vannak-e hagyva, megfelelő időnek vannak-e kitéve, milyen tartalmak érik el őket. 

Megítélni egyöntetűen azt, hogy milyen hatással van ez rájuk, az nehéz feladat. Az biztos, hogy a digitális világ itt van és a fiatalokat is ugyan úgy érinti, ahogy minket, és ez egy tapasztalási folyamat, amit lehet jól és rosszul is csinálni. 

Van-e olyan életkor, amely előtt nem ajánlatos a gyermeket megismertetni a digitális készülékekkel? 

Nagyon sok tényezős ez a folyamat. A szakembereknek is még újdonság, mi is tanuljuk ezt a hatást az emberek viselkedésére, azon belül pedig a pszichológiai vetületére, úgy, mint személyiségformálódás, szokások, viselkedések kialakulása, ezekre gyakorolt hatása. Rengeteg a kérdőjel ezen a téren. 

Az egyik ilyen kérdés az, hogy mikor érdemes a digitális világgal találkozni. Ezt szerintem nem mi, szakemberek fogjuk eldönteni, hanem az élet maga. Lesznek olyanok, akik megfelelő időben, akik későn, és akik túl korán fognak megismerkedni a technika vívmányaival. 

Kézben kell tartani a felnőtteknek ezt a folyamatot, mert ha a gyereket bármilyen életkorban felügyelet nélkül kitesszük a digitális világ hatásainak, akkor sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mintha egy nagyobb tapasztalattal bíró személy ezt megtanítaná nekik. Ez egy ugyan olyan szocializációs kérdés, mint bármely vetülete az életünknek. 

Milyen hatásai lehetnek a kisgyermekre, ha mondjuk a klasszikus szülő általi meseolvasás helyett, készen, valamely készüléktől kapja a vizuális ingereket? Sérülhet-e a fejlődésében? 

Mindig egyéni szinten fog eldőlni, hogy pozitív vagy negatív vetületei lesznek a képernyő előtt töltött időnek. Az a mérvadó, hogy abban az aktuális életkorban, amelyben a gyermek megismerkedik a digitális világgal, milyen fejlődési folyamatokat kell megoldania, meglépnie ahhoz, hogy a következő fázisba lépjen és ott optimálisan haladjon tovább a személyiségfejlődés útján. 

A mesék kiváltképp fejlesztik a képzeleti tevékenységet, a gondolkodást, az érzelmek összekapcsolását a történetekkel, a megismerésen keresztül. Végeredményben egy érzelemregulációt épít ki a személyiségen belül ez a folyamat; megtanulja a gyermek elválasztani a képzeletet a valóságtól. 

Ezt tekintve mindegy, hogy a mese az milyen csatornán jut el a fiatalhoz, de a legjobb, amihez hozzászoktunk, az a gondozó szülő általi mesélés. Annak van egy olyan élményszintje, amit egy digitális eszköz aligha tud pótolni, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy ennek hiányában a gyermek automatikusan sérülni fog. 

Két-három éves korban a gyerekek kifejezetten érzékenyek, és nagyon fontos a számukra, hogy találkozzanak mesékkel, ha viszont ebben a folyamatban magukra vannak hagyva, tegyük fel, ül a TV előtt és számolatlanul mennek a mesék, és nincs aki ellenőrizze a tartalmat, a fiatal beleragad, és azt látjuk, hogy nem eszik, oda van tapadva, nem vesz tudomást a külvilágról, akár a vizeletszabályozás sem működik, akkor az már nyilvánvalóan káros. 

Ilyen esetekben lehet-e mondani, hogy kizárólag a szülő felelőssége megtalálni az egyensúlyt a valós és a digitális világban töltött idő között? 

A kizárólagosság egy olyan fogalom, amit nagyon nehéz megítélni szakmailag. Konkrét esetekben beszélhetünk kizárólagos felelősségről, de általánosságban elmondható, hogy mindenkinek van felelőssége. Ha például valaki azt látja, hogy egy játszótéren a gyerek homokozás helyett a tabletet nyomkodja és a napon ül, akkor bárki, aki a közelében van, annak felelőssége az, hogy ez ne így történjen. Természetesen a gondozó szülőnek van a legtöbb lehetősége, és sikerre való esélye a gyermek befolyásolásában, nevelésében, így az ő felelőssége többnyire előrébb való. 

Később, amikor már a fiatalok kapcsolatba kerülnek a közösségi médiával, az milyen hatással lehet a fejlődésükre? 

Ahogy megy végig egy gyerek a fejlődés fázisain, el fog következni az életében az az időszak, amikor nyit interakciókban, interperszonális szinten a külvilág felé. Az a mikroközösség, ami a szűk családot jelenti, az elkezd tágulni; jobban nyit a kortárs csoport felé, hangsúlyosabbá válnak az életében a társai. Ha ebben a közegben magára van hagyva a fiatal, az pozitív és negatív dolgokat is kialakíthat. 

