Nem veszünk már zsákbamacskát

Szeptember elsejétől „jelölni „kell a burgonyát, azaz a forgalmazóknak, kereskedőknek – a piaci és utcai árusoknak is – fel kell tüntetniük annak származási helyét, fajtáját, főzési típusát. Bár a megvalósításra négy hónap türelmi időt kaptak, a székesfehérvári piacon és az út menti árusoknál szerzett tapasztalatink szerint, eddig kevesen tettek csak eleget az előírásnak.

A májusban megjelent minisztériumi szabályozás egyebek között arról is rendelkezik, hogy milyen minőségű burgonya hozható forgalomba. Ha az előírást betartják, mostantól kizárólag ép, a fajtájára jellemző megjelenésű, tiszta, egészséges, sérülésektől, vágás- és harapásnyomoktól, valamint barna foltoktól mentes krumpli kerülhet a bevásárló kosarunkba. Nem veszünk többé „zsákba macskát" sem, mivel a csomagokban csak azonos eredetű és színű, megközelítően egyforma méretű és azonos minőségű gumók lesznek. Továbbá nincs többé „meglepetés" a nem megfelelő típusválasztás miatt sem, azaz nem fő szét a salátának szánt krumpli, s igazi hasábburgonya, nem pedig valami sült törmelékszerűség kerül a család asztalára. A rendelet értelmében ugyanis a csomagoláson, vagy a lédig termék esetén mellette, jól láthatóan és olvashatóan fel kell tüntetni, hogy étkezési, vagy újburgonyáról van-e szó, s ami nagy segítség a házi asszonyoknak, jelölni kell a burgonya főzési típusát is. Az utóbbit az adott fajtáknak megfelelően három kategóriába sorolták. Az A típusú, nem szétfövő fajta, salátának való, a B típusú, kissé szétfövő fajtát főzésre, a szétfövő, C kategóriást pedig sütésre ajánlják.

Itt egyelőre kézzel írva tüntették fel a krumpli főzési típusát. Fotó: Borbély Béla

Tapasztalatunk szerint a hiper- és szupermarketekben nincs gond a jelöléssel, a csomagoláson minden előírt adatot feltüntetnek, s hellyel-közzel a zöldségboltokban is eleget tesznek a rendeletnek. A piaci, valamint az út menti, utcai árusok azonban vagy nem ismerik az új szabályozást, – amiben azért kételkedem- vagy „elfeledkeznek" a betartásáról. Legalábbis erre lehet következtetni a város több pontján, illetve a székesfehérvári piacon tapasztaltakból. A piaci standokon azt, hogy magyar termékről van szó, mindenütt feltüntették a burgonyakupacok mellett, de a fajta jelölés a legtöbb árusítóhelyen már „nem fért rá" a cetlikre. Volt azért persze pozitív példa is. Lakatos Zoltánné Balatoni rózsakrumplija mellett a származási hely mellett megjelölték a típusra jellemző tulajdonságokat is, mégpedig jókora piros betűkkel, hogy az idősebb vásárlóknak se okozzon gondot az elolvasása. Az öreghegyi őstermelő elmondta: ő már évek óta használja a jelölést, sőt, ha a vevő igényli, tanácsot is ad, hogy az általa termelt fajták közül melyiket, milyen ételhez célszerű használni. Találtunk egy másik standot is, ahol, mint a kedves eladó hölgytől megtudtuk, már elsején kitettek egy kézzel írott cédulát a főzési típusok megjelölésével. „Mívesebb" ismertető készítésére egyelőre nem volt idejük, mert kevesen vannak, s sok a munkájuk, de a jelenlegi megoldást nem tekintik véglegesnek.

S mi a helyzet az út menti, utcai árusoknál? A méretes „buris" zsákokon jobb esetben az árcédula fityeg, a mellettük ücsörgő árusok pedig – legalábbis azok, akiket megkérdeztünk – állították, „nem is hallottak" a rendeletről. Lehetséges volna?