2018.03.24. 11:00
Kardiológust kérdeztünk a rehabilitáció fontosságáról – Sportolni kötelező!
Vannak közöttünk olyanok, még a kardiológiai beavatkozásokon átesettek között is, akik nem tudják, melyik oldalon van a szívük, nem tudják, mit jelent az a szó, hogy szénhidrát, és úgy hiszik, hogy szívműtét után tilos a sport. Tényleg így van ez?
Boznánsky Petra főorvos kardiológusként a szívinfarktuson átesettek, illetve a különböző érbetegségekben szenvedők rehabilitációjának fontoságáról beszélt lapunknak
Fotó: Fehér Gábor/ Fejér Megyei Hírlap
A Székesfehérvári Szív Egyesület múlt heti taggyűlésén értük el Boznánsky Petra főorvost, aki kardiológusként a szívinfarktuson átesettek, illetve a különböző érbetegségekben szenvedők rehabilitációjának fontosságáról beszélt. Még csak fogalmaztuk az első kérdést, amikor ő már bele is kezdett:
- Mozogni kell, ez nagyon fontos! Azok a fekvőbetegek, akiknek régen azt mondták, hogy nem lehet fölkelni, mert olyan súlyos állapotban van a szívük, hogy szinte nem is ver, csak verdes, azok nekilátnak biciklizni, és rohamosan javul az állapotuk, és egy-kettőre hazamehetnek. Tévhit, hogy nem lehet mozogni, de kontroll az kell, az infarktustornához kell a kontroll és kell a képzett gyógytornász is, aki tudja, meddig mehet fel a vérnyomás, meddig emelkedhet a pulzus. Nagyon jó lenne, ha egy szív-esemény után mindenki átesne egy rehabilitáción, ahol mindennap részesülhetne a szükséges életmód-tanácsadásban és a gyógytornában – mondta.
- Hol érhető el a megyében kardiológiai rehabilitáció?
- Móron van, már négy éve működik, de nem sokan tudnak róla, pedig a résztvevők éppen olyan színvonalú szolgáltatást kapnak, mint a füredi vagy a többi ismertebb intézményben. Innentől hetente egyszer pedig a Szív Egyesület tagjainak itt Székesfehérváron, a Seregélyesi úton is rendelkezésére állok. Csak ismételni tudom: mivel a hazai halálozások fele szív- és érrendszeri betegségek miatt következik be, rendkívül nagy jelentőségű a megelőző és a rehabilitációs munka. Rengeteget lehetne tenni, ugyanis az infarktusregiszter és a rehabilitációs regiszter egybevetéséből feketén-fehéren kiderül: az infarktusosok mindössze 10 százaléka kerül rehabilitációra.
Fotós: Fehér Gábor/ Fejér Megyei Hírlap
- A szíveseményen átesettek jelenleg hogyan értesülhetnek, tájékozódhatnak a rehabilitáció lehetőségéről?
- Az intézményekben szórólapokat helyeztünk el, és a szakorvosok is informálják a kezeltjeiket és az intézményekből távozókat. De igazából manapság már egyre ritkábban beszélhetünk olyan infarktusokról, mint régen. Ma bekerül valaki, megtágítják az eret vagy kinyitják, és a páciensnek esetleg már egy óra múlva semmi panasza sincs. Úgy érzi, ismét minden rendben van, mintha nem is történt volna semmi – és ez a baj, ez a csalóka, megtévesztő érzés. Ismét egészségesnek érzik magukat, miközben utógondozásra, rehabilitációra szorulnának. Életmódváltás nélkül az orvosi beavatkozás ez esetben nem hoz tartós eredményt.
- Ön szerint milyen sürgető tennivalóink lennének a rehabilitációs kultúra fejlesztésében?
- Jelenleg Móron 25 ágy van, de kéne legalább még egyszer ennyi. Ezzel párhuzamosan ügyelni kell arra, hogy a sztenteseket, akiket megtágítottak, fölösleges három hétre bekényszeríteni a kórházi ágyakra. Nekik teljesen megfelelő lehet az ambuláns rehabilitáció is. Elég, ha napi rendszerességgel bejárnak, reggel meghallgatják a dietetikus tanácsait, aztán a pszichológussal relaxációs technikákat tanulnak, majd részt vesznek a szükséges gyógytornán. Erősíteni kell az olyan egyesületek szerepét, mint például a Székesfehérvári Szív Egyesület. Ők is sokakat érhetnek el fontos információkkal. Amit még ki kell emelni, az az oktatás, tájékoztatás szerepe. Vannak olyan betegek, akik nem tudják, melyik oldalon van a szívük. Vannak, akik nem tudják, mi az a szénhidrát, mi az, hogy fehérje, meg zsír.
