Őrizzük meg a kincsünket: a talajban lévő vizet!

– Mezőfalva térségében a múlt év utolsó negyedében 78,4 milliméter csapadék hullott, idén az első negyedévet tekintve még kevesebb, 49,9 milliméter. Ez fél év alatt kevesebb, mint 130 milliméter! – fejtette ki lapunknak Zászlós Tibor, a Mezőfalvai Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója.

Amennyiben a csapadékmennyiség tartósan 300 milliméter alatti, az adott területet sivatagnak lehet minősíteni. Az aggódás kifejezés használata tehát nem erőltetett.

Az előző évek csapadékmennyisége abszolút átlagban rendben van, kevesebbszer hull csapadék, de az intenzitása nő. A szélsőséges viszonyok a riasztóak – folytatta az agrárs zakember. Így is, úgy is.

Az aszályra fel lehet készülni, méghozzá öntözéssel!

A kormányzati akarat erős, a Nemzeti öntözési program intézkedések sorát vetíti előre, generális változásokat hoz, de mindez optimális esetben is éveket jelent – húzta alá a vezérigazgató. Addig is, amíg az öntözés napi gyakorlattá válik, vizsgálni kell, hogy mivel tudunk felelősen sáfárkodni.

– Nagyon fontos a talaj talajvízmegőrző képességének megtartása, a vízmegőrzéses talajművelési technikák alkalmazása – tette hozzá Zászlós Tibor, már a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős alelnökének minőségében.

A következőkben azután adatokat citált. Jelenleg országosan az öntözött földterület nagysága átlagosan 70-80 ezer hektár, ha erre 90 milliméter mennyiséget öntözünk, ez 0,063 köbkilométert tesz ki. Amennyiben az összességében 4 millió 600 ezer hektár szántóterületen – ilyen időben, amikor nincs csapadék és fújnak a szelek – nem zárjuk le megfelelően a talajt hantos, rögös szántással, simán elillan 20 milliméter csapadék hektároként. Beszorozva mindez 0,92 köbkilométert jelent. Tehát az öntözött területek 15-szöröse az a vízmennyiség, amit a szelek szárnyán elengedünk. Nemtörődömségből, tudatlanságból? Összehasonlításképpen: ez a Balaton vízmennyiségének csaknem fele, a Velencei-tónak pedig 15-szöröse.

– Ha belegondolunk, óriási mennyiség – hangsúlyozta a kamarai alelnök –, viszont gondoskodó agrotechnikát alkalmazva orvosolni lehet a problémát. Nem másra kell gondolni, csak arra, hogy mélytalajlazítást is végezzek, hogy le tudjon szivárogni a kellő mélységbe az éltető víz. Odafigyelve a talaj morzsalékosságára, a szervesanyag-utánpótlásra, hogy nyáron azonnal hántsak és takarjak, ha mással nem is, szalmaszecskával. Hogy ne száradjon ki a föld, fenntartva a biológiai egyensúlyt, megtartva a baktériumokat, mert azoknak nedvesség kell, és akkor elvégzik áldásos munkájukat.

– Amint annak idején Kleininger professzor mondta: vannak, akik a föld szeretetét szavakban, de legalábbis annak birtoklásvágyában fejezik ki, nem pedig a föld okszerű művelésében és tápanyaggal történő feltöltésében. Magam úgy szoktam fogalmazni: aki hanyagságból vagy lustaságból elengedi a talajból a vizet, nem birtokolja, hanem bitorolja a földet, és nem érdemli meg a gazda megnevezést – az agrárszakember nem kertelt. – A gazda kifejezés nem lehet szitokszó, mert az igazi gazda műveli a földjét, védi a természetet, és egyúttal megőrzi természeti kincsünket az utódoknak.

Az agrárkamara országos alelnöke még egy adatsort említett: hazánkba a bejövő vizeken évente 114 köbkilométer víz érkezik, és 120 köbkilométer megy ki. Pillanatnyilag 58 köbkilométer az, ami csapadékban lehull, és körülbelül 52 köbkilométernyi a vízfelvétel, a növények párolgása és egyebek. Vagyis 6 köbkilométert „simán” elengedünk, ami ott van, csak nem figyelünk rá.

– Tudatosság és átgondoltság kell, újfajta rendszerszemlélet – tette hozzá végül Zászlós Tibor. – És jó gazda, mert az ősi szellemiség ott van minden rögben. Meg kell őrizni a tudást, a föld szeretetét, és tovább adni az eljövendő nemzedéknek! Nem tönkretenni azt, amit magunk is úgy kaptunk…