Kodály: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható”

Nincs külön „zenei agyunk”, amely csak a zenei képességek­ért lenne felelős. A zene létrehozását és feldolgozását több agyterület végzi, melyek elsősorban más feladatok ellátásáért felelnek. Ám mivel a zene által aktiválódnak és képesek fejlődni ezek az agyterületek, így egyéb képességeket is kedvezően befolyásol az ének, a muzsika. A zenei tevékenységek maradandó változásokat idéznek elő a fiatal idegrendszerben anatómiai és élettani szinten, s közvetve a kognitív funkciók fejlődésére is hatást gyakorolnak. A zenészeknek nagyobb a zenei hangokat és a nyelvet feldolgozó agyterülete, mely egyben az egyik beszédközpont is. A zenetanulás tehát hozzájárul, hogy jobban tudjuk kifejezni magunkat, pontosabban emlékezzünk, és könnyebben sajátítsunk el idegen nyelveket. Az éneklésben ugyanakkor fontos szerepe van a megfelelő légzéstechnikának, ami a relaxációs módszerek alapja is. Az éneklés így segít a stresszoldásban is.

A sort még lehetne folytatni, de inkább összegezzünk mindjárt az elején, hogy aztán gyakorlati tapasztalatokkal támasszuk alá a leírtakat. A zenetanulás előnyösen hat a figyelmünkre, koncentrációnkra, memóriánkra, kommunikációnkra, kifejezőképességünkre, logikánkra, téri tájékozódásunkra, mozgáskoordinációnkra, idegen nyelvek tanulására és matematikai képességeinkre. A zenei képzés továbbá növeli a kreativitásunkat, problémamegoldó- és alkalmazkodóképességünket, önbecsülésünket, belső kontrollunkat és emocionális érzékenységünket. A zenét tanulók ráadásul empatikusabbak, toleránsabbak és befogadóbbak is zenét nem tanuló társaiknál.

A téma kapcsán ellátogattam a fehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolába, ahol a 10. osztályosok és Feke Mariann énektanár, karnagy volt a segítségemre. „Képtelen vagyok elképzelni az életemet úgy, hogy legalább egyszer ne fakadjak dalra egy átlagos napon”, írta az egyik diák arról, mit jelent neki a zene, az éneklés. Másikuk így fogalmazott: „Mindig van egy zene, egy dal, ami ellazítja, kikapcsolja az embert. A zene olyan, mint egy finom csoki.” Így utalt rá, hogy az éneklés is boldogsághormonokat szabadít fel a szervezetben.

– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pontosan a zene fejlődésben betöltött szerepe miatt hirdette meg 2015 nyarán a mindennapos éneklés or­szágos iskolai programját. És ugyan az énekórák száma nem nőtt – hiszen a diákok így is eléggé leterheltek az iskolában – de a program fontosságát mutatja, hogy támogatják az iskolai kórusokat – mondta el Feke Mariann, aki a fentebb leírtak megerősítéseként Freund Tamás neurobiológusra hivatkozott, aki szintén hangsúlyozza a zene, az éneklés szerepét.

– Az ének és a tánc nálam összefügg, ráadásul mind a kettőben benne van annak a lehetősége, hogy az ember belefeledkezzen, feloldódjon a dallamban, a ritmusban. A kórusban való éneklés megtanítja a gyerekeknek a csoportmunkát, az egymásra való odafigyelést és kiváló közösségformáló erővel bír – magyarázta a tanárnő, aki azt is megerősítette, hogy ezeknek a tanulóknak az éneknek, a zenetanulásnak és a szerepléseknek köszönhetően a kiállásuk, a kommunikációs készségük, a matematikai, valamit az idegennyelv-tanulási képességük láthatóan jobb. Ráadásul jóval nyitottabbak is.

Énekelni márpedig bármikor el lehet kezdeni, akár otthon a fürdőkádban, akár egy hozzánk közel eső amatőr, vagy nyugdíjas kórusban, ahol ráadásul társaságot nyújt és közös élményeket kínál. Ezek pedig, mint tudjuk, szintén jót tesznek a léleknek, az egészségnek.