Módosultak a szabadságolással kapcsolatos szabályok

A Munka törvénykönyvének (Mt.) januári módosítása szerint megszűnt az a lehetőség, hogy az alapszabadság és az életkor után járó pótszabadság összegének harmada a felek közti megállapodással átvihető a következő évre. Idén erre már csupán az életkor szerinti pótszabadság (kortól függően 1-10 nap) esetében van lehetőség, igaz, ott teljes mértékben. Az egyik állásközvetítő tapasztalatai szerint főként a kisebb cégek vannak elmaradva a szabadságok időarányos kiadásával, aminek pótlása az év végén okozhat majd kisebb-nagyobb fennakadásokat. Amennyiben azonban a munkaadó elmulasztja a szabadság tárgyévi kiadását, az részéről akkor is automatikus jogszabálysértést jelent, ha a munkavállaló sem akart szabadságra menni.

Az életkor után járó pótszabadság átviteléről ráadásul ezentúl naptári évente mindig meg kell állapodnia a feleknek - figyelmeztet Selmeczi Réka, a az állásközvetítő jogásza.

A nyár - ez nem változott - a szabadságolás klasszikus időszaka. A cikket illusztráló fotó korábban, a gárdonyi strandon készült

Tekintettel arra, hogy immár a második félévben járunk, minden cégnek időszerű átvilágítania, melyik munkavállalója hol tart az idei szabadságának felhasználásában. A nyár számos vállalat számára csendesebb időszak, célszerű lehet tehát akár az időarányosnál több szabadnapot is kiadni az amúgy is szabadságolási főszezonnak számító nyári időszakban. Ily módon az év végén kevesebb szabadságolási kényszerrel kell szembesülni, ami biztonságosabb hátteret teremt az év végére is a folyamatos működéshez.

A munkavállaló számára kedvező, hogy a természetben ki nem adott szabadság nem évül el, igaz, pénzben ekkor sem váltható meg erre csak a munkaviszony megszűnése esetén van lehetőség. Ugyanakkor a munkavállalónak is érdeke, hogy folyamatosan nyomon kövesse, mennyi kiveendő szabadsága maradt az adott évben. Év közben a munkáltató rugalmasabban tud alkalmazkodni az egyéni igényekhez. Kevés munkavállaló tudja, hogy a szabadságkeretéből mindössze 7 munkanappal rendelkezhet szabadon - a többi esetében a munkáltató döntheti el, mikor küldi szabadságra dolgozóját.