"Azt hittem, én irányítok"

2020.02.18. 17:30

Drogfüggő volt, ma másokon segít Bozóki Vilmos

Bozóki Vilmos 29 éves korára megjárta a mélységeket és a magaslatokat is. Nagyjából tíz évig volt drogfüggő. Hatodik éve tiszta és most minden erejével azon dolgozik, hogy másokon segítsen.

Héjj Vivien

Ki valójában Bozóki Vilmos?

– Egy ugyanannyi negatív és pozitív tulajdonsággal felruházott, felépülésben lévő függő. Nagyon lobbanékony vagyok. Feladatkereső, kapcsolatteremtő, célokat kitűző, falon átmenő típus. Ez a munkámban is meglátszik, azok az én feladataim, amik után menni kell, kapcsolatot kell teremteni, ahol beszélni kell. Ez abból a szempontból pozitív is, hogy rám lehet bízni bármilyen feladatot, mert tudják, megcsinálom, ellenben képes vagyok nagyon túlvállalni és kimeríteni magam. Ez a felépülésben lévő szenvedélybeteg énemnek nem tesz jót, hiszen egy felépülő függőnek figyelnie kell az egyensúlyra. Én ezt az egyensúlyt nehezen találom meg. A szerhasználatom is a pörgésre épült fel, a speed, a kokain, a kristály, ezek mind nagyon stimuláns szerek. A fű, a heroin és a hallucinogének sosem jöttek be, nem szerettem sosem belassulni. Mi­után leálltam és elkezdődött a normális életem, ez akkor is megmutatkozott. Én ilyen vagyok, ebből kell építkeznem.

Saját magadat többször hatványozottan hátrányos helyzetűként definiáltad. Mit jelent ez?

– Örökbe fogadott gyerek vagyok, az örökbe fogadó családomból csonka család lett elvált szülőkkel, ahol az apuka alkoholista, az anyuka struccpolitikát űző nő. Az új apuka szintén alkoholista, családon belüli erőszakot alkalmazó. A verést ne úgy gondold, hogy egy-két pofon, hanem tényleg ököllel, vascsővel, kiszárított rózsafával, gyakorlatilag bármivel. 14 évesen eljöttem otthonról, eldöntöttem, bűnöző akarok lenni. Loptam, csaltam, hazudtam. Ha megkérdezik, 14 évesen miért kezdtem el drogozni, azt szoktam mondani – hozzáteszem, én nem akarok senkire semmit fogni, ehhez én kellettem a legjobban –, hogy bennem egy extra lázadás és bosszúvágy volt. Ekkor rettentően sok embert bántottam lelkileg, fizikailag, anyagilag is. Anyukámmal mára nagyon jó viszonyunk lett. Ő is megbánta a bűneit és én is megbántam, amit vele tettem. Soha nem emeltem rá kezet, de lelkileg és anyagilag nagyon sokat bántottam őt. Aztán 16 évesen a játékgépek világa is bekapcsolódott az életembe. Eleinte sokat nyertem, végül rengeteget buktam. Körülbelül két lakás árát eljátszottam, és nagyjából ilyen értékű kábítószert nyomtam be a szervezetembe is a mintegy tíz évig tartó függőségem alatt.

Hatodik éve tiszta Bozóki Vilmos, aki tudja, egy szenvedélybeteg szenvedélybeteg marad élete végéig
Fotó: Nagy Nobert / Fejér Megyei Hírlap

Mikor jött el a változtatás ideje?

– Egy igazi csöves, utcára kikerült narkós lettem, de nem ismertem be magamnak, hogy drogfüggő vagyok, végig abban a tudatban voltam, hogy én irányítok. 2014 októberében szakadó esőben ültem a nyolcadik kerületben hajnalban, vártam a dílert, és elsétált mellettem egy fiatalokból álló társaság, velem egyidősek lehettek. Hallottam, ahogy beszélgettek az egyetemi dolgaikról és jött egy gondolat, hogy nekem is ezt kellene csinálnom. Ehelyett ott gubbasztottam a padon és vártam a dílert. Felálltam és elindultam, hogy akkor én most abbahagyom, de végül visszamentem, mert szükségem volt a szerre. Természetesen megvettem az anyagot, elhasználtam, túlvágtam magam. Bekerültem a kórházba, ahol mondták, hogy le kéne állnom, mert függő vagyok. Én ezt még akkor sem akartam elhinni. Végül lementünk a rehabra. Nagyon sokat dolgoztam magamon, és körülbelül 11 hónap után önszántamból jöttem el. Hatodik éve vagyok tiszta.

Hogyan jött az életedbe a szociális munka?

– Nem tudtam, hogy szociális munkás akarok lenni, de azt igen, hogy szívesen segítenék felépülő függőknek, beszélgetnék velük. Aztán jött a lehetőség, hogy költözzek Fehérvárra. Rá kellett jönnöm, a cukorbetegségem miatt a fizikai munkát már nem bírom. Ekkor ajánlotta fel Gönczi Gábor, hogy dolgozzak az Egészségdokk Alapítványnál. Eleinte takarítottam, kávét főztem, néha elmentem prevenciókra. Közben elkezdtem iskolába járni, elvégeztem különböző képzéseket is. Nagyon sokat tanultam a főnökeimtől és a kollégáimtól. Jelenleg többek között eltereléseket végzek és prevenciókat tartok.

Van példaképed, akire felnézel?

– Édesanyám, akinek erejét csodálom, tisztelem. Kolléganőmmel, Regivel, teljes szimbiózisban vagyunk, rengeteg tulajdonságát nagyra tartom. A főnököm életútját tisztelem, szeretem és ide tartozik a testvérem is. Tőlük tanultam a legtöbbet.

Van egy alapítványod is, ha jól tudom.

– Igen, ez a Velünk a Családodért Alapítvány. Hasonló tevékenységeket szeretnénk végezni szakemberek segítségével, mint az Egészségdokk. Az alapítvány jelenleg egy éve működik, próbálunk pályázatokat beadni és előrelépni. De ne kérdezd, hogy hol leszek húsz év múlva, mert lehet, hogy holnap visszaesek.

Komolyan gondolod, hogy vissza tudnál esni?

– Persze. Aki mást mond felépülő függőként, az hazudik. Ma biztosan józan leszek, holnap megcsúszhatok. Ez egész életemben így lesz. Egy szenvedélybeteg nem gyógyul meg, szenvedélybeteg marad élete végéig.

Mi motivál a mindennapokban arra, hogy ne ess vissza?

– A feladataim, a megszerzett kapcsolataim, a barátaim és az önmagam iránt érzett tisztelet motivál. A környezetem minden tekintetben támogat. Szeretem az életemet, nem cserélnék senkivel.

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget