Gazdaság

2008.01.18. 03:29

Bértárgyalás kottából

Székesfehérvár - Hosszú időnek kell eltelnie, míg a hazai átlagbérek felzárkózhatnak az unióséhoz, vélekedett a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) alelnöke.

Kovalcsik Katalin

Az Equal kutatást mutatta be a napokban Vanicsek Mária kutatásszervező és Hernádvölgyi Andrea, az MSZOSZ alelnöke. A Hollandiából elindult programban nagy mintavételt alapul véve elemezte a nők és a férfiak bérkülönbségét. Hernádvölgyi Andrea kiemelte, ezek ismerete fontos ahhoz, hogy a helyi bérmegállapodásokon hatékonyabb párbeszéd alakuljon ki.

- Egy-egy ágazati megállapodásnál érvanyagként használhatók a kutatás eredményei. Az esélyegyenlőségről és az esélyteremtésről szólt a tavalyi év. Gyakorlatilag ez egy nemzetközi esélyegyenlőségi év volt, ezen melyen sok feladatunk volt és lesz. Annál is inkább, mert addig, amíg a közszféra intézményeiben kell, hogy legyen esélyegyenlőségi terv, addig nem tudtuk elérni hogy a versenyszférában is kötelezővé tegyék ezt. Ha ki tudjuk harcolni, akkor egy-egy cégnél születnek ilyen típusú megállapodások, ami szólhat a továbbtanulásról, a felzárkózásról és a munkaerő-piaci helyzet javításáról is - mondta az MSZOSZ alelnöke, akit az esélyegyenlőség kapcsán arról is kérdeztünk, vajon hol helyezkednek el a hazai átlagbérek az uniósok sorában.

- Az átlagbérek jóval alacsonyabbak itthon mint az EU-ban, sőt, a legtöbb tagállamban a magyar átlagbér fölött van a kifizethető minimálbér. A felmérésből egyébként meglepő eredmények is születtek, vannak ágazatok, ahol az azonos munkakörben foglalkoztatottak között a nők keresnek jobban. Persze ritkán. Általában a nők alulfizetettek. Úgy gondoljuk, nem lehet indok az azonos munkát végzőknél a különböző bérezés oka a nem vagy éppen az hogy egy adott város, megye munkaerőpiaca milyen. A munkáltatók ugyanis gyakran hivatkoznak erre. Így előfordul, hogy egy cégnek a budapesti telephelyén akár ötvenezer forint bruttóval többet keres valaki, mint Békésben, mert ott annyiért is meg tudja venni a munkaerőt, miközben a dolgozó ugyanazt a munkát végzi. De ügyesek a munkaadók, ezért össze szeretnénk szedni minden esetben a konkrét munkaköri leírásokat, munkabeosztásokat, béreket. Cél, hogy eljussunk odáig, hogy egy bíróság mondja ki, nem lehet hivatkozási alap a helyi munkaerőpiac, ez diszkrimináció - mondta az alelnök. Kérdés, vajon van-e erre esély. Hernádvölgyi Andrea úgy fogalmazott, tudomása szerint erre vannak próbálkozások a vasút területén. Ül fölötte a bíróság keményen. - mondta.

