Oszkó: minél előbb be kell látnia a kormánynak, hogy rossz irányba indult el

- Ön szerint mi lenne ma a kormány legfontosabb feladata?

- A gazdaságpolitikát kéne átalakítani egy stabil, előre tervezhető gazdaságpolitikává. Ma sem a piac, sem a vállalkozások, sem a lakosság nem tudja követni és értelmezni a különféle bejelentéseket és fordulatokat. Senki nem tudja, mi történik a következő héten. Ilyen körülmények között egy gazdaság nem tud stabilizálódni, gyarapodni, és nem tud elindulni a felzárkózás. A kormányzás stílusán és stratégiáján is haladéktalanul változtatni kellene. Észre kell venni, hogy Magyarországon semmiféle rövid távon népszerűséggel kecsegtető intézkedésekért nem lehet kockáztatni a pénzügyi stabilitást. Én ide sorolom a végtörlesztéssel kapcsolatos, átgondolatlan lépéseket, de ide sorolom azt is, hogy 2011-ben egy óriási bevétel-kiengedéssel a kormány maga lökte egy nem fenntartható pályára a költségvetést.

- Itt, gondolom, az idén bevezetett egykulcsos adóra gondol?

- Lényegében igen. Ezt ráadásul a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásával finanszírozták, ami a pénzügyi stabilitást szintén hátrányosan érintette. Az ilyen lépéseket nem szabadna folytatni. Ha sikerül megtartani a stabilitást, a növekedést kizárólag kínálatélénkítő, a vállalkozások helyzetét javító, versenyképességüket segítő, foglalkoztatást és beruházást támogató programokkal lehet elérni. Teljesen kilátástalan a fogyasztás és a kereslet élénkítésével és befolyásolásával kísérletezni. Fontos lenne minél előbb belátnia a kormánynak, hogy nagyon rossz irányba indult el: a lakosság szűk csoportjának juttatott olyan többletforrásokat, amelyeket valójában a gazdaságtól, a hitelezéstől, a vállalkozásoktól vont el. Ezzel nemhogy javította, de rontotta a növekedési esélyeket. Erről az útról minél előbb vissza kéne fordulni.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Itt, gondolom, az idén bevezetett egykulcsos adóra gondol?

- Lényegében igen. Ezt ráadásul a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásával finanszírozták, ami a pénzügyi stabilitást szintén hátrányosan érintette. Az ilyen lépéseket nem szabadna folytatni. Ha sikerül megtartani a stabilitást, a növekedést kizárólag kínálatélénkítő, a vállalkozások helyzetét javító, versenyképességüket segítő, foglalkoztatást és beruházást támogató programokkal lehet elérni. Teljesen kilátástalan a fogyasztás és a kereslet élénkítésével és befolyásolásával kísérletezni. Fontos lenne minél előbb belátnia a kormánynak, hogy nagyon rossz irányba indult el: a lakosság szűk csoportjának juttatott olyan többletforrásokat, amelyeket valójában a gazdaságtól, a hitelezéstől, a vállalkozásoktól vont el. Ezzel nemhogy javította, de rontotta a növekedési esélyeket. Erről az útról minél előbb vissza kéne fordulni.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Lényegében igen. Ezt ráadásul a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásával finanszírozták, ami a pénzügyi stabilitást szintén hátrányosan érintette. Az ilyen lépéseket nem szabadna folytatni. Ha sikerül megtartani a stabilitást, a növekedést kizárólag kínálatélénkítő, a vállalkozások helyzetét javító, versenyképességüket segítő, foglalkoztatást és beruházást támogató programokkal lehet elérni. Teljesen kilátástalan a fogyasztás és a kereslet élénkítésével és befolyásolásával kísérletezni. Fontos lenne minél előbb belátnia a kormánynak, hogy nagyon rossz irányba indult el: a lakosság szűk csoportjának juttatott olyan többletforrásokat, amelyeket valójában a gazdaságtól, a hitelezéstől, a vállalkozásoktól vont el. Ezzel nemhogy javította, de rontotta a növekedési esélyeket. Erről az útról minél előbb vissza kéne fordulni.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Lényegében igen. Ezt ráadásul a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásával finanszírozták, ami a pénzügyi stabilitást szintén hátrányosan érintette. Az ilyen lépéseket nem szabadna folytatni. Ha sikerül megtartani a stabilitást, a növekedést kizárólag kínálatélénkítő, a vállalkozások helyzetét javító, versenyképességüket segítő, foglalkoztatást és beruházást támogató programokkal lehet elérni. Teljesen kilátástalan a fogyasztás és a kereslet élénkítésével és befolyásolásával kísérletezni. Fontos lenne minél előbb belátnia a kormánynak, hogy nagyon rossz irányba indult el: a lakosság szűk csoportjának juttatott olyan többletforrásokat, amelyeket valójában a gazdaságtól, a hitelezéstől, a vállalkozásoktól vont el. Ezzel nemhogy javította, de rontotta a növekedési esélyeket. Erről az útról minél előbb vissza kéne fordulni.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Bár a lakossági megtakarítások mértéke ma nem nagy, s ez nem elég még arra sem, hogy finanszírozza a hazai vállalati és állami szereplők forrásigényét, egyre többször elhangzik a kérdés: aggódjunk-e betéteinkért vagy befektetéseinkért?

