Budai lányból kecskesajtkészítő

Haszonállattartást folytat Hammangné Tombor Ágnes - hobbiból, vagy mondjuk úgy, állatszeretetből. A tabajdi portán igen jó dolga van a mintegy harminc kecskének, mert az istállóból szabadon járnak ki-be, még a szomszéd udvarba is átjárhatnak legelészni. Szelídek, meg-megrángatják a vendég kabátujját egy kis simogatásért. Szarvasak és szarvatlanok, fehérek és tarkák, a nagyok csak emsék, a bakot alkalomadtán hozatja el a gazdasszony, ha elérkezettnek látja az időt rá. A kisgidák a sorukat várják, hogy eladják-e őket, vagy tenyésztésbe fogják. Igen kis tételben kecskesajtot és tejet árusít gazdájuk, beszerezte a tevékenységhez szükséges valamennyi engedélyt és igazolást.

- Úgy szoktam mondani, hogy genetikailag paraszt vagyok - magyarázza Tombor Ágnes, a tősgyökeres budai lány. - Édesapám az 1932-es gazdasági válság idején szegődött a fővárosba Csökölyről, s ipari munkássá lett. Én tízéves koromig falut sem láttam, de sok mesét hallottam az édesapámtól a vidékről, s mindig szerettem az állatokat. Budaiként akartam mezőgazdasági szakközépiskolában tanulni, de nem engedték, francia tagozatos gimnáziumba írattak, majd a női szabó mesterséget is kitanultam - meséli dióhéjban a vargabetűs életutat. Aztán tanító lett, majd politechnika szakos tanár, s 45 éves koráig haladt a kitaposott úton.

Az Őrségbe költöztek férjével, amikor négy gyermekük már önálló életet élt, 1992-től vált valóra Ágnes álma a vidéki életről. Férje, Hammang Ferenc olimpiai kardvívó, az 1980-as moszkvai olimpián a bronzérmes magyar csapat tagja volt, vele tartott. A kecsketenyésztés azonban még mindig váratott magára, mert Ferenc 2000-ig Dél-Olaszországban vívóedzősködött, s Ágnes először az olasz vidéki élettel ismerkedett meg. Az csuda világ volt! Nagyon tudnak élni!

- A gyerekeink, pontosabban a viharosan érkező hat unokánk miatt költöztünk közelebb Budapesthez, először Pusztaszabolcsra, majd onnan Tabajdra. Beleszerettünk a Váli-völgybe, innen nem akarunk sehova tovább menni - mondja Ágnes. Még egyedül van, illetve 87 esztendős édesanyjával, mert Ferenc Ausztriában dolgozik, de ő fiatalos nagymamaként rátalált arra az útra, amelyre mindig is vágyott. Még a Rigó utcában letette az olasz nyelvvizsgát, csak úgy, a maga kedvéért, aztán belevágott a „kecskészetbe”.

- Hat kiskecskét vettem, azokat felneveltem, tavaly ellettek először - ad szakmai információkat. - Nem tudom, honnan tudtam fejni, de amikor először odaültem, sikerült - mosolyog Ágnes, aki most naponta hét kecskét fej meg, durván 40 perc alatt. Egy kecske átlagosan 1,5-2 liter tejet ad, egy kiló kecskesajt előállításához pedig 10 liter tej szükséges. Ezért sem olcsó mulatság, hanem különlegesség a kecskesajt Ágnes engedélye Fejérre és a szomszédos megyékre szól, hat helyre tehát. Áruházakba nem viheti portékáját, de nem is akarja.

- A szénát és a takarmányt vásárolom, kukoricát, zabot, árpát esznek, mert igénylik a változatos táplálást - magyarázza Ágnes, aki persze könyvekből megtanult mindent, ami kellett. A gödöllői egyetem tankönyvei sorakoznak a polcán, a sajtkészítésben pedig kísérletezik. Fűszerekkel, ízekkel, füstöléssel. Évi 600 ezer forint bevételig adómentesen gazdálkodik, efölött adóköteles, de egyelőre ez a veszély nem fenyegeti.

- Nem számítottam rá, hogy egyik nap beteszek valamennyi pénzt, s másnap kiveszem az ötszörösét – fogalmaz egyszerűen. – Szájhagyomány útján terjed, hogy van lágy és kemény sajtom, egy kis tej is, bár az nem sok marad. A természetes oltót Mosonmagyaróvárról hozom, színezéket nem használok, csak konyhasót és természetes fűszereket. Egyelőre kézzel fejek, ha nagyobb lesz az állomány, talán veszek gépet is. Különben meg lehet nézni, a kecske nem pottyant a tejbe, miként sokan állítják. Nem hátulról, hanem oldalt fejem őket, úgy van a fejőállás is. Íme, az őstermelői igazolványom és a hatósági állatorvosi engedélyem!

A szegény ember tehene

Az ősi magyar fajtájú tincses kecskék adják az állomány gerincét. Tizenhét anyakecskéje van, az állat hat hónapig vemhes, s az utolsó két hónapban elapasztja a tejét. Ellés után két hétig csak a gida szopik, majd következik a fejés. Hazánkban legtöbb a svájci eredetű szánentáli kecske, általában fehérek, szarvatlanok. A parlagi kecskék őzbarnák, szarvasak, kevesebb tejet adnak. Nemesítés nem igazán történt, inkább országosan is keveredtek. Magyarországon lenézett jószágnak számított a kecske, úgy nevezték, a szegény ember tehene. A teje a legközelebb áll az emberi anyatejhez, csecsemőknek is adható. Az illatos gyógyfüveket legelő kecske tején érzik a takarmány íze-illata is.