- El kell jutni idáig. Azt lehet mondani, hogy az egyik vagy a másik cég anyagi helyzete nem egyforma, de egy cégen belül, ilyen nem fordulhat elő. Ezekben az esetekben és a bértárgyalások során segítenek a kutatások. A legideálisabb az lenne, ha azonos kottából ülne le a bértárgyaláshoz a munkaadó és a szakszervezet. Nem arra gondolok, hogy ugyanazt a mértéket tekintsék ideálisnak, de pont ugyanannyit tudjanak a cég aktuális piaci helyzetéről. A szakszervezet, ha felelősséggel ül le tárgyalni, akkor nem követel lehetetlent. Nem áll elő egy ötvenszázalékos bérfejlesztéssel, tudja, hogy ez őrültség. Egy közös cél van, a munkahelyek megtartása és a bővítése, a munkahely biztonsága. Egy szakszervezet ezt nem áshatja alá. Azt pedig egy munkáltató nem teheti meg, hogy folyamatosan megpróbálja éhkoppon tartani a dolgozókat. Ha azonos módon ismernénk a cég helyzetét, akkor nem lennének lehetetlen követelések. De nem lennének olyan hivatkozások sem, hogy semmit sem tud a cég felvállalni. A szakszervezet nem az állásokat veszélyeztetve akar mindenáron előre menni, de helyben járatni sem lehet a béreket.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Egy-egy ágazati megállapodásnál érvanyagként használhatók a kutatás eredményei. Az esélyegyenlőségről és az esélyteremtésről szólt a tavalyi év. Gyakorlatilag ez egy nemzetközi esélyegyenlőségi év volt, ezen melyen sok feladatunk volt és lesz. Annál is inkább, mert addig, amíg a közszféra intézményeiben kell, hogy legyen esélyegyenlőségi terv, addig nem tudtuk elérni hogy a versenyszférában is kötelezővé tegyék ezt. Ha ki tudjuk harcolni, akkor egy-egy cégnél születnek ilyen típusú megállapodások, ami szólhat a továbbtanulásról, a felzárkózásról és a munkaerő-piaci helyzet javításáról is - mondta az MSZOSZ alelnöke, akit az esélyegyenlőség kapcsán arról is kérdeztünk, vajon hol helyezkednek el a hazai átlagbérek az uniósok sorában.

- Az átlagbérek jóval alacsonyabbak itthon mint az EU-ban, sőt, a legtöbb tagállamban a magyar átlagbér fölött van a kifizethető minimálbér. A felmérésből egyébként meglepő eredmények is születtek, vannak ágazatok, ahol az azonos munkakörben foglalkoztatottak között a nők keresnek jobban. Persze ritkán. Általában a nők alulfizetettek. Úgy gondoljuk, nem lehet indok az azonos munkát végzőknél a különböző bérezés oka a nem vagy éppen az hogy egy adott város, megye munkaerőpiaca milyen. A munkáltatók ugyanis gyakran hivatkoznak erre. Így előfordul, hogy egy cégnek a budapesti telephelyén akár ötvenezer forint bruttóval többet keres valaki, mint Békésben, mert ott annyiért is meg tudja venni a munkaerőt, miközben a dolgozó ugyanazt a munkát végzi. De ügyesek a munkaadók, ezért össze szeretnénk szedni minden esetben a konkrét munkaköri leírásokat, munkabeosztásokat, béreket. Cél, hogy eljussunk odáig, hogy egy bíróság mondja ki, nem lehet hivatkozási alap a helyi munkaerőpiac, ez diszkrimináció - mondta az alelnök. Kérdés, vajon van-e erre esély. Hernádvölgyi Andrea úgy fogalmazott, tudomása szerint erre vannak próbálkozások a vasút területén. Ül fölötte a bíróság keményen. - mondta.

- El kell jutni idáig. Azt lehet mondani, hogy az egyik vagy a másik cég anyagi helyzete nem egyforma, de egy cégen belül, ilyen nem fordulhat elő. Ezekben az esetekben és a bértárgyalások során segítenek a kutatások. A legideálisabb az lenne, ha azonos kottából ülne le a bértárgyaláshoz a munkaadó és a szakszervezet. Nem arra gondolok, hogy ugyanazt a mértéket tekintsék ideálisnak, de pont ugyanannyit tudjanak a cég aktuális piaci helyzetéről. A szakszervezet, ha felelősséggel ül le tárgyalni, akkor nem követel lehetetlent. Nem áll elő egy ötvenszázalékos bérfejlesztéssel, tudja, hogy ez őrültség. Egy közös cél van, a munkahelyek megtartása és a bővítése, a munkahely biztonsága. Egy szakszervezet ezt nem áshatja alá. Azt pedig egy munkáltató nem teheti meg, hogy folyamatosan megpróbálja éhkoppon tartani a dolgozókat. Ha azonos módon ismernénk a cég helyzetét, akkor nem lennének lehetetlen követelések. De nem lennének olyan hivatkozások sem, hogy semmit sem tud a cég felvállalni. A szakszervezet nem az állásokat veszélyeztetve akar mindenáron előre menni, de helyben járatni sem lehet a béreket.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Egy-egy ágazati megállapodásnál érvanyagként használhatók a kutatás eredményei. Az esélyegyenlőségről és az esélyteremtésről szólt a tavalyi év. Gyakorlatilag ez egy nemzetközi esélyegyenlőségi év volt, ezen melyen sok feladatunk volt és lesz. Annál is inkább, mert addig, amíg a közszféra intézményeiben kell, hogy legyen esélyegyenlőségi terv, addig nem tudtuk elérni hogy a versenyszférában is kötelezővé tegyék ezt. Ha ki tudjuk harcolni, akkor egy-egy cégnél születnek ilyen típusú megállapodások, ami szólhat a továbbtanulásról, a felzárkózásról és a munkaerő-piaci helyzet javításáról is - mondta az MSZOSZ alelnöke, akit az esélyegyenlőség kapcsán arról is kérdeztünk, vajon hol helyezkednek el a hazai átlagbérek az uniósok sorában.

- Az átlagbérek jóval alacsonyabbak itthon mint az EU-ban, sőt, a legtöbb tagállamban a magyar átlagbér fölött van a kifizethető minimálbér. A felmérésből egyébként meglepő eredmények is születtek, vannak ágazatok, ahol az azonos munkakörben foglalkoztatottak között a nők keresnek jobban. Persze ritkán. Általában a nők alulfizetettek. Úgy gondoljuk, nem lehet indok az azonos munkát végzőknél a különböző bérezés oka a nem vagy éppen az hogy egy adott város, megye munkaerőpiaca milyen. A munkáltatók ugyanis gyakran hivatkoznak erre. Így előfordul, hogy egy cégnek a budapesti telephelyén akár ötvenezer forint bruttóval többet keres valaki, mint Békésben, mert ott annyiért is meg tudja venni a munkaerőt, miközben a dolgozó ugyanazt a munkát végzi. De ügyesek a munkaadók, ezért össze szeretnénk szedni minden esetben a konkrét munkaköri leírásokat, munkabeosztásokat, béreket. Cél, hogy eljussunk odáig, hogy egy bíróság mondja ki, nem lehet hivatkozási alap a helyi munkaerőpiac, ez diszkrimináció - mondta az alelnök. Kérdés, vajon van-e erre esély. Hernádvölgyi Andrea úgy fogalmazott, tudomása szerint erre vannak próbálkozások a vasút területén. Ül fölötte a bíróság keményen. - mondta.

- El kell jutni idáig. Azt lehet mondani, hogy az egyik vagy a másik cég anyagi helyzete nem egyforma, de egy cégen belül, ilyen nem fordulhat elő. Ezekben az esetekben és a bértárgyalások során segítenek a kutatások. A legideálisabb az lenne, ha azonos kottából ülne le a bértárgyaláshoz a munkaadó és a szakszervezet. Nem arra gondolok, hogy ugyanazt a mértéket tekintsék ideálisnak, de pont ugyanannyit tudjanak a cég aktuális piaci helyzetéről. A szakszervezet, ha felelősséggel ül le tárgyalni, akkor nem követel lehetetlent. Nem áll elő egy ötvenszázalékos bérfejlesztéssel, tudja, hogy ez őrültség. Egy közös cél van, a munkahelyek megtartása és a bővítése, a munkahely biztonsága. Egy szakszervezet ezt nem áshatja alá. Azt pedig egy munkáltató nem teheti meg, hogy folyamatosan megpróbálja éhkoppon tartani a dolgozókat. Ha azonos módon ismernénk a cég helyzetét, akkor nem lennének lehetetlen követelések. De nem lennének olyan hivatkozások sem, hogy semmit sem tud a cég felvállalni. A szakszervezet nem az állásokat veszélyeztetve akar mindenáron előre menni, de helyben járatni sem lehet a béreket.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Az átlagbérek jóval alacsonyabbak itthon mint az EU-ban, sőt, a legtöbb tagállamban a magyar átlagbér fölött van a kifizethető minimálbér. A felmérésből egyébként meglepő eredmények is születtek, vannak ágazatok, ahol az azonos munkakörben foglalkoztatottak között a nők keresnek jobban. Persze ritkán. Általában a nők alulfizetettek. Úgy gondoljuk, nem lehet indok az azonos munkát végzőknél a különböző bérezés oka a nem vagy éppen az hogy egy adott város, megye munkaerőpiaca milyen. A munkáltatók ugyanis gyakran hivatkoznak erre. Így előfordul, hogy egy cégnek a budapesti telephelyén akár ötvenezer forint bruttóval többet keres valaki, mint Békésben, mert ott annyiért is meg tudja venni a munkaerőt, miközben a dolgozó ugyanazt a munkát végzi. De ügyesek a munkaadók, ezért össze szeretnénk szedni minden esetben a konkrét munkaköri leírásokat, munkabeosztásokat, béreket. Cél, hogy eljussunk odáig, hogy egy bíróság mondja ki, nem lehet hivatkozási alap a helyi munkaerőpiac, ez diszkrimináció - mondta az alelnök. Kérdés, vajon van-e erre esély. Hernádvölgyi Andrea úgy fogalmazott, tudomása szerint erre vannak próbálkozások a vasút területén. Ül fölötte a bíróság keményen. - mondta.

- El kell jutni idáig. Azt lehet mondani, hogy az egyik vagy a másik cég anyagi helyzete nem egyforma, de egy cégen belül, ilyen nem fordulhat elő. Ezekben az esetekben és a bértárgyalások során segítenek a kutatások. A legideálisabb az lenne, ha azonos kottából ülne le a bértárgyaláshoz a munkaadó és a szakszervezet. Nem arra gondolok, hogy ugyanazt a mértéket tekintsék ideálisnak, de pont ugyanannyit tudjanak a cég aktuális piaci helyzetéről. A szakszervezet, ha felelősséggel ül le tárgyalni, akkor nem követel lehetetlent. Nem áll elő egy ötvenszázalékos bérfejlesztéssel, tudja, hogy ez őrültség. Egy közös cél van, a munkahelyek megtartása és a bővítése, a munkahely biztonsága. Egy szakszervezet ezt nem áshatja alá. Azt pedig egy munkáltató nem teheti meg, hogy folyamatosan megpróbálja éhkoppon tartani a dolgozókat. Ha azonos módon ismernénk a cég helyzetét, akkor nem lennének lehetetlen követelések. De nem lennének olyan hivatkozások sem, hogy semmit sem tud a cég felvállalni. A szakszervezet nem az állásokat veszélyeztetve akar mindenáron előre menni, de helyben járatni sem lehet a béreket.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Az átlagbérek jóval alacsonyabbak itthon mint az EU-ban, sőt, a legtöbb tagállamban a magyar átlagbér fölött van a kifizethető minimálbér. A felmérésből egyébként meglepő eredmények is születtek, vannak ágazatok, ahol az azonos munkakörben foglalkoztatottak között a nők keresnek jobban. Persze ritkán. Általában a nők alulfizetettek. Úgy gondoljuk, nem lehet indok az azonos munkát végzőknél a különböző bérezés oka a nem vagy éppen az hogy egy adott város, megye munkaerőpiaca milyen. A munkáltatók ugyanis gyakran hivatkoznak erre. Így előfordul, hogy egy cégnek a budapesti telephelyén akár ötvenezer forint bruttóval többet keres valaki, mint Békésben, mert ott annyiért is meg tudja venni a munkaerőt, miközben a dolgozó ugyanazt a munkát végzi. De ügyesek a munkaadók, ezért össze szeretnénk szedni minden esetben a konkrét munkaköri leírásokat, munkabeosztásokat, béreket. Cél, hogy eljussunk odáig, hogy egy bíróság mondja ki, nem lehet hivatkozási alap a helyi munkaerőpiac, ez diszkrimináció - mondta az alelnök. Kérdés, vajon van-e erre esély. Hernádvölgyi Andrea úgy fogalmazott, tudomása szerint erre vannak próbálkozások a vasút területén. Ül fölötte a bíróság keményen. - mondta.

