Ne told, húzd, pulya! – Menekülnek a cigányok is Ukrajnából

A harcok Ukrajna gazdaságát katasztrofális helyzetbe sodorták. Ezáltal a Kárpátalján élő magyarok megélhetése is veszélybe került. Az Ukrajnában pusztító háború Kárpátalját érintő hullámai felrázták a magyarságot. Sokakban felmerült a kérdés: hogyan segíthetnének? A kárpátaljai magyarok segítségére több segélyakcióra is sor került, melyről többször tájékoztattunk. Beszámolónkban egy ilyen segélyakció sorsát követjük. Kárpátalja az, ahol az elmúlt 100 évben anélkül, hogy egy család egyszer is elköltözött volna, ötször változott állampolgársága. A magyarból csehszlovák, ismét magyar, szovjet majd ukrán állampolgárrá vált. – Mi nem mentünk sehova, a határok jöttek értünk, nekünk kellett a változó államnyelvet megtanulni. Elismerve nem, elnyomva vagyunk – mondják a helyiek.

Beregszászon mintegy 26 ezren élnek. A Beregszászi Máltai Szeretetszolgálat előtti téren parkolunk le. Néhány kilométerrel arrébb, a „Tábornak” nevezett cigánynegyed bejáratánál, a kocsma előtt ülünk. Beszélgetőtársaim hatan vannak, de körülöttünk még vannak vagy tizenöten. Mind férfiak. A cigányok a legszegényebbek – 550 család, mintegy 6200 ember él itt. Egy különleges gettó ez. A gyerekeikből élnek, mert munkát nem kapnak. A gyerekek utáni állami támogatás jóval magasabb, mint amit keresnének, ha munkát tudnának szerezni – mesélik.

– Ami kevés munka van, azt nem nekünk adják. De elmenni sem tudunk, mert útlevél nélkül nem lehet utazni. Útlevélre pedig nincs pénzünk. Az orosz időkben jobban éltünk, az új kormány alatt csak süllyedünk. Azt sírjuk vissza, ami nincs. Mi a legnagyobb probléma? Hogy nincs munkánk, nincs fizetésünk. Szeretnénk dolgozni. A lányokat 11 évesen már férjhez adjuk. Még nem is 12 évesek, amikor már szülik az első gyereket. A magyar kormány ad segélyt azoknak, akik iskolába járnak, ezért szülik a gyerekeket a cigányok, mert ebből élnek. Mindig is Tábornak hívták. Itt volt a disznóvásár. Eleinte csak néhány cigány telepedett le. Most már több mint 6200-an élünk itt. Élünk? Nézze meg, hogy néz ki ez a hely! Van városi víz, de olyanok a költségek, hogy nem tudjuk kifizetni. Így még folyóvizünk sincs. A cigányprogramot beígérik, aztán a választások után semmi nem történik. Megígérték, hogy építenek utcát, az építés abbamaradt. 1960-ban egy bicikli árán tudtunk egy tehenet venni. A rendszerváltás után elvesztek a munkalehetőségek. Akkor a városban hét resti volt élő zenével, cigányzenészekkel. Volt tégla- és konzervgyár. Ott is dolgozhattunk. A gyárak is bezártak. 10 évvel ezelőtt I. osztályú focicsapatunk volt – mondja az egyik magyar cigány.

A Máltai Szeretetszolgálat gyűjtését követem. Itt három máltai szervezet összefogására volt szükség. A Máltai Lovagrend a betegek, a szegények segítésére, a hit védelmére jött létre. A Lovagrend gyűjtötte a pénzt az adományokra. Ezen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a beregszászi máltai önkéntesekkel Kárpátalján 15 tonna burgonyát vett, majd a három szervezet képviselői együttesen a beregszászi cigány Tábor előtt minden cigány családnak osztott burgonyát.

Schumiczky András a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntese szervezte meg az utazás időpontját, jelölte ki a résztvevőket, a sajtó képviselőinek meghívását és a beregszászi iroda önkénteseinek a részvételét. Beregszászi irodájuk szervezte meg a segély szétosztását. Van itt raktár, konyha, ahol főznek, majd 16 családnak kerékpáron hordják szét az ebédet. A konyhát, az ellátást bővíteni akarják, hogy naponta 80 rászorulót tudjanak ellátni. A Magyarországon gyűjtött adományok, segélyek eljuttatásában külön problémát jelentett, hogy Ukrajnába külföldről nem szabad élelmiszert bevinni. A vámolási folyamat olyan sokáig tart, hogy az élelmiszerek közben tönkremennek. A szeretetszolgálat ezért vette a burgonyát Kárpátalján, és osztotta ott a beregszászi cigányoknak.

