Szólt a zene, messze szálltak a mennyei illatok: a kislángi kolbászkoszorú

Horváth Gellért (szintetizátor, ének) és Juhász József (dob) éppen Koncz Zsuzsa egykori slágerét vezeti elő: „A királyé nem leszek, nem leszek…” Jó ismerőseimet egyik kedvenc szójátékommal fárasztom. – A srácok rosszul tudják a dalszöveget. Úgy van az, hogy „Shakiráé nem leszek, nem leszek…” Ma csak pár falatot ebédelünk, de vagy hússzor! – tréfálkoznak az atyafiak ugyancsak. Az egyik sztárvendég, R. Kárpáti Péter az utolsó 5 kilós húscsomagot is kiosztja; s a másik „celeb”, Domokos Laci megnyitja konyháját, orjalevessel, töltött sült karajjal és hét nyelven beszélő oldalassal készül. Persze a faluebédhez a konyhások is kellően hozzáteszik a magukét. 

– Negyven csapat nevezett, végül harmincöt gárda sorompóba is állt – summázza örömmel Rumpler Tibor polgármester, az újkori hagyományt teremtő kislángi kolbásztöltő-fesztivál ötletgazdája. – Még Veresegyházról is ellátogattak hozzánk! – Jó kedvre és barátságra szövetkeztünk ismét a múlt évi kényszerszünetet követően. Beszélgetnek, szórakoznak a falubeliek és a hozzánk látogatók ilyenkor, terülj, terülj asztalkám mindenhol, s jól fogynak a válogatott itókák is. 

A Kálozi Dugóhúzók még darálják az anyagot, Sárosdot a Kapa Kupa Egyesület tagjai képviselik, Szolga Feriék nemcsak kolbászt, de tarját is sütnek. Viktor Istvánék csapatuknak a keresztségben az Igaz Magyar és Barátai nevet adták, a lepsényi Madarász Szilárd autentikus faragott disznóólját is elhozta. A hamarjában összehívott polgármesteri találkozón Dunkl Gergely, sárosdi és Szücs Norbert, soponyai elöljáró már a zsűrizés szempontjait egyezteti. Az első helyezést végül a Fejér megyei Nővérkék különítménye gyűjtötte be, megelőzve a Popovicsné Terike vezette soponyai csapatot és Majsai László ajkai gárdáját.