- El kell jutni idáig. Azt lehet mondani, hogy az egyik vagy a másik cég anyagi helyzete nem egyforma, de egy cégen belül, ilyen nem fordulhat elő. Ezekben az esetekben és a bértárgyalások során segítenek a kutatások. A legideálisabb az lenne, ha azonos kottából ülne le a bértárgyaláshoz a munkaadó és a szakszervezet. Nem arra gondolok, hogy ugyanazt a mértéket tekintsék ideálisnak, de pont ugyanannyit tudjanak a cég aktuális piaci helyzetéről. A szakszervezet, ha felelősséggel ül le tárgyalni, akkor nem követel lehetetlent. Nem áll elő egy ötvenszázalékos bérfejlesztéssel, tudja, hogy ez őrültség. Egy közös cél van, a munkahelyek megtartása és a bővítése, a munkahely biztonsága. Egy szakszervezet ezt nem áshatja alá. Azt pedig egy munkáltató nem teheti meg, hogy folyamatosan megpróbálja éhkoppon tartani a dolgozókat. Ha azonos módon ismernénk a cég helyzetét, akkor nem lennének lehetetlen követelések. De nem lennének olyan hivatkozások sem, hogy semmit sem tud a cég felvállalni. A szakszervezet nem az állásokat veszélyeztetve akar mindenáron előre menni, de helyben járatni sem lehet a béreket.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- El kell jutni idáig. Azt lehet mondani, hogy az egyik vagy a másik cég anyagi helyzete nem egyforma, de egy cégen belül, ilyen nem fordulhat elő. Ezekben az esetekben és a bértárgyalások során segítenek a kutatások. A legideálisabb az lenne, ha azonos kottából ülne le a bértárgyaláshoz a munkaadó és a szakszervezet. Nem arra gondolok, hogy ugyanazt a mértéket tekintsék ideálisnak, de pont ugyanannyit tudjanak a cég aktuális piaci helyzetéről. A szakszervezet, ha felelősséggel ül le tárgyalni, akkor nem követel lehetetlent. Nem áll elő egy ötvenszázalékos bérfejlesztéssel, tudja, hogy ez őrültség. Egy közös cél van, a munkahelyek megtartása és a bővítése, a munkahely biztonsága. Egy szakszervezet ezt nem áshatja alá. Azt pedig egy munkáltató nem teheti meg, hogy folyamatosan megpróbálja éhkoppon tartani a dolgozókat. Ha azonos módon ismernénk a cég helyzetét, akkor nem lennének lehetetlen követelések. De nem lennének olyan hivatkozások sem, hogy semmit sem tud a cég felvállalni. A szakszervezet nem az állásokat veszélyeztetve akar mindenáron előre menni, de helyben járatni sem lehet a béreket.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- El kell jutni idáig. Azt lehet mondani, hogy az egyik vagy a másik cég anyagi helyzete nem egyforma, de egy cégen belül, ilyen nem fordulhat elő. Ezekben az esetekben és a bértárgyalások során segítenek a kutatások. A legideálisabb az lenne, ha azonos kottából ülne le a bértárgyaláshoz a munkaadó és a szakszervezet. Nem arra gondolok, hogy ugyanazt a mértéket tekintsék ideálisnak, de pont ugyanannyit tudjanak a cég aktuális piaci helyzetéről. A szakszervezet, ha felelősséggel ül le tárgyalni, akkor nem követel lehetetlent. Nem áll elő egy ötvenszázalékos bérfejlesztéssel, tudja, hogy ez őrültség. Egy közös cél van, a munkahelyek megtartása és a bővítése, a munkahely biztonsága. Egy szakszervezet ezt nem áshatja alá. Azt pedig egy munkáltató nem teheti meg, hogy folyamatosan megpróbálja éhkoppon tartani a dolgozókat. Ha azonos módon ismernénk a cég helyzetét, akkor nem lennének lehetetlen követelések. De nem lennének olyan hivatkozások sem, hogy semmit sem tud a cég felvállalni. A szakszervezet nem az állásokat veszélyeztetve akar mindenáron előre menni, de helyben járatni sem lehet a béreket.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