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Én ma nem látok olyan gazdasági vagy politikai folyamatokat, amelyek miatt aggódni kéne. Bármilyen nehézségekkel is küzd a magyar gazdaság, ezek nem olyan mértékűek, hogy a megtakarítások és betétállományok veszélybe kerülnének. A hazai magánszektor és a közszféra is szinte teljes mértékben külföldi finanszírozási forrásokból él. Az egy nagyon hosszú, fájdalmas társadalmi korrekció lesz, amíg ez változni tud. Magyarország jó ideje arra a gazdasági modellre állt rá, ami jelentős külső hitelforrások bevonásával igyekezett bármiféle gazdasági eredményt elérni. Ez eredménytelen volt, így ezt az adósságot le kell tudni dolgozni - főleg a hazai megtakarításokkal. A felzárkózást elsősorban az segítheti, ha az exportpiacokon tudunk növekedési lehetőségeket találni, de fontos elmondani azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretem a hazai kis- és középvállalkozói, kkv-szektor szerepét, és minden áron a nagyobb méretű cégekben látom a gazdasági elrugaszkodás lehetőségét. Úgy gondolom, a teljes hazai vállalkozói szektornak fel kell nőnie ahhoz, hogy ne csak a hazai piacokon tudjon versenyezni. Hosszú távon is az tudná stabilizálni a kkv-szektort, ha versenyképességben, termelékenységben nemzetközi piacokon is meg tudnák állni a helyüket a magyar cégek.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Most e téren sem állunk jól, hiszen a magyar gazdaság vontatóhajójaként emlegetett német gazdaság eredményeiről és lehetőségeiről is rossz hírek jönnek, és a többi exportpiacról is a melankólia sugárzik. Bár semmi sem látszik biztosnak, hiszen egy minapi hír szerint a legnagyobb európai cégek reálfolyamatai mégsem ilyen aggasztóak.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Szerencsére nem, és ez valóban így van. Én azt gondolom, ahhoz, hogy az exportképességünk javuljon és robusztusabbá váljon, az is hozzátartozik, hogy ne csak a német piacra tudjunk belépni.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Érez-e valami elégtételt most, amikor úgy tűnik, hogy a Matolcsy György által antiortodoxnak nevezett, mások által ötletelésnek tartott gazdaságpolitika megbukni látszik?

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Nem érzek. Egyrészt eleve nem vagyok vevő az ilyesmire szakmai viták során, másrészt ebben az országban élek, elemi érdekem, hogy az ország dolgai jól menjenek. Ha egy barátomat figyelmeztetem, hogy ne ugráljon a Duna-part szélén, mert beleesik a vízbe, akkor nem érzek elégtételt, ha bele is esik. Itt is ez történt. Én aggódva jeleztem, hogy ez a gazdaságpolitika óriási kockázatokkal jár, és valójában semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Attól önmagában, hogy ez beigazolódott, se az országnak, se nekem nem lett jobb.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Egyik kollégája, Róna Péter nemrég több helyen is közreadott egy véleményt, miszerint a görög és az olasz minta, ahol szerinte az EU delegált uniós technokratákat a megbukott kormányfők helyére, Magyarországon is reális forgatókönyv lehet. Mit gondol ön erről?

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.

- Messze vannak az ottani politikai viszonyoktól a hazaiak. Bármekkora bajba is kerül Magyarország, nem gondolom, hogy az a forgatókönyv itt reális. Nálunk egy rettentő erős törvényhozói többség van a kormány oldalán, és egyelőre nem látom, hogy bármely más parlamenti erők képesek ezzel versenyezni. Ez teljesen más felállás, mint Görögország vagy Olaszország esetében.