Gazdaság

2012.03.21. 11:10

Génvadászok, metszőollóval

Vértesacsa - Hosszúnyelű metszőollóval, s gondosan vezetett listával járta a község utcáit egy kis csapat a hosszú hétvégén. Göcsörtös, öreg gyümölcsfákról vágtak hajtásokat, hogy a Föngyöst helyben honos fajtákkal ültessék tele.

Zsohár Melinda

Körte, alma, szilva, kajszi, dió, cseresznye, sorolták a vértesacsai udvarokban, kertekben a gazdák, mit teremnek a megbecsült vén fák hatvan-nyolcvan-száz esztendeje. Túlélték az időjárási viszontagságokat, a gombafertőzéseket, a behurcolt növénybetegségeket ezek a fák, noha nem permetezték, jószerivel nem is gondozták őket. Mégis teremnek: piros, kicsi, elálló almát, rétesalmát, pogácsa almát, nyakas körtét, zöld, télen a kamrában beérő körtét, s persze pálinkának kitűnő gyümölcsöt, szilvát, miegymást. Naspolyát is találtak, e különös és manapság igen ritka téli csemegét, s papírhéjú diót és mézédes lekvárnak való barackot.

- A helyi újságban, szórólapokon hirdettük meg, hogy helyben honos gyümölcsfákat keresünk, mert a Föngyösben kertet telepítünk az „ivadékaikból” - magyarázza Bognár Sándor és felesége, Irén. A család elkötelezett hagyományőrző, az agrármérnök családfő nyaranta baranta-tábort, telente kukoricafosztást rendez terciáján, lovasíjászatot szervez, néprajzost hív, táltos dobost, lovakat tart, minden fontos neki, ami tradíció, ősi szokás. Felesége diplomás asztrológusként keresi az égi és földi kapcsolatokat, s mindketten úgy vélik, hogy egy ősfákból ifjított gyümölcsöskert akár szakrális hely is lehet Ez a lírai része a génvadászatnak, ahogy féltudományosan mondhatnánk. A szakszerűséget Becse Ildikó kertészmérnök, tájépítész jelenti, aki szigorúan veszi szemügyre a még alig-alig rügyező fákat, s mutatja Sándornak és segédjének, a kilencgyermekes Matus Lászlónak, hogy melyik hajtás lesz a jó. Vadalanyokba oltják ezután a vesszőcskéket, s a megeredt csemetéket ültetik el a Föngyös nevű részen fekvő Bognárék. Vértesacsa Alcsút felőli végén fekszik ez a terület, a szőlődombok, présházak között. Kinézték már egy ideje.

- Nem tudjuk, milyen fajta, csak azt, hogy finom, fehér bélű körte – mondja Gönczi Béla tornácos háza udvarán. A tősgyökeres Mészáros Gyuláné Seregi Erzsike az első belépő a portákra, őt mindenki ismeri, 1967-től dolgozik első és egyetlen munkahelyén, a Vértesacsai Agrárszövetkezetnél. - Úgy számoltuk, nyolcvanhét esztendős a fa – teszi hozzá Gönczi Béla, ezen mosolyognak. Pontosan egyik vén fának sem tudja senki a korát, hiszen a legöregebb acsaiak is többnyire már termőként emlékeznek rájuk. Mint a matyóföldről idekerült 84 éves Márton Jánosné, Bözsi néni, akinek példás rendben tartott portáján a „nem elálló, sárgán érő, nyakas körtét” termő fájáról veszik a Föngyös-kertbe szánt oltani való ágacskákat. Tóth Jánosnénál naspolyát lelnek, de olyan almát is találnak nála, amelyiknek a terméséből most, márciusban is finom, hibátlan darabokat hoz elő Erzsike néni a kamrából. A fiatal Takács Györgyéknél viharvert öreg cseresznyefa az ősi gént hordozó fajta, a törzse kettényílt, de terem koranyáron, rendületlenül, ebből is menekítenek „örökítő anyagot”.

Manapság a génmódosított növényeken folyik a vita a tudományos világban, s a laikusok között is. Bognár Sándorék egyszerűen megkeresik a hírmondónak megmaradt ősi fajtákat, mert ezeket nem kell kemikáliákkal kezelni, hogy eltűrjék az időjárási és a növénybetegségekből eredő viszontagságokat. Eddig is kibírták. A leendő kertbe a Kárpát-medencei gyógynövényekből is összeállítanak egy kis ültetvényt, amelyek népvándorlás kori motívumokat adnak majd ki színeikből. De ez a következő terv, először a gyümölcsoltás van soron. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával kezdődően.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!