Megtanulhat egy online közösségben is olyan interakciókban előforduló szabályozási technikákat, amik hasznára lehetnek a későbbiekben. Például azt, hogy köszönni kell, meg kell hallgatni a másik felet is, és, hogy nem szerencsés, ha mondjuk empátia nélkül reagál. Sok érintkezési módot megtapasztalhat, ami pozitív irányba mozdíthatja a viselkedését, de elmehet akár nagyon negatívba is. 

Itt a hátulütők hasonlatosak a pozitívumokhoz, miszerint ő még nem találkozott azokkal kihívásokkal, amik ebben a szociális közegben előfordulnak, és nem bír olyan tapasztalatokkal, amik mondjuk megvédhetnék a rossz szándékú befolyásolástól. 

Bizonyos korban, amikor a gyerekek még naivak és túlzottan nyitottak arra, hogy higgyenek az emberekben, akkor könnyebb őket befolyásolni, nem feltétlenül tudják mire mondanak igent, vagy nemet. Ilyen esetekben komoly érzelmi, vagy más területet is érintő negatív hatások érhetik a fiatalt, ilyen a bántalmazás, kiközösítés, csúfolódás. Általánosságban elmondható, hogy a virtuális térben sokkal könnyebb bántalmazni valakit, mint a való életben.

Az életnek ezt a vetületét is meg kell tanulnia kezelni a gyermeknek, jártasságot és magabiztosságot szerezve ezen a téren, aminek kialakításában partnere lehet bárki a környezetéből, a szülői háttértől a kortársakon át a tanárokig, ismerősökig. 

Mikor lehet azt mondani, hogy a digitális fogyasztás túlzó? 

Ennek elég látványos jelei vannak. Általánosságban azt lehet mondani, hogy akkor, amikor az összes többi életterületen már nem képes, vagy motivációs gátakba ütközve, nem akarja az egyén megtenni azt, ami abban az adott életkorban már jól működőnek kéne lennie. Például, ha olyan mértéket ölt a használat, hogy kevesebbet pihen a gyerek, mint amennyi az adott életkorban a biológiai szükséglete, az már könnyedén lehet káros. Ha ez állandósul, akkor előbb utóbb lesznek komolyabb következményei. 

Mire kell odafigyelni a digitális eszközök használatát illetően? Lehet-e egy egészséges határt húzni? 

Biztosan kijelenthető tanulság, hogy mindenféleképpen kell kereteket szabni a használatnak. A mértéket kell jól megtalálni. 

Egész bizonyossággal lehet azt állítani például, hogy minden fiatal esetében, úgy tizenhat éves korig, a nap második felének, második szakaszában, hat-hét óra utáni kütyüzés az kifejezetten rossz hatással van az idegrendszerre, mert olyan stimulus éri azt, amitől felspanolódik, abban az időpontban, amikor már a leszállóágban kéne lennie, hogy felkészüljön az alvásra, pihenésre. 

Jobb lenne ebben az időpontban már közösségben lenni, például szűk családi közegben, megbeszélni a napot, felkészülni a következőre, együtt enni vagy nézni valamilyen filmet. 

Az interjú végéhez közeledve, kérem foglalja össze néhány mondatban a véleményét a témáról!

Egyértelműen nem lehet kijelenteni sem azt, hogy rossz, sem azt, hogy jó hatással van az életünkre a digitalizáció. Természetesen mindkét oldalt fogjuk tapasztalni. Az igazi kérdés az az, hogy milyen irányba fog ez az egész jelenség elmenni, és kellően fel vagyunk-e vértezve, hogy helyén tudjuk kezelni. Köznevelési, vagy inkább közösségi feladat, hogy a rendelkezésre álló információ eljusson az összes generációhoz, beleértve a fiatalokat is. Meg kell tanulni ezt az életszférát is használni, és az a cél, hogy az építő hatásai kerüljenek előtérbe. 

A koronavírus járvány ezen a téren például intenzív tanulási folyamatra ösztönzött mindenkit. Megmutatta, hogy a digitális eszközök milyen fontos szerepet tölthetnek be a tanulás-fejlesztésben, kapcsolattartásban és az élet számos területén. Rengeteg olyan dolgot hozott ki a digitális világgal kapcsolatban, amiből tanulunk és megoldást kell találnunk, szakembereknek, pedagógusoknak, szülőknek, a használat formáit, a mennyiséget, a tartalmak összetételét és mindezek hatásait tekintve. Ezek mind olyan kérdések, amikben ki fog alakulni egy szociális mintázat, egy közmegegyezés, és a fiatalok már ezek alapján fogják megtanulni, hogy mi a jó mennyiségben és minőségben egyaránt.