Arról, van-e reális esély felzárkóztatni a hazai béreket az uniós átlagéhoz, arra az MSZOSZ alelnöke azt felelte, egyszer biztos el fogjuk ezt is érni, de nem tudni, mikor.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Befolyásolja ezt a gazdaság helyzete, nem mindegy, hogy le- vagy felszálló, illetve stagnáló ágban van egy gazdaság ahhoz, hogy előre lehessen menni. Mi arra törekszünk, hogy emelkedjenek a reálbérek. Jelenleg magunk vagyunk a szakszervezeti oldalon a reálbéremelkedési törekvésünkkel. A munkaadók az egyik, a kormányzat a másik, folyamatosan nagyon nehéz az alkukat megkötni. Beszélhetünk a hároméves megállapodásról is, ami tervezhető lenne. Idén is meg kellene próbálni, mert ez az utolsó, bár erre több munkáltató azt mondta, először és utoljára sikerült csőbe húzni őket. A baj, hogy ennek a feltételeit változtatta meg a kormányzat. Ki fog derülni, hogy a jövőben hajlandóak lesznek-e megállapodni a munkáltatók, hisznek-e az ígéreteknek - tette hozzá.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

A szakszervezetek munkáját értékelve Hernádvölgyi Andrea elmondta, az utóbbi időben a vita az egészségbiztosítás okán volt.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

- Sztrájkolunk? Vagy sem? Úgy vélem, minden konföderáció tagszervezetekből áll, ezeknek nincsenek tagjai mert a magyar törvények szövetségi tagságot nem engednek meg, mint például Ausztriában. Gyakorlatilag a szakszervezeteknek kell dönteni. A versenyszférát képviselő szervezetek nem hajlandók sztrájkolni, mert a kormánnyal vita van. Nem hajlandók a bértárgyalások közepette kárt okozni a munkáltatóknak, hiszen a munkaadónak nincs ráhatása erre a történetre, pont olyan elszenvedői, mint bárki. Hasonlóképpen eltérőek a vélemények a konvergenciaprogramról is. Abban nincs vita a kormányzattal, hogy vannak olyan területei az ország életének, ahol reform kell. Csak az a baj, hogy ez a társadalom nélkül zajlik. Értünk, rólunk, nélkülünk. A teher megosztása pedig nem mindegy. Mindig a társadalomnak ugyanaz a szelete a reformok elszenvedője. Nem értünk ezzel egyet. Van egy olyan elszegényedő réteg aki föl se lát a középosztályos létig. Nem lehet mindig az ő hátukról lehúzni a bőrt. Igazságosabb társadalmi tehervállalást szeretnénk.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!