Hatványozott jelentősége van a fiatal generációk számára a házasságnak

Ebben az évben tizenharmadszorra rendezik meg a házasság hetét. A házasság, a megszülető gyermekek révén az élet továbbvitelének szakrális parancsát teljesítjük, az emberiség, azaz e világi életünk fennmaradásának érdekében. 

Ha eltekintünk laicizált társadalmaink úgynevezett polgári házasságkötésétől, egy állami hatóság képviselője előtt kimondott igen-igen vállalkozástól, amit szignóval is hitelesítünk, könnyen beláthatjuk, hogy a házasság hívő emberek esetében egy hármas szövetség egy nő és férfi között az örökkévaló Isten jelenlétében. A „párosság állapota”, hiszen minden meghatározó emberi kapcsolat, mint amilyen a gyermek–anya viszony, eredendően páros jellegű. Egy nő és férfi házassága az embernek a valakihez való tartozás fundamentális vágyából következik. Ha elvétjük, állandó vigasztalást igénylő boldogtalanokká válunk, ha eltaláljuk, az őszinte, örök hűséget ígérő, a boldogulást kereső, a szeretet, a felelősségvállalás és elkötelező odatartozás szeretetkötelékének egész életünkben kitartó formájáról, sikeres választásról, egy boldogító párkapcsolatról beszélhetünk. 

A pozitív pszichológia vagy egészséglélektan az embert egész valójában, tehát holisztikusan szemléli, a fizikai és lelki egészségért felelős tényezőket kutatva és elemezve. Az ember társas lény és kölcsönös egymásrautaltsággal jellemezhető közösségben él azon legfontosabb személyekkel, akikhez kötődik, együtt keresve a szeretet alapú boldogságot, folyamatos, mindennapi problémamegoldó tevékenységek közepette. 

A boldogságnak van egy száraz, szociálpszichológiai tézisekre emlékeztető definíciója, az úgynevezett jóllét meghatározása: a jóllét a teljes, tökéletes fizikai, lelki, szellemi és erkölcsi talapzattal bíró állapot. Nem összetévesztendő az anyagi jólét haszonelvű és pénzcentrikus kívánalmaival. A sokak által ismert Maslow-féle szükségletpiramis egy hierarchikus, szélesebb horizontú, átfogó képet ad a boldogság mibenlétéről. 

A piramis alján az evés, ivás és a szexualitás áll. A tisztán emberspecifikus szintek már a második lépcsőfokon következnek, éspedig az érzelmi és anyagi biztonság, a fizikai védettség, a kiszámíthatósággal együtt. A következő szint a szeretet, a kötődés, a valahová tartozás és a gyengédség óhajtása, melyeket az egymás iránti megértés és a megbocsátás képessége követ. Az utóbbi csak a sértés beismerése és a megkövetés után következhet. A piramis csúcsán az úgynevezett önaktualizáció, tehát az önmegvalósítás ékeskedik. Vagyis az én életemmel a te életedet is szeretettel figyelembe veszem, együtt keresve a kölcsönös boldogítás útjait. Érzelmi, gondozási, nevelési, kötelezettségi és a „mindig egymás mellett lenni” magatartásával. Eleink még tudták, hogy a család, a gyermekvállalás a házasság stabilitásától, a hitből táplálkozó gyermek utáni vágy erejétől, a nők érzelmi biztonságától és egy kielégítő egzisztencia megalapozásától függ. 

Mert kedves fiatal barátaim, mi is olvasható a bibliai tanításokban – kérdezi Csaba testvér. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát ajándékozta neki”, azaz nekünk embereknek. Mert ki volt Jézus? Hát az élő Isten fia, vagyis egy szeretetajándék. Így kell néznetek saját magatokra, házastársatokra és a születendő gyermekekre is. Mindnyájan szeretetajándékok vagyunk. Ha ezt nem tévesztitek szem elől, másképpen, helyesen éltek majd, hogy meg- és fennmaradhassunk. Szent II. János Pál tanítása szerint ne a halál civilizációját, hanem az élet kultúráját hirdessétek, létmódotokkal és mentalitásotokkal, tanúságot téve a normalitás és a keresztény értékrend mellett.