A Börcsök Enikőtől kapott premierajándék ma is a ott csücsül a fehérvári színésznő polcán

A Szabad Színház Székesfehérvár legrégebbi alternatív társulata. A rendszerváltásig a Videoton biztosította működésük feltételeit, később A Szabadművelődés Háza fogadta be a társulatot, amely ekkor vette fel a Szabad Színház nevet. 2014-ben a Basa utca 1. szám alatt álló épületbe költöztek. Nagy Judit 1982 óta a társulat tagja, 1991 óta művészeti vezető. Mint mondta, otthonában a könyvei és az azok között megbújó csecsebecsék a kedvencei. Főleg azok a darabok, amelyekhez valamilyen emlék köti. Ezek közül az egyik legbecsesebb mára ereklyévé vált. Az emlékezetes darabot barátnője, a 2021 januárjában elhunyt Börcsök Enikő színésznő ajándékozta Nagy Juditnak.

– Bába boszit 1987-ben Horgas Béla Álomjátékának premierjére kaptam Enikőtől. A mesejátékot a Vörösmarty Színház Pelikán termében mutattuk be, Adorján Viktor rendezésében. Amikor Viktor felkért a szerepre, és elolvastam a forgatókönyvet, bevallom, nagyon csalódott voltam, mert azt hittem, én leszek Mab királynő, ehelyett Bába, a segítőkész és jó szándékú boszorkány szerepét osztotta rám a rendező. Majdnem vissza is adtam a szerepet, de Enikő – aki Dominót játszotta az előadásban – valahogy beleálmodott engem a szerepbe, és meggyőzött arról, hogy nekem ehhez a szerephez olyan humorom van, hogy az „mindent visz”. Csodák csodájára így is lett – kezdte Nagy Judit. – A palacsintasütős, hóbogyót gyűjtögető, szórakozott boszi a gyerekek kedvence lett, gurultak a nevetéstől amikor feltűntem, és drukkoltak, amikor elkapott a mogorva természetű Gyökér. A premieren az író, Horgas Béla is megjelent. Már alig bírta kivárni, hogy végre felérjek az öltözőből az első emeleti fogadásra, és gratulálhasson. Nekem azonban olyan bonyolult volt a sminkem és a jelmezem, hogy legutoljára lettem készen. Amikor felértem, izgatottan kérdezte, jön-e már a boszi, mert őrá vár itt evvel a pezsgővel. Mondtam, hogy én vagyok az a boszi. Horgas nagyon meglepődött, mert egy teljesen más alkatra, karakterre számított, ezért még nagyobb dicséretet kaptam tőle. Így aztán számomra még édesebb lett a siker. A premierre Enikő emlékül megformálta ezt a szeretnivaló kis boszit, hogy soha el ne felejtsem, a legképtelenebb helyzetből is lehet csodákat varázsolni. Bába boszi azóta is a könyvek között csücsül, Enikő ahányszor csak meglátogatott, mindig ellenőrizte, hogy jól van-e, megvan-e még.

A szintén művészethez köthető, szívéhez közel álló tárgy nemcsak a Szabad Színház, de az egész helyi közművelődés ereklyéje, ez pedig nem más, mint a Tóth László Emlékfal, amely A Szabadművelődés Házában – mai nevén Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központban – található.

– Tóth László az intézmény egykori igazgatója, valamint az idén 30 éves SZÍN-TÉR Egyesület alapító tagja és haláláig titkára, legendás közművelődési szakember volt, aki rajongott a színházért. „Pót Laci” – ahogy a gyerekek hívták – idén lenne 70 éves. Közművelődési munkásságát, megbecsültségét mi sem bizonyítja jobban, mint az az Emlékfal, amelyet pályatársai, tisztelői, tanítványai hoztak létre egy emlékműsort követően – beszélt a különleges alkotásról a Szabad Színház művészeti vezetője.

A Tóth László Emlékfal azóta a helyi közművelődés szentélye, kulturális ereklyéje lett. Az előtte található kis asztalokhoz ülve megidéződik Tóth László szellemisége, színházi tanításai, bölcsességei. Nagy Judit kötetében a közösségi emlékezet szép példájaként, a városi kultúra szimbolikus tőke­elemeként említi az emlékfalat.

– Ha majd újra bemehetünk a Kulturális Központba, gyertyát gyújtunk az emlékfal előtt, és felidézzük Pót Laci legjobb aranyköpéseit – zárta a beszélgetést Nagy Judit.