– Nálunk itt magyarok és cigányok között soha nem volt konfliktus. Mi magyar cigányok vagyunk. Csak a magyar rádiót hallgatjuk; akinek van, a magyar tv-t nézi. Valamikor voltak cigányfoglalkozások, vályogvetés, kosárfonás. Vályogvetés nincs, mert nincs, aki a vályogot megvenné tőlünk. Ha kapnánk földet, tudnánk gallyat termelni a kosárfonáshoz. Mi csak olyan munkát végezhetünk, ami nem kell a fehér embernek. Csak néhányunkat veszik fel dolgozni, azokat is csak szemetesnek. Azok ezer hrivnyát, 11 ezer forint körül keresnek havonta. Magukon, magyar segélyezőkön kívül csak a hollandok segítettek. Ők felállítottak egy orvosi rendelőt. Az más kérdés, hogy az orvos megvizsgál bennünket, felírja a receptet, de nincs pénzünk az orvosság kiváltására – folytatta egy másik beregszászi cigány.

Az úgynevezett „nyelvtörvény” kimondja, ha valaki nem beszéli az állam nyelvét, nem kaphat állami hivatalban állást. Kárpátalja lakosságának jelentős százaléka magyar. De hiába magyar, a hivatalokban magyarul nem beszélhetnek. A nyelvtörvény az új ukrán kormány második elfogadott törvénye volt. Az orosz–ukrán konfliktus kitörése után visszavonták a nyelvtörvényt, de akkor már mindenki megszokta. Mi csak magyarul beszélünk, még cigány nyelvünk sincs. Nem tudunk sem ukránul, sem oroszul. Mivel az irodákban, még ha magyarok is dolgoznak, azok csak ukránul beszélhetnek velünk, így hivatalosan mi nem is létezünk – mondja egyikük.

Miért dobálják el a szemetet, miért nincsenek szemeteskosarak, -zsákok, -kukák? Hogy tudnak ilyen körülmények között élni – kérdezem? Ide nem jön be a szemeteskocsi, nem viszik el a szemetet, mert nem tudunk érte fizetni.

Az önkormányzatnál másként ismerjük meg a történetet. Nem takarítják az utcáikat. Sok a vállalkozó, de van, aki terményben, nem pénzben kapja meg a fizetséget. Közmű nincs, mert számlát nem fizetnek. Ha van, nem tudják beosztani a pénzüket. Dáridó, azután kölcsön – extra kamattal. – Az élelmiszernek és a gyógyszernek nagyon felment az ára. Szeretnénk egy szociális kártyarendszert bevezetni. Ebben 70% lenne a támogatás, és 30%-ot a rászorulónak kellene hozzátennie – foglalják össze a Tábori cigányok helyzetét.

A Máltai Szeretetszolgálat már korábban is szervezett segélyosztást, amikor gyógyszereket, kerekesszékeket, vetőbabot, ruhákat gyűjtött, és osztott szét Beregszászon, de ez volt az első alkalom, amikor egy közösség, a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb réteg minden tagjának juttatott. A burgonyaosztó akció a várakozásokon felüli sikerrel, szervezettséggel zajlott le. Köszönet jár ezért a Beregszászi Járási Szervezet munkatársainak és a cigányok vezetőinek is. A máltaiak ezzel az akcióval nemcsak 550 cigány családnak tudtak segítséget nyújtani, hanem azoknak a magyar kistermelőknek is, akiktől a 15 tonna burgonyát felvásárolták egy olyan piaci helyzetben, amikor igencsak nehezen értékesíthető ilyen mennyiségű termény.

Véget ért a burgonyaosztás. A kamion elhajt, kiürül a tér. Csak az egyik oldalán erőlködik néhány 4-5 éves gyerek egy kibelezett gyerekkocsival. A gyerekkocsin két 25 kilós krumplis zsák. Egyik beszélgetőtársam átkiált a gyerekeknek: – Ne told, húzd, pulya! A gyerekek megfordítják a kocsit, ami lassan gurulni kezd. Arcukon átfolyik a boldogság. Lesz mit enni.

Az egyik cigány vezető meghatódva rázza meg a Máltai Lovagrend és a Magyar Szeretetszolgálat képviselőinek kezeit, és mondja: – Köszönjük, testvéreim!