2021.01.31. 18:35
A válást követő együttélésnek nem szükséges pokolnak lennie
Van úgy, hogy egy válás után az egykori házastársak kényszerűségből továbbra is együtt laknak. A helyzet egyáltalán nem könnyű, de a muszáj nagy úr. Az Életmódi arról kérdezte a pszichológust, vannak-e bevált, jó gyakorlatok és hogyan élhető túl a helyzet?
Veszekedés helyett kössünk megegyezést a legapróbb részletekig kiterjedően
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap
Ahogy arról korábban írtunk, hazánkban sem régi hagyománya, sem – nevezzük így – kultúrája sincs a válásnak. Ennek következtében ritkán beszélhetünk „sikeres” válásról. A válás soha nem egyik napról a másikra következik be, hanem egy – több szinten végbemenő – folyamat végeredménye.
– Ahhoz, hogy képesek legyünk normálisan, türelmesen, a másik fél, az esetleges közös gyerekek és a saját érdekeinknek megfelelően elválni, több szinten is le kell zárni a kapcsolatot – fogalmazta meg Ulicza Henriette szakpszichológus. Ezek pedig az érzelmi, az intim, a szülői – közös gyerekek esetén ez nem zárható le –, a gazdasági, a jogi, a szociális – barátokhoz, családtagokhoz fűződő viszony – és a pszichés szint. Utóbbi nem az érzelmeket jelenti, hanem azt, hogyan éli meg valaki a válást. A válásnak akkor kellene megtörténnie, amikor ezeket a szinteket az érintettek le tudták zárni és a kapcsolat nyugvópontra jutott. Ez ugyanis a kompromisszumkészség legfőbb alapja.
– A válás utáni kényszerű együttélés akkor lehet sikeres, ha már nincsenek tomboló érzelmek, a felek képesek szabályokat lefektetni és egyezséget kötni. Egyébként csak harcok és kínkeserves szenvedés várható egy ilyen helyzetben – tette hozzá a pszichológus.
Szerencsés esetben elég nagy a ház ahhoz, hogy a két ember jól elkülönülő életteret alakítson ki magának. Ám jóval nehezebb ezt megoldani egy panellakásban, de némi kreativitással lehetséges, sőt kényszerű együttélés esetén mindenképpen javasolt ezt megtenni. Ezzel együtt fontos megállapodni abban is, hogy ki mikor használja a közös tereket – fürdőszobát, konyhát, és így tovább.
– Ha sikerült nyugvópontra juttatni a kapcsolatot, az együttélésnek nem kell feltétlenül pokolnak lennie. Ha belegondolunk abba, hogy életünkben hányszor és milyen helyzetekben kellett alkalmazkodnunk – kollégium, katonaság, munkahely – rájövünk, hogy ugyanazokat a kompromisszumokat kell ebben a helyzetben is megkötnünk – mondta a szakember, aki azt is hangsúlyozta, fontos az is, hogy ne kezdjünk játszmákba, például ne dugjuk el a másik leveleit, vagy ne tartsunk vissza olyan információkat, amelyek mind a két felet érintik. Hasznos megállapodni az otthoni munkák, illetve a költségek elosztásában is, amire akár valamilyen szerződést is köthetünk egymással. A lényeg, hogy egyik fél se érezze becsapva magát amiatt, hogy többet tesz a ház, a kert, vagy a rend és tisztaság fenntartásáért. Megoldás lehet erre mondjuk az, hogy aki kevesebb feladatot végez otthon, az nagyobb részt vállal az anyagi terhekből. Bármilyen furcsa, de a legkisebb részletekbe menő, precíz megegyezés rengeteget segít a későbbi konfliktusok elkerülésében.
– A válás utáni közös életet újból fel kell építeni, hiszen a kényszerű együttélésben a két ember már másik minőségben van jelen, az életet nem élhetik tovább úgy, mint annak előtte. Ami a házasságban természetes volt – például hogy a feleség főz, mosogat –, az már nem egyértelmű a kapcsolat megváltozása után – hangsúlyozta Ulicza Henriette.
Kardinális kérdés a válás utáni új kapcsolatok kezelése. Egy szűk élettérbe nem javasolt bevinni egy új embert, ha viszont nincs más megoldás, csakis a másik beleegyezésével tegyük ezt és fogadjuk el, ha a volt házastársunknak ez nem fér bele! És persze, alapvető kérdés a közös gyerekek helyzete is: soha, semmilyen módon ne vonjuk be őket a válás miatti játszmáinkba, ne kényszerítsük őket arra, hogy lavírozzanak a két szülő között, vagy hogy valamelyik mellett foglaljanak állást. Alaposan gondoljuk meg, mit mondunk nekik a volt házastársunkról, véletlenül se degradáljuk a másik szülőt! Nem könnyű!
A legideálisabb persze az, ha a válás kimondása után az életközösséget is meg tudjuk szüntetni és külön lakásban folytathatja mindenki a maga életét. De ha az élet másként hozta, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a legtöbbet hozzák ki a helyzetből! Az új, közös élet megalkotásához szabályok kellenek, amiket aztán be is kell tartani. Ehhez pedig magas fokú szabályozókészségre, alapos önismeretre, önreflexióra – saját maguk kívülről történő ellenőrzésére – és bizonyos fokú nagyvonalúságra is szükségük lesz.