Egy tanyasi disznótoron mutatták be kincseiket, erősségeiket a sárszentmiklósi borászok

Tanyasi disznóvágást szervezett a téli hideget egyfelől kihasználva, másfelől annak a meleg vendégszeretet felmutatásával ellensúlyt állítva a minap az egyesület néhány tagja. Gábris Tibor – maga is borász – sárszentmiklósi tanyáján zajlott a rendezvény. Nemcsak barátok, borászok, helybéliek, de a Földesi János-féle médiaválogatott tagjai közül is többen vendégei voltak az egész napos rendezvénynek. Bár a disznó egy korai hajnali órán adta meg magát, az esemény előbb, egy halászlé-vacsorával indult. A disznótor résztvevői maguk is megtapasztalhatták, milyen kincsek rejtőznek – ó, dehogy rejtőznek: ajánlják magukat! – Mezőföld szívében… Nemcsak az itteni borok és pálinkák, de a sültek, a sajtok és az egyéb készítmények is finomak, ínycsiklandók. A falusi turizmus kiváló alapjai lehetnek. 

Amint azt Gábris Tibor házigazda lapunknak elmondta, a Rádi-dűlő pincesorán dolgozó borászok már hosszú évek óta együttműködnek. Januárban vált egységük végképp hivatalossá: ekkor jegyezték be a Szentmiklósi Borkedvelők Egyesületét. Jelenleg egyébként egy híján húsz tagot, borászt számlálnak. Gábris elmondta, szervezetük neve őrzi településük – Sárszentmiklós – nevét. Ismert, a hatvanas évek végén egyesült Sárbogárd és Sárszentmiklós. – Mi azért sárszentmiklósiak vagyunk! – jegyezte meg nem harciasan, de büszkén Gábris Tibor. 

A vidékre jellemző szőlőfajtákról, illetve a belőlük készített borokról szólva elmondta, a vörösborok közül az otelló a legspecifikusabb, emellett jelentékeny a kékfrankos, a zweigelt, s még a kadarka is. A fehérborokra váltva kicsit újra a múlt, a hagyományok kerültek elő: – A régi öregek mindig azt mondták, hogy a vegyes bor az igazi – fogalmazott Gábris Tibor; nos, az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres, a csabagyöngye, a királyleányka egyaránt jól terem errefelé. Vagyis van mivel kísérletezni, van mit egymással házasítani. 

Az elmúlt napokban, január utolsó harmadában Enyingen és Adonyban – ottani borisszák, borászok között – is képviseltették magukat a szentmiklósi borkedvelők. Egymás nemes nedűinek kóstolása, a vélemény- és tapasztalatcsere rendkívül fontos ebben a szakmában. Nem mellesleg: minden hónap első péntekén összejövetelt, gyűlést tart a miklósi társaság, mindig más és más borász a házigazda. Nagy erőkkel szervezik az idei báljukat is, amely február 12-én lesz a Patkó Csárdában. 

A disznótorra visszatérve: Botka István – szintén szervező – elmondta, azért szerveztek nívós lovasbemutatót, hogy vendégeik lássák azt is: nemcsak az Alföldön csodálhatók meg ügyes csikósok, hagyományőrzők, de itt, a Mezőföldön, Sárszentmiklóson is. Forster József hajtotta a felvonuló népi nóniuszfogatot, a hagyományos lőcsös kocsit, Somogyi Ferenc ült mellette a bakon, cifraszűrben. Ifjabb Forster Ferenc, valamint Hallósy Botond ülte meg, majd ültette le a